Út a magyar Gileád felé
Megannyi kommentet és cikket olvasok a kormány családtámogató intézkedései és a szívhang törvény bevezetése kapcsán, amely mind arra hivatkozik, hogy Magyarország „A szolgálólány meséje” című regényben szereplő Gileád vidék sorsára fog jutni a demográfiai növekedés túlzott hajszolása és a kereszténység propagálása miatt.
Az internet sokasága fél attól, hogy a magyar keresztény-konzervatív kormány rákényszeríti a nőket a gyermekszülésre és kötelezővé teszi a kereszténységet úgy, ahogy Gileádban a vallási alapú diktatúra keretein belül tenyészállatként tartják a vallásos elit házaspárjai a szülőképes nőket.
Mi, keresztények azt mondjuk, hogy a házasság egy férfi és egy nő szent kötelékén alapul, kiindulva abból a maradi biológiai tényből és több millió évnyi tapasztalatból, hogy egyelőre még mindig csak két különböző nem képes reprodukálni magát az emberek között.
Tehát még egyszer: a begyöpösödött keresztény azt mondja, hogy egy férfi és egy nő örök hűséget köt egymással, amíg a halál el nem választja őket.
Ezzel ellentétben a közösségi médiafelületeken keresztül és az internet más bugyraiból nem jön más velem szembe, mint temérdek poligám kapcsolat, ahol azt sem tudják, ki kinek a gyereke, azonos nemű párok csináltatják fel magukat, vagy ejtenek teherbe másokat, hogy lehessen saját gyermekük. Transz nők férfi külsővel használják ki mégis, hogy méhük van és gyermeket szülnek női párjuknak. Mindezt a sokszínűség és önmegvalósítás jegyében.
Szóval kik is azok, akik harmadik, termékenyítőképes felet hoznak magukkal a hálószobába? És most nem az örökbefogadásra gondolok, hanem arra, amikor az ismerőst, a legjobb barátot vagy a szomszédot veszik igénybe béranya, vagy bérapa címen.
A baba születését követően pedig köszönik szépen a szolgálatot, a fogantatás, vagy születés után nincs igény a további gondviselői segítségre.
A címlapkép forrása: Képernyőfotó YouTube/Series Trailer MP
