Lisztmentes diótorta – az ünnep sztárja
Létezik egy torta, amely évtizedek óta családi ünnepeink része. Amelynek ízvilága a gyermekkori karácsonyokat idézi, még akkor is, ha kiskoromban nem annyira voltam érte oda. Ezt a diótortát gazdag tölteléke és furfangos tésztája méltán teszi az ünnepi asztal ékévé, ráadásul amikor a receptet készítem, egy kicsit mindig ott van mellettem a nagymamám is.
A nagyi kedvelt alapanyaga volt a dió. Éppen ezért nem múlhatott el karácsony az ő diótortája nélkül, amelynek receptjét ő is az édesanyjától tanulta. Mikor már nem tudta elkészíteni, az én feladatommá vált, hiszen az édesapám kedvence és egyben legfőbb születésnapi ajándéka, ahogy ezek az ízek visszacsempészik az asztalunkra mindannyiunk gyerekkorát és a családi ünnepek melegséggel teli atmoszféráját.
Diószezon van, s éppen ezért itt az ideje leporolni a tortaformáinkat és megsütni ezt a viszonylag egyszerűen és kevés hozzávalóval elkészíthető receptet, amely mégis különleges éke lehet minden ünnepi asztalnak. A tészta ráadásul lisztmentes, s ha a krémre is odafigyelünk, akkor egy-két szelet elfogyasztása után a szénhidráttartalom miatt sem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk. Az sem ördögtől való, ha a dió egy részét mandulával pótoljuk, így kicsit selymesebb ízvilágot kapunk.
Hozzávalók:
A tésztához:
8 tojás szétválasztva
25 dkg cukor
1 (bio)citrom leve és héja reszelve
25 dkg darált dió
3 dkg prézli – választhatunk gluténmentes változatot, és akkor a tésztánk teljesen gluténmenetes!
A krémhez:
20 dkg vaj – tejmentes margarinnal is jól működik!
10 dkg cukor
1-2 kanál rum ízlés szerint
20 dkg darált dió
A díszítéshez:
Egész diódarabok, kevés darált dió.
Először a tésztát készítem el. A szétválasztott tojások fehérjét felverem, majd a sárgáját alaposan kikeverem a cukorral (itt a felét nyugodtan pótolhatjuk eritrittel, ha nem szeretnénk, hogy sok legyen benne a szénhidrát). Ezt követően beleteszem a citromlevet és a citromhéjat, majd a darált diót és a prézlit. Végül nagyon óvatosan beleforgatom a felvert tojáshabot, vigyázva, hogy össze ne törjön.
Az így elkészült masszát egy kivajazott, morzsával hintett formába teszem, majd előmelegített sütőben lassú tűzön (175 fokon) sütni kezdem. Ha nem szeretnénk, hogy az alja megégjen, érdemes először alsó, később pedig felső lángon sütni. Fél óra után tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült-e rendesen. Ezt követően a tésztát hagyom kihűlni.
Ha már teljesen hideg, akkor félbevágom egy nagyon éles késsel. (Lehet két, de akár három lapra is vágni attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb volt a tortaformánk. Én laposat szoktam készíteni, 26 cm-es formával, mert azt csak félbe kell vágni, de a nagymamám inkább magas, dundi tortát sütött, azt három részre lehet osztani.)
Amíg hűl a torta, kikeverem a krémet a hozzávalókból. Fontos, hogy a margarin szobahőmérsékletű legyen, mert úgy könnyebb elkészíteni. Itt is felezhetjük a cukormennyiséget és pótolhatjuk eritrittel, ha szeretnénk.
A krémet több részre osztom, attól függően, hogy hány lapos a torta. Hagyok a tetejére, esetleg az oldalára is. Ha megtöltöttem a tortát, a tetejét darált dióval szórom meg, és félbevágott dióbéllel díszítem, majd fogyasztásig beteszem a hűtőszekrénybe.
Jó étvágyat!
A címlapkép forrása: Raj-Czefernek Léna
