Számos pályatársa és tisztelője kísérte utolsó útjára Szakcsi Lakatos Bélát, a magyar dzsessz kiemelkedő alakját. Az október 2-án 80. életévében elhunyt Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművésztől, a nemzet művészétől a Fiumei úti sírkertben vettek végső búcsút kedden.
Hoppál Péter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára búcsúbeszédében Szakcsi Lakatos Bélát mint a magyar dzsessz legendás alakját méltatta, akit minden hazai és külföldi pályatárs, valamint a nagyközönség is megbecsült és elismert. Egyedülálló pályafutása minden egyes percében bizonyossá tette: zenélni, művésznek lenni, minden nap embernek maradni kegyelem, a teremtés dicsérete – emelte ki az államtitkár, hozzátéve: Szakcsi Lakatos Béla életét, művészetét hálaadásnak tekintette ezért a kegyelemért. Kapott tálentumaival nem elégedett meg, szüntelenül válaszokat keresett, nem beletörődve a zenei megszokásba. Talán ez a korszakos, ma már alig ismert alázat, bölcsesség és hűség az a titok, amely a zenéje iránti rajongáson túl gondolatain és világlátásán át is nagy hatást gyakorolt pályatársaira és közönségére is – emlékezett a művészre. Hoppál Péter hangsúlyozta, Szakcsi Lakatos Béla mint az improvizáció királya hittel vallotta, hogy az a jó muzsikus, aki mer kockáztatni. Az improvizáció mint a művészi intuíció legmagasabb rendű megnyilvánulása átszőtte egyész lényét, a fúzió, a crossover és az improvizáció hazai nagymestere volt – fűzte hozzá. Mint fogalmazott,
Szakcsi Lakatos Béla pályája egy életen át játszott, halálos, komoly játék, a tehetség erejének igazolást és reményt adó diadala.
Sokrétű zenei kompetenciája a komoly- és kortárs zenétől, Bach, Mozart, Bartók, Ligeti, Eötvös vagy Kurtág tanulmányozásától a dzsesszimprovizáción és a kortárs improvizáción át, a cigány folklórtól, a cigány musicalen és a cigány dzsesszen keresztül a világzenéig ért – méltatta az elhunytat. Az államtitkár elmondása szerint hasonlóan komplex, progresszív, a komolyzenétől a legmagasabb rendű dzsesszinterpretációig terjedő formanyelv csak Keith Jarrettet, Chick Coreát vagy Oscar Petersont jellemezte, a magyar pályatársak közül pedig rajta kívül a hazai dzsesszművészet első generációját, Pege Aladárt, Babos Gyulát és Vukán Györgyöt. Szakcsi Lakatos Béla tájékozódási pont volt a magyar kulturális életben – hangsúlyozta Hoppál Péter, felidézve, hogy a zeneművész váratlan távozása előtt két héttel, a Budapest Music Centerben sajtótájékoztató keretében mesélt utolsó, öt éven át írt, élete főműveként aposztrofált, monumentális szerzeményéről, a Tudás fája című, egész estés misztériumjátékról.
hirdetés
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár beszél, vele szemben az első sorban Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó (b-j) az október 2-án 80. életévében elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, a magyar dzsessz kiemelkedő alakjának, Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművésznek, a nemzet művészének búcsúztatásán a Fiumei úti sírkertben 2022. október 18-án. Bal szélen a második sorban Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója. MTI/Koszticsák Szilárd
Szakcsi Lakatos Bélától a temetőben mások mellett elbúcsúzott Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Schmitt Pál volt köztársasági elnök, Káel Csaba rendező, a Müpa vezérigazgatója, valamint zenész pályatársai, mások mellett Balázs János, Frenreisz Károly, Horváth Charlie, Mága Zoltán, Malek Andrea, Leslie Mandoki, Müller Péter Sziámi és Varnus Xavér.
Novák Katalin köztársasági elnök lerója kegyeletét az október 2-án 80. életévében elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, a magyar dzsessz kiemelkedő alakjának, Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművésznek, a nemzet művészének búcsúztatásán a Fiumei úti sírkertben 2022. október 18-án. MTI/Koszticsák Szilárd
Szakcsi Lakatos Béla 1943. július 8-án született Budapesten. Kilencévesen kezdett zongorázni, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanulójaként ismerkedett meg a dzsesszel. A hatvanas évek közepétől lépett fel saját zenekaraival, a hetvenes évektől a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsesszzongora szakán tanított. Koncertjein a dzsesszt és a kortárs improvizációt ötvözte, a klasszikus- és kortárs zenére, a népzenére, valamint a dzsesszre egyaránt reagáló, progresszív előadásokat hozott létre. Művészete elismeréseként 1987-ben kapta meg a Liszt Ferenc-díjat, 1994-ben a Szabó Gábor-életműdíjat. 2002-ben érdemes művész lett, és elnyerte a Budapestért Díjat. 2005-ben vehette át a Kossuth-díjat, 2006-ban Prima-díjas lett, 2010-ben a Magyar Kultúra Követe címmel, valamint Hazám-díjjal ismerték el tevékenységét. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, 2018-ban Fonogram-díjat kapott, 2022 januárjában a Petőfi Zenei Díj átadóján életműdíjban részesült.
(MTI)
A címlapkép forrása: MTI/Koszticsák Szilárd
