„Ha hazatértek, simogassátok meg a nevemben a gyermekeiteket és mondjátok meg, hogy ezt a pápa küldi nekik”

A jó pápaként is emlegetett XXIII. Jánost 2014-ben avatta szentté Ferenc pápa. Október 11-én rá emlékezünk, és legendássá vált beszédre, amit 1962. október 11-én, a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának estéjén mondott.

XXIII. János pápa Angelo Giuseppe Roncalli néven született Olaszországban, a Bergamo melletti Sotto il Montéban 1881. november 25-én. Bergamóban és Rómában tanult. 1904-ben doktorált, és ugyanebben az évben augusztus 10-én szentelték pappá. Püspöki titkár volt, és tanított a bergamói szemináriumban, majd az I. világháborúban tábori lelkészként szolgált. Ezt követően különböző feladatokat látott el Rómában, leginkább a missziók területén – írja a Magyar Kurír.

Püspökké avatása után apostoli küldetésen szolgált Bulgáriában, Törökországban, majd Görögországban is. 1944 decemberében Franciaország apostoli nunciusává nevezték ki. 1952-től a Szentszék állandó megfigyelője lett az UNESCO-nál.

1953-ban bíborossá kreálták, és velencei pátriárka lett. 1958. október 28-án pápává választották. 1959. január 25-én a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában kihirdette a II. vatikáni zsinat összehívását. A gyűlést 1962. október 11-én nyitotta meg a világ püspökeinek részvételével.

A zsinat megnyitásának estéjén dolgozószobája ablakából mondott, legendássá vált beszédében XXIII. János pápa így szólt a Szent Péter téren összegyűltekhez:

„Azt mondhatjuk, hogy ma este még a hold is sietett… nézzétek csak, ott fent… hogy megnézze ezt a látványosságot. Amikor hazatértek, otthon találjátok majd a gyermekeket. Simogassátok meg őket, s mondjátok nekik: »Ez a pápa simogatása«.”

XXIII. János 1963. június 3-án halt meg. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án avatta boldoggá. Emléknapját október 11-ére (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulójára) helyezték. Ferenc pápa 2014. április 27-én, az isteni irgalmasság vasárnapján avatta szentté XXIII. Jánost II. János Pál pápával együtt.

A pápához sok anekdota kapcsolódik. Mindig is nagyon közel álltak hozzá a gyerekek, és sokszor látogatott gyermekkórházakba, hogy imádkozzon a betegekért és támogassa őket. A gyerekek ilyenkor a nevén szólongatták őt, sokszor csa annyit mondtak neki: „János, János, gyere ide”.

XXIII. János a gianicolói Bambino Gesú Gyermekkórház kórtermeiben ágyról ágyra járt, hogy meglátogassa a kis betegeket. Kedvesen reájuk mosolygott és ők visszamosolyogtak. Többen így hívták őt betegágyukhoz: „János pápa, gyere ide!” Vagy egészen egyszerűen csak így: „János! János!” A Szentatya megállt a kis Angelo ágyánál és így szólította meg: „Lám, téged is Angelónak hívnak. Azelőtt nekem is ez volt a nevem”. Amikor pedig megállt Carmine Lemma mellett, aki agyhártyagyulladás következtében megvakult, nem tudott a könnyeinek parancsolni.

„Tudom, hogy te vagy a pápa – mondta a kislány – még ha nem is látlak.”  A pápa leült az ágya szélére és hosszan cirógatta a fejét – idézi fel a kedves történetet a Magyar Kurír.

A címlapképen XXIII. János pápa. Forrás: Magyar Kurír