Demkó: Oroszország energetikai háború mellett kötelezte el magát
Oroszország elhatározta magát az energetikai háborúra, de Magyarországnak amennyire lehet, ki kell ebből maradnia. Eddig ki is maradtunk, az olajimport továbbra is jöhet és jön a gáz is – Demkó Attila íróval, a Matthias Corvinus Collegium, MCC Geopolitikai Műhely vezetőjével beszélgettünk.
– A magyar kormányzati kommunikációban állandóan helyet kap, hogy elhibázott az Európai Uniós szankciós-politika. Valóban az?
– Nézze, sokféle szankció van. Egyes szankciók, amelyek például a Putyint támogató oligarchák ellen, a technológia transzfer ellen, elsősorban az orosz katonai technológia ellen irányulnak, azok a szankciók egyértelműen jók. Mert azt a rendszert büntetik, amely ezt a háborút elindította, illetve azt az eszközt, ami A Kreml parancsait végrehajtja: az orosz hadsereget. Most már talán már mindenki látja, hogy ez a háború orosz részről nem csak indokolhatatlan – de Oroszország katonai gyengeségei miatt még – az orosz elit szempontjából is egy rendkívüli módon elhibázott lépés volt.
Oroszországnak a háború rendkívül sokat fog még ártani, és ez teljesen megérdemelt.
Persze azt látni kell, hogy a technológiai, illetve a rezsim támogatóit érintő szankciók csak hosszabb távon hathatnak Oroszországra. Azaz a retorziók egy jelentős része helyes, de a háborút nem állítják meg. Az európai szankciók, akár EU szintűek, akár tagállamiak, az energiahordozókkal kapcsolatban viszont kontraproduktívak, egy-két éves távlatban biztosan többet ártanak Európának, mint Oroszországnak, így helytelenek.
– Akkor az energiát érintő szankciós csomagok nem ártanak Oroszországnak?
– De igen, csak meg kell nézni, hogy mindez a következő egy-két évben kinek árt többet? Az európai országok támogatják Ukrajnát gazdasági és katonai eszközökkel. Azt azonban látni kell, hogyha az európai országok saját gazdasága mély válságba kerül, akkor Ukrajnát sem tudják annyira támogatni, mint ahogy szeretnék.
Ha ezt a kérdést így nézzük, akkor az energetikai szankciók Ukrajnának is többet ártanak a következő néhány évben, mint Oroszországnak.
Ezt mintha nem vette volna észre több európai nagyhatalom döntéshozója, illetve maguk az ukránok sem, holott leginkább az ő bőrükre megy a játék. 
– Látszik, hogy nagyon jelentős energiaválság elé nézünk, de milyen is lehet ez a tél?
– Jósolni nem lehet. Lehet olyan meleg a tél, mint az előző. De ha igazán kemény tél lesz, akkor annak nagyon súlyos következményei lesznek az európai gazdaságra. Olyanok is, amely a lakosságot is közvetlenül érinthetik, nem csak a vállalatokat. Egyelőre nehéz bármilyen forgatókönyvet felvázolni, mert tényleg az a döntő, mennyire lesz hideg a tél.
Különösen kell figyelni Németországra, mert az évtizedes elhibázott energiapolitika miatt nagyon sebezhető az ország.
Előfordulhat, hogy gazdasági üzemek egész sorát kell majd leállítani, amely beláthatatlan következményekkel járthat egész Európára nézve. Ha hideg lesz a tél, akkor biztosan nem lesz elég a gáz, hiszen ma már lassan alig van Európai Uniós állam, amely orosz gázt kapna, az LNG piac pedig nem tudja kielégíteni az igényeket. Ráadásul tél lesz jövőre is, orosz gáz nélkül a 2023-24-es tél is probléma lehet.
– Mi lehet ennek a politikai ára?
– Európában nyilván a politikai elitek is érezni fogják, ha nagy lesz az elégedetlenség. Magyarország számára is van ár. Oroszországgal pragmatikusabb viszonyt ápolunk, mint mások. Kevéssé ismert, de a háttérben több ország egyetért velünk, hogy Európának többet árt, mint Oroszországnak a kapcsolatok ilyen szintű megszakítása. Egyszóval nem vagyunk egyedül, de mások nem mernek szembe menni az árral. Mert igen, ennek van politikai ára.
Többek között a lengyel-magyar, és magyar-ukrán kapcsolatrendszerben van ára.
De egy kormányzatnak mindig mérlegelnie kell, hogy mi a fontosabb a polgárainak jóléte és biztonsága, vagy egy másik országgal való kapcsolatrendszerbe beálló romlás? Egy kormánynak elsősorban a saját polgáraival szemben van felelőssége.
Úgy tűnik, hogy Oroszország tényleg elhatározta magát az energetikai háborúra, a másik oldalon az EU-tagállamok jelentős része is, de Magyarországnak amennyire lehet, ki kell ebből maradnia. Eddig ki is maradtunk, az olajimport továbbra is jöhet és jön a gáz is. Emiatt a pragmatikus politika miatt nekünk több esélyünk van nagyobb zavarok nélkül keresztüljutni a télen, mint számos más országnak, azoknak, akik másként politizáltak Oroszországgal. 
– Ez a háború már egész Európának fáj, kimondható, hogy ez egy világháború?
– Nem világháború abban a tekintetben, mint ahogy az első és a második világháború az volt, és nem is szabad, hogy egy nap az legyen, mert annak a következményei beláthatatlanok lennének. Az azonban biztos, hogy ez jóval több, mint két ország közötti háború. Gyakorlatilag Ukrajnán túl a nyugati államok – a NATO-tagállamok, illetve az EU-tagállamok – és Oroszország konfliktusa.
Magyarország és Ausztria kivételével mindenki fegyvert és katonai támogatást nyújt Ukrajnának.
Ezek az országok gyakorlatilag részesei ennek a háborúnak, csak papíron nem, de a gyakorlatban mégis. Oroszország egyértelműen úgy érzi, hogy nem Ukrajnával harcol, hanem az egész Nyugattal – ennek az érzetének pedig van alapja.
– Mi lehet Oroszország végső célja?
– Az eredeti végső orosz cél az az lett volna, hogy Ukrajnát kívül tartsák a nyugati integrációtól és hogy egy Oroszországtól függő állam legyen. Nyilván ez egy erőszakos kormányváltást és egy más típusú ukrán politikát jelentett volna. Ezt nem sikerült elérni a háború első napjaiban, Kijev megvédte magát. Most már az orosz cél az annektált területeknek a megtartása, amely nem könnyű, mert az ukrán offenzíva erős és eltökélt.
Jelenleg az ukránok jelentős létszámbeli – illetve a nyugati fegyverzet miatt – minőségi túlerőben is vannak.
Az oroszok másik, mondjuk „B-terv” célja, hogy Ukrajnát minél jobban elpusztítsák, hogy ne tudjon egy működőképes ország lenni: ez a céljuk már sikerült is. Ukrajna ugyanis már olyan mértékű károkat szenvedett el, hogy nem fog tudni talpra állni vélhetően hosszú évtizedekig.
Tóth Gábor
Ha hideg a tél, még orosz „jóindulat” mellett is baj lehet az EU-ban
Kiemelt képünk forrása Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Elnöki sajtószolgálat
