„Adj vért és ments meg három életet”

Magyarországon az Országos Vérellátó Szolgálat gyűjti össze az összes önkéntesen adott vért. Az intézmény szakmai főigazgató-helyettesét, Dr. Nagy Sándort többek között arról kérdeztük, miért fontos, hogy minden nap legyen, aki vért ad, és hogy van-e kész tervük arra az esetre, ha Magyarország is belép a háborúba.

– Magyarországon csak az Országos Vérellátó Szolgálatnak lehet vért adni?

– A jogszabály azt mondja ki, hogy vért Magyarországon csak az Országos Vérellátó Szolgálat és a szolgálattal erre a tevékenységre szerződött, vérgyűjtési tevékenységre felhatalmazott intézmény gyűjthet. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy azok a kórházi transzfúziós osztályok, amik valamikor még az OVSZ megalakulása (2001) előtt szintén vérellátók voltak, továbbra is vérgyűjtőként működhetnek. Minden szakmai anyagot, eszközt mi biztosítunk a vérgyűjtéshez. A mi eljárásrendünket kötelesek betartani, hiszen a készítmények minősége egységes kell, hogy legyen.

– Miért van szükség az egységesítésre?

– Mert az összegyűjtött vér mind hozzánk, az Országos Vérellátó Szolgálathoz kerül. Itt dolgozzuk fel és tároljuk a készítményeket, és innen osztjuk szét a kórházaknak. A kórházak használhatják a saját intézményükben összegyűjtött vért, de egymás között nem adhatják át, csak rajtunk keresztül. Így biztosítjuk, hogy az ország minden betege egyenlő eséllyel jusson hozzá megbízható, biztonságos vérkészítményhez.

– Ha jól tudom, országok között sem lehet vért átadni. Tehát Magyarországon levett vér nem szállítható külföldre, vagy fordítva?

– Az országok közötti vérszállításnak hazánkban nincs jogszabályi akadálya, de ezt minden nemzet máshogy határozza meg. Alapvetően minden ország elsődleges szempontja a nemzeti önellátás, tehát annyi vért gyűjtenek, amennyi a saját egészségügyi rendszerük önellátásához szükséges. Manapság senki sem engedheti meg magának, hogy egy másik ország számára gyűjtsön vért.

– A határon túli magyarok egészségügyi ellátását akkor nem is lehet ilyen módon támogatni?

– Bizonyos esetekben a főigazgató – az ország ellátását figyelembe véve – adhat engedélyt készítmények másik országba szállítására. Ez a gyakorlatban akkor fordulhat elő, ha egy magyar állampolgárt külföldön kezelnek, és az ottani kórházban azt kérik, hogy Magyarország biztosítsa a kezeléshez szükséges vérkészítményt. Illetve, ha magyar katonák állomásoznak valahol, akkor oda szállíthatunk vért. Olyan szempontból nem különböztetjük meg az országokat, hogy él-e ott magyar kisebbség. Egyedül Ukrajna esetében merült fel a háború miatt, hogy oda vinnénk vért. De az ukránok végül úgy döntöttek, hogy inkább felszerelést kérnek, a vérvételt pedig megoldják.

– Reméljük, nem így alakul, de sokunkban felmerül a gondolat, hogy a háború Magyarországra is elérhet. Van erre vonatkozóan tervük, vagy esetleg vérellátási tartalékaik?

– Konkrét terveink vannak arra az esetre, ha ez bekövetkezne. A történelem során már többször bebizonyították az emberek, hogy ilyenkor lehet mindenkire számítani. Háború idején sokkal jobban megnő az adakozó kedv, mint a vérkészítményre való igény. Ez történt egyébként most Ukrajnában is. Tehát a legfontosabb, hogy infrastrukturálisan felkészüljünk a véradók számának rohamos megnövekedésére.

Ukrajnában is inkább az okoz nehézséget, hogy a rengeteg összegyűjtött vért feldolgozzák és eljuttassák a kórházakba.

Mi is arra törekszünk, hogy ha szükség lesz rá, ez a rendszer a lehető legolajozottabban, leggyorsabban működjön. Magyarországon az OVSZ intézetei az ország több, különböző pontján vizsgálják ki és dolgozzák fel a vért. Ha bárhol valami probléma adódna, gyorsan át tudjuk irányítani a termelést egy másik központba.

– Ezek szerint nincs vérhiány. Hogyan működik hazánkban a véradás?

– Több módon lehet vért adni: különböző eseményeken, fesztiválokon, illetve bármikor be lehet jönni, előzetes regisztráció nélkül az OVSZ valamelyik központjába, vagy kihelyezett vérvételi pontjára. Naponta 40-60 helyen biztosítunk lehetőséget véradásra az intézeteinken kívül. Ezeket a helyszíneket a Vöröskereszt oldalán könnyedén meg lehet találni.

– Sokan vannak, akik csak úgy, a hétköznapokban elmennek egy ilyen pontra vért adni?

– Szerencsére vannak, igen. Azt tudni kell, hogy bár nagyon fontos, hogy jelen legyünk a különféle rendezvényeken, a biztonságos ellátás alapját a rendszeres véradások képzik. De szükség van azokra is, akik a fesztiválokon, rendezvényeken adnak vért.

– Ha már a fesztiváloknál tartunk, sok könnyűzenei fesztiválon is hirdetik, hogy lehet vért adni. Ezeken a helyszíneken nem okoz gondot a fertőzések elkerülése, illetve mennyire alkalmas az ilyen rendezvények közönsége a véradásra?

– Önmagában a fesztiválok nem jelentenek érdemben nagyobb kockázatot, mint az egyéb vérgyűjtési helyszínek. Azt tapasztaljuk, hogy aki vért ad, az abban a napszakban azért nincs alkoholos befolyásoltság alatt, ha erre gondol.

Nyilvánvalóan más elvárásokat támasztunk egy sátras véradás esetében, mint egy intézetinél. Tehát vannak eltérő feltételek, de önmagában a szakmai része, az egészségügyi elvárások a jelentkezővel szemben, a szakmai elvárások a helyszínnel szemben, azok ugyanolyanok. A donorok nem tudnak megfertőződni, hiszen minden esetben egyszer használatos eszközöket használunk. A recipiensek pedig, akik a vért kapják szintén nincsenek kitéve semmiféle kockázatnak, hiszen az így összegyűjtött vért is ugyanolyan komolyan megvizsgáljuk.

– Nemrég volt az Egy Vérből Vagyunk véradással összekötött jótékonysági futás. Véradás szempontjából milyen eredménnyel zárult.

– Szerencsére nagyon sokan, több mint 170-en vettek részt, ami önmagában is egy igen szép szám. De ezen az eseményen nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy csatlakozhattunk egy önkéntes, jótékonysági eseményhez és segíthettünk.

– A résztvevő futók öt nap alatt 500 kilométert futottak, gondolom ilyenkor azért nem szerencsés vért adni…

– Nem! A futóktól nem is vettünk vért. Véradás után egy napig nem is szabad sportolni, vagy komolyabb fizikai megerőltetésnek kitenni magunkat. Itt a társuló intézményekből, középiskolákból, lakosságból kerültek ki a véradók.

– Hogyan befolyásolta a Covid a korábbi biztonsági előírásokat?

– A járvány kitörésekor nagy volt a bizonytalanság. Hamar kiderült, hogy a Covid vérrel nem terjed, tehát csak arra kell figyelnünk, hogy az egészségügyi dolgozók és a véradók ne fertőzzék meg egymást. Az itt dolgozókra komoly egészségügyi szabály érvényes, a legkisebb Covid-gyanú esetén sem vehetik fel a munkát. Ez inkább, mint mondtam a donorok és az egészségügyi dolgozók védelmében van.

– Ha segítünk, mindig szeretjük látni annak az eredményét. Mi történik azzal a vérrel, amit így összegyűjtenek, illetve mekkora csepp a tengerben egy önkéntes véradás?

– Három típusú vérkészítményt állítunk elő, vagy állíthatunk elő technikailag egy levett vérből. Vörösvérsejt-koncentrátumot, vérlemezke-koncentrátumot, az úgynevezett trombocitát, és a plazma-készítményt. Ezek közül a vörösvérsejt-koncentrátumra van a legnagyobb szükség, éves szinten kb. 380 ezer adagra. A vérlemezke koncentrátumból van a legkevesebbre szükség, ezért azt nem minden vérvétel esetén használjuk fel. A trombocita készítményről érdemes tudni, hogy az maximum öt napig áll el. Ezért fontos, hogy folyamatosan, rendszeresen legyenek véradóink, mert azt öt napnál tovább nem tudjuk raktározni. A plazma-készítményt 2 évig tudjuk tárolni, felhasználása a véralvadási zavarok rendezésének érdekében történik a betegeknél.

Tehát egy vérből háromféle készítmény készül. Innen jön a szlogen: „Adj vért, és ments meg három életet!”

A címlapképen Dr. Nagy Sándor, az OVSz szakmai főigazgató-helyettese.