Ferenc pápa fogadta a kapucinus harmadrendi nővéreket
Ferenc pápa hétfőn fogadta a Szent Családról elnevezett kapucinus harmadrendi szerzetesnővérek 23. nagykáptalanjának tagjait. Tanácskozásuk mottója – alázatos hallgatás és szinodalitás – is ezt akarja kifejezni. Jó is lenne szabadságra küldeni a nyelvet, hogy a hallgatásnak szenteljük magunkat – tette hozzá a pápa, megnevettetve a kapucinus nővéreket.
Szent VI. Pál pápa mondta híres názáreti beszédében 1964-ben: Látszólag az a legfontosabb dolog, hogy olyan ösztökét találjunk, melynek segítségével magunkra vonjuk mások figyelmét, ami aztán azonnal választ produkál. Sokak számára a fizikailag vagy erkölcsileg felemelt tónus olyan megoldást kínál a süketté tett tömegnek, ami révén a felkínált nézetet vagy véleményt választják, mégpedig úgy, hogy azt mind vonzóbbnak és mind meglepőbbnek találják. Sajnálatos dolog arra rájönni, hogy akiket meghívtak, szinte azonnal eltávolodnak attól, hogy egy még hatásosabb felhívás után rohanjanak. Ez azonban „elállatosítja” az embert – féljetek is ettől a szótól, tette hozzá a pápa – korlátozza a szabadságát, egészen addig a pontig, hogy azok rabszolgája lesz, akik a kommunikációs eszközök, a nevelés, a véleményformálás által képesek befolyásolni ezeket a jeleket, rájuk erőltetve saját programjukat.
Jézus azt ajánlja, hogy haladjunk szemben ezzel az áramlattal, keressük a csendet, szakadjunk el a világtól és annak zajától. Így figyelni tudunk és mesteri türelemmel felismerjük a különböző hangokat, mérlegeljük és megkülönböztetjük őket
– fogalmazott a Szentatya. Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy csakis a mi csendünk adhat harmóniát, amire úgy kell rálelnünk, de ami nem kényszeríthető ki. Hányszor találkozunk olyan emberekkel, akik jól néznek ki, de valójában nem harmonikus emberek, nincs meg bennük az a belső egység, amely inspirálja őket a továbblépésre. Az a harmónia, amely születik, nem pedig kényszerből ered. Nagy kísértésnek nevezte a pápa a fejben hordozott olyan melódiát, mely elutasítja vagy elhallgattatja mindazt, ami nincs összhangban vele; ami megítéli a másikat, magát pedig Isten helyére teszi.
Nagy gőg ez, amivel prófétai hallgatásunk alázatával kell megvívni. Ha képes vagyok így hallgatni, tisztán fogom hallani az összes hangot, megértem, hogy mire is válaszolnak, reagálnak, hogy mit is akarnak mondani, és hogy miért is mondják így, néha szokatlan módon
– fogalmazott Ferenc pápa. A Szentatya arra kérte a kapucinus nővéreket, hogy legyenek prófétái ennek a hallgatásnak, mindenekelőtt Isten szavának hallgatásával, aki arra hívja őket, hogy szeressenek mindenkit megkülönböztetés nélkül, és szeressék a teremtést mint Isten ajándékát.
Mindenkit a saját hangján kell meghallgatni, ugyanakkor minden tag jó lelkülettel járuljon hozzá a szimfóniához, a közösség összhangjához, ami nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanolyan, hanem hogy a tagok harmonikusan egységet alkotnak. A Szentlélek az egyetlen, aki képes harmóniát adni. Kérjétek a Szentlelket, hogy teremtsen harmóniát közösségeitekben!
– buzdította a pápa a nővéreket.
VI. Pál szavaival azt kérjük, hogy tanítson meg minket a názáreti Szent Család csendjére. Tanítson meg az összeszedettség és a bensőségesség igazán szerzetesi hivatására, mely mindig kész a jó sugallatok és az igazi mesterek tanításának meghallgatására és arra a személyes imára, amelyet csak Isten hall
– zárta beszédét Ferenc pápa.
A teljes cikket a Vatican News oldalán olvashatják.
Forrás: Vatican News
A címlapkép forrása: Vatican.va
