Így kerülhetjük el, hogy a gyermekünk kütyüfüggő legyen!

Évről évre egyre nagyobb teret nyer világunkban az internet, s ezzel együtt gyermekeink életében is egyre szembetűnőbb helyet foglal el. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat éppen ezért immáron tizenkettedik éve rendezi meg konferenciáját, melynek témája az internet gyermekeinkre gyakorolt hatása. A XII. Nemzetközi Média- és Internetkonferencián Bojti Andrea, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet klinikai gyermek- és ifjúságpszichológusa beszélt arról, hogyan segíthetünk mi, szülők „kütyüfüggő” gyermekünknek.

Mi az a „kütyüfüggőség”?

Egy friss pécsi felmérés szerint sajnos a mai középiskolás korosztály 20 százaléka internetfüggőnek mondható, ami napi minimum 6 óra internetezést jelent. Ugyan még mindig nem hivatalos pszichiátriai kórkép a „kütyüfüggőség”, de a kutatók által felállított definíció szerint is komoly béklyóról van szó, hiszen a problémás felhasználó élete nagy részét internetezéssel vagy az arról való ábrándozással tölti, ami a személyes kapcsolatrendszerének, az iskolai teljesítményének és a szabadidejének a rovására megy.

Több területre kiterjedő problémáról van szó, és nem lehet csak a gyermekekről beszélni, amikor felállítjuk a kórképet, hiszen mindig oka  és története van annak, hogy egy gyermek eljut idáig.

A „kütyüfüggőség” négy területre terjedhet ki: ez a hírfüggőség, vagy információfüggőség (félelem, nehogy lemaradjon valamiről), a számítógépes játékfüggőség (nagyon addiktív, a legegyszerűbb játékok is órákra le tudják kötni a gyermeket), a közösségi oldalak túlzott használata (amikor az egész szociális élet oda tevődik át), valamint a pornófüggőség, amely már a legfiatalabb korosztályt sem kíméli (a felmérés szerint a 11 évesek 28 százaléka, míg a 15-17 évesek 98 százaléka nézett már pornót, és sajnos 35-40 százalékban felhasználóknak is mondhatók ezek a gyerekek, vagyis a pornófüggőség már gyerekkorban elkezdődik).

Az is kiviláglik a felmérésből, hogy minél kisebb korban kezd el valaki kütyüzni, annál valószínűbb, hogy függővé válik.

Sajnos más függőségekkel ellentétben nem lehet cél a teljes absztinencia, hiszen az élet számtalan területén használjuk a számítógépeket és egyéb információs eszközöket.

Szintén a pécsi kutatásból az a következtetés is levonható, hogy a fiúk nagyobb arányban vannak kitéve az internet csábításának.

Első lépések a függőség kezelésében

Mit tehetünk, hogy ne legyen ennyire nagy szerepe az életünkben az internetnek? Nem szabad bagatellizálni a felismert problémát, szülőként az első lépés észrevenni, hogy túl sok ingert kap a gyerek. Már egész kicsi korban kezdődhet ez: például amikor a kisgyermekkel otthon lévő anyuka folyton nézi a tévét.

Mi is sok mindent az interneten keresünk, amit esetleg a valóságban is lehetne realizálni.

Sokszor látszik, hogy egy gyermeknek például azért van szüksége a virtuális világra, mert a valóságban valamilyen problémával küzd: mondjuk az iskolában bántják, így neki az online oktatás megváltás.

Vagy a családjában van sok konfliktus, válás, ami elől az online térbe menekül. A kezelés pedig nem csak a gyerekről szól, hanem az egész közegéről: ha például a gyerek függőség miatt fáradt (nem tudja a gépet este kikapcsolni), és ezért kezelés alatt áll, akkor arról jó, ha a tanára is tud.

Mit tehet a szülő?

Be kell látni, hogy az elmúlt 30 évben rengeteget változott a társadalmunk, és a gyerekeknek most ez a valóságuk, nem lehet a gyerekkorunkat visszahozni, amikor csak offline volt játéklehetőségünk. Ma előfordul, hogy egy első osztályos táblagépen kap feladatokat, ahol neki helyt kell állnia.

Teljes tiltás helyett ezért fontosabb, hogy partnerként be tudjunk szállni, és nekünk is magunkba kell nézni, hogy milyen szokásaink vannak, mit lát a gyerek tőlünk (mi mennyit internetezünk például).

Fontos a napirend, hiszen a kütyüfüggőségben teljesen elcsúsznak az időpontok és a programok: ha a szülő beviszi az ételt a játszó gyereknek, azzal hitelesíti a negatív viselkedésformát. Éppen ezért jó, ha van kialakult családi rendszer, amiben tudunk kereteket szabni ezeknek a programoknak is. Fontos bevonni őket a család életébe, még a házimunkába is, hiszen mi együtt vagyunk, egy közösségként kell működnünk.

Mi is ismerjük meg a gyerek világát!

A szülőnek is muszáj képben lennie. Ma már korosztályonként más platformon vagyunk jelen, ami nem jó, hiszen így nem látjuk, hogy ő mit csinál. Ha máshol van a gyerek, akkor nekünk oda is kell regisztrálni,  hogy megismerjük azt a közösségi oldalt, tudjuk, mi vonzza őket oda és például megtaláljuk benne a biztonsági beállításokat. Sokkal jobb, ha mi vezetjük be a gyermeket az internet világába, mintha egyedül fedezi fel azt.

Alapvetően a tudatos kütyüzési szokások kialakítását nem lehet elég korán kezdeni, mert ha későn kapunk észbe, egy tizenéves gyerek mellől már meglehetősen nehéz lesz visszavonulót fújni.

A tudatos nevelést bizony születéstől kell elkezdeni: jó, ha két éves kor előtt egyáltalán nincs képernyőidő, de utána is csak korlátozott mennyiségben. Ugyanígy fontos, hogy este, lefekvés előtt egy órával már ne lehessen semmilyen kütyüt nyomkodni.

Ha a kicsiket kezdetektől arra tanítjuk, hogy van képernyőidő, de az véges, később is tudunk majd korlátokat szabni. Szülőként a legfontosabb, hogyan tudunk mi példát mutatni: az offline térben rendezett programok, a személyes interakció pótolhatatlan, hogy egészséges nemzedéket neveljünk fel magunk mellett.

A címlapkép forrása: Pixabay.com