Magyarország területeket veszíthet el a következő évtizedekben
Területeket fogunk elveszíteni, mivel a sivatagos táj szinte nem hasznosítható. Ennek a fizikai, biológiai jelenségnek nagyon komoly társadalmi és gazdasági következményei lesznek – nyilatkozta lapunknak Huszár András, a Green Policy Center igazgatója.
– Idén óriási aszály volt tapasztalható hazánkban. Ezután mindig így lesz?
– Fontos kiemelni, hogy nemcsak Magyarországot sújtotta az aszály, hanem szinte egész Európát, sőt még Kínában is igen súlyos helyzet jelentkezett. Az éghajlatváltozás kapcsán trendeket kell nézni. Ha így teszünk – és megnézzük az előrejelzéseket – akkor sajnos az ehhez hasonló, szélsőséges tendenciák száma nőni fog a Kárpát-medencében. Azt nem lehet kimondani, hogy minden évben ugyanilyen súlyos lesz a helyzet, de az, hogy egyre többször lesz ilyen – vagy akár még rosszabb – az viszont tény. 
– Mennyire vannak előrejelzéseink a kibontakozó aszály-helyzetről?
– Számos tanulmány foglalkozik ezzel. A kormány 2020 januárjában közzétett egy jelentést, amely az éghajlatváltozás Kárpát-medencére gyakorolt hatásainak tudományos értékeléséről szól. Ebben a jelentésben világosan kitűnik, hogy az aszályra való hajlam hazánkban növekedni fog. Elsősorban a csapadék időbeli eloszlása változik majd meg, ami azt jelenti, hogy egyre kevésbé lesz kiegyenlített az évi csapadékmennyiség. Ez különösen az Alföldön és a Kisalföldön jelenthet komoly kihívást.
Az éghajlatváltozás már hazánkban is megkezdődött, a folyamatban már benne vagyunk.
Ez pedig rossz hír, mert például az aszály így egyre gyakrabban fog jelentkezni.
– Sokat lehet hallani arról, hogy Magyarország a klímaváltozás nagy vesztese lehet, de miért?
– A Kárpát-medencének sajátos éghajlata van, amely egy elég érzékeny egyensúlyon alapszik. Az éghajlatváltozás miatt azonban ez az egyensúly felborul, ezzel pedig a meglévő mikroklímájú régiók megváltoznak. A Kárpát-medencében érzékenyebben reagál a természet, mint mondjuk olyan helyeken, ahol viszonylag egybefüggő, nagy területek vannak.
– Nemrégiben Andrásfalvy Bertalannal beszélgettünk az árterek visszaállításának fontosságáról. Lehetne ez megoldás?
– Sajnos ma több víz hagyja el a Kárpát-medencét, mint amennyi beérkezik, tehát elmondható, hogy nem jól hasznosítjuk az ideérkező vízforrásokat. Amikor nagyobbak voltak az árterületek, akkor a víz megtartása sokkal könnyebb volt, hiszen a talajba el tudott szivárogni és onnan a meleg hatására kipárologni.
Most a szűkebb medrekben sokkal gyorsabban folyik el a víz, kevés természetes lehetőség van arra, hogy tároljuk az ideérkező vizet.
Azért ne feledjük el, hogy miért is szabályozták a folyókat? Egyrészt azért, hogy hajózható legyen, másrészt pedig azért, hogy mezőgazdasági tevékenységet lehessen az egykori árterületeken folytatni. Ezt egy az egyben nyilván nem lehet visszaállítani, hiszen ma nemcsak mezőgazdasági területek, hanem lakott települések is sorakoznak ezeken az egykori árterületeken. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy hol vannak azok a részek, ahol esetleg ezt az ártéri gazdálkodást vagy ártéri szabályozást valahogy vissza lehetne vezetni a gyakorlatba. 
– Víztározók építése nem lenne megoldás?
– Sokat hallani arról is, hogy tározókat kellene építeni. Ezek azonban önmagukban is óriási infrastrukturális beruházásokat igényelnek, amelyek létrehozása ismét csak fokozná az éghajlatváltozás erősségét, hiszen azt az energiamennyiséget, ami ezeknek a megépítéséhez kell, valószínűleg üvegházhatású gáz-kibocsájtással érnék el. Van egy másik probléma is: egy ilyen mesterséges megoldás nem tudja maximalizálni a társított természeti előnyöket.
– Miért jobbak a természetes árterületek?
– Azért, mert a vizes, mocsaras területek sok szén-dioxidot képesek megkötni. Emellett pedig rengeteg élőlénynek biztosítanak élőhelyet. Ezzel pedig a biodiverzitás növelése elérhető, aminek a mostani csökkenése szintén óriási környezeti probléma. Összességében tehát azt gondolom, hogy az árterületek a korábbi nagyságban teljesen nem visszaállíthatóak, de meg kell vizsgálni a lehetőségét, hogy ezt hol lehetne megtenni. Ennek az eszköznek a megvizsgálása egyébként szerepel a fent hivatkozott kormányjelentésben.
– A kiszáradt folyómedrek, tavak vízszintje visszaállhat az eredeti szintjére?
– Ezt minden egyes élővíz esetében külön kell megvizsgálni. Tudni kell, hogy a vízállásban vannak természetes ingadozások is. A 19. századból vannak tudósításaink, melyek szerint a Velencei-tó és Fertő-tó is kiszáradt. Aztán még ma is tóként funkcionálnak.
Azért arra fel szeretném hívni a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás csak a tempót gyorsítja.
Minden bizonnyal lesz olyan, amikor emberi beavatkozással még vissza lehet fordítani a vízállás csökkenését és lesz, ahol ez nem megoldható. Ha csapadékosabb időszak következik be, akkor lehet, hogy valamelyest javul a helyzet, de ahogy említettem fel kell készülni arra, hogy az aszály egyre többször fogja érinteni a Kárpát-medencét. Lesznek olyan vízerek, patakok, tavak, amelyek el fognak tűnni. Ez ökológiai szempontból is nagy veszély, de gazdaságilag is. Hiszen rengeteg infrastruktúra épült ki például a Velencei-tónál és a Fertő-tónál. Ezeken a helyeken a víz jelenléte nélkül szinte minden ember által odaépített objektum az értelmét veszíti, vagy az értéke rendkívül lecsökken. Azaz a természeti károk mellett gazdasági károk is keletkeznek. De gondoljunk a Paksi Atomerőmű hűtésére is, amelyet a Duna vize biztosít. Ha ez apadni kezd, a folyamat jelentősen megnehezül.
– Arról is lehet hallani, hogy az Alföld elsivatagosodhat. Valóban így történhet?
– A talaj folyamatosan degradálódik, az elsivatagosodás is benne van a forgatókönyvekben, azonban nem egyértelmű, hogy valóban így lesz-e. Az viszont tény, hogy a mostani folyamatok ebbe az irányba mutatnak, ezért ez ellen fel kell lépni időben. Jobb tudatosítani azt is, hogy ezeket a munkákat már rég el kellett volna kezdeni. Ennek a fizikai, biológiai jelenségnek nagyon komoly társadalmi és gazdasági következményei lesznek: el fogunk veszíteni területeket, mivel a sivatagos táj szinte egyáltalán nem hasznosítható. 
– Mit lehetne tenni ez ellen?
– Alapvetően két eszközünk van: az egyik a kibocsátásoknak a csökkentése – nemcsak Magyarországon, hanem – világszerte. Erre történnek erőfeszítések, egyelőre kevesebb sikerrel. A másik, hogy valahogyan ezt a folyamatot meg kell próbálni lassítani.
Olyan ellenintézkedéseket kell hozni, mint például a vízvisszatartás fokozása, amely a vízgazdálkodás valamennyi tevékenységében átfogó célként kell, hogy megjelenjen.
Ennek érdekében szükséges lenne a területhasználatok – különösen a mezőgazdasági földhasználat – felülvizsgálata a változó éghajlati feltételek mentén. Ezt a folyamatot mérsékelheti, vagy akár meg is tudja állítani. Hosszú távon egyes területek természetnek való visszaadása vagy a természettel összhangban lévő megoldások segíthetnek.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
