Kaszab Zoltán: Jó ötlet-e az Uniós gázársapka?
Akár örülhetnénk is, hogy az Európai Bizottság végre keményebb hangnemre váltott és határozott lépéseket fontolgat az európai energiafogyasztók érdekében. Elsőre ugyanis így látszik az, hogy ársapkát tervez bevezetni a gázra.
Az elképzelés szerint az energiahordozó tőzsdei ára maximálva lenne, vagyis egy bizonyos árszint felett nem lehetne vele kereskedni. Brüsszel ezzel védené meg a fogyasztókat a további áremelkedésektől és annak társadalomra, valamint gazdaságra gyakorolt katasztrofális, még most sem belátható hatásaitól.
A Bizottság végre a sarkára állt – gondolhatnánk, ugyanakkor a helyzet nem ennyire egyszerű.
Az ötletet sokan egyből a magyar rezsicsökkentéshez és árstopokhoz hasonlították, nem is alaptalanul. Magyarországon is úgy működik az árstopok rendszere, hogy egy termékért a maximum fizetendő összeg van meghatározva, ez alatt természetesen lehet értékesíteni a benzint, az étolajat, vagy éppen a csirkemellet. A gáz és az áram esetében pedig egy fix, hatósági ár védi az embereket, amely még az átlagfogyasztás felett is a piaci árnál jóval kedvezőbb. A csavar ott van, hogy Magyarországon a kormány úgy alkotta meg a jogszabályi környezetet, hogy a szolgáltatónak (benzinkútnak, áruháznak, energiacégnek) van egy szolgáltatási kötelezettsége is, tehát
akkor sem hagyhat fel az értékesítéssel, ha az már neki nem éri meg. Épp ez az, ami a brüsszeli javaslatból hiányzik.
Azt ugyanis a bizottság nem teheti kötelezővé, hogy az eladó mindenképpen kereskedjen a tőzsdén a gázzal. Vagyis a Gazprom, vagy bármelyik másik szereplő nyugodtan mondhatja azt, hogy „köszönöm szépen, ezen az áron nekem nem éri meg eladni a gázt, így inkább nem kereskedek vele.” Ha pedig ez megtörténne, az csak még inkább veszélybe sodorná az így sem túl biztos ellátást.
Ebből a szempontból tehát a gáztárolók jelenlegi töltöttségi szintje mellett a Bizottság javaslata inkább játék a tűzzel, mint egy valódi megoldás.
Nem is kellett sokat várni az oroszok válaszára, akik nem a tőzsdei kereskedés felfüggesztését, hanem az Északi Áramlat leállítását választották. Persze az ok hivatalosan most is egy meghibásodás, de körülmények alapján könnyen ki lehet következtetni, hogy mi lehet a valódi indok. Vlagyimir Putyin orosz elnök ráadásul egyértelművé is tette a napokban: ha van ársapka, nemhogy gáz nem lesz, hanem olaj és szén sem.
Közben Európa nagy mellénnyel megpróbál függetlenedni az orosz gáztól. Ennek érdekében növelte az LNG gáz exportját az olyan elsőre meglepő helyekről is, mint Kína. Csakhogy
Kína nagyjából pontosan annyival exportál több gázt az Európai Unióba, mint amennyivel többet importál Oroszoroszágtól. Persze a Moszkvától olcsón megvett energiahordozót Brüsszelnek piaci áron átadva.
Ugyanezt egyébként már Szaúd-Arábia is megcsinálta velünk. Jól látszik tehát, hogy egyelőre bérmennyire is próbál keménykedni a Bizottság, nincs alternatívája az orosz gáznak. Az pedig, hogy a részben saját maga által okozott válságos helyzetet úgy akarja megoldani, hogy még nagyobb krízist okoz, a politikai rövidlátás és a nemtörődömség sajátos egyvelege. Itt lenne az ideje észbe kapni, lehetőleg addig, amíg nem lesz túl késő. Annyi biztos, hogy az utolsó órában vagyunk.
A címlapkép forrása: Freepik.com
