Sötét és veszélyes hely a világ?
A negatív hírek folyamatos olvasása komoly testi és lelki problémákhoz vezethet – állapította meg egy nemrég készült tanulmány, amely – külső tényezőktől függetlenül – magyarázatot adhat arra, miért sötétedett be az ég felettünk az elmúlt időszakban.
Azt már régóta tudjuk, hogy nem egészséges az időnk jelentős részét a képernyő előtt tölteni, azt is megtudhattuk, hogyan alakítják kapcsolatainkat az általunk nézett sorozatok. Arról is érkeztek már hírek, miként befolyásolja életünket a közösségi média, valamint az állandó készenlét, amellyel elménk megbirkózni kényszerül – hála az okostelefonok lehengerlő térnyerésének.
A koronavírus óta elménk egy szelete ott maradt az online térbe zárva, s minden idegszálunk remeg a következő információmorzsáért. Ezért nyúlunk a telefonhoz úton-útfélen: sajnos legtöbbször önmagunk és mások testi épségét is kockára téve. A telefonfüggőség ma olyan, mint egykor a cigaretta: alig lehet kitiltani bárhonnan is, annyira az életünk részének tekinti mindenki. A farzsebünkbe vagy tenyerünkbe gyógyult telefon, a hegyoldalon szelfiző turista vagy az ebédjét lefotózó vendég olyan természetessé vált, akárcsak Joci bácsi, a füstölgő tornatanár anno.
Arról egyenlőre nem olvasni kimutatást, hogy egy átlagos sofőr egy órányi vezetés alatt hány percet nem néz az útra, mert helyette a telefonja képernyőjét bámulja (bár gyanítom, az eredmény rosszabb, mint amit el tudunk képzelni), a hegyoldalról leeső szelfizőket a „velem ilyen soha nem történhet meg, mert nem vagyok HÜLYE” kategóriába soroljuk, de a fent említett felmérés most kicsit lerántja a leplet az online világba temetkező átlagemberre leselkedő veszélyekről, azaz telefonunk valódi „sötét oldaláról”.
Nevezetesen: a megkérdezett 1100 ember 16,5 százaléka mutatta a „súlyosan problémás” hírfogyasztás jeleit, ami nagyobb stresszhez, szorongáshoz és az egészségi állapot romlásához vezet. A súlyosan problematikus hírfogyasztás jeleit mutatók 74 százaléka számolt be mentális és 61 százaléka testi problémákról.
A telefonunkon érkező hírek ugyanis olyan hatással vannak ránk, mint a drog: a 24 órás hírkövetés egyes emberekben „állandó készültségi” állapotot idézhet elő, ami miatt a világ „sötét és veszélyes helynek” tűnik. „Ezeknél az embereknél ördögi kör alakulhat ki, amelyben ahelyett, hogy kikapcsolódnának, még jobban belemerülnek, megszállottan figyelik a híreket, éjjel-nappal frissítéseket keresnek, hogy enyhítsék szorongásukat”- írja a felmérések eredményeiről a kutatást végző szakértő, akit az előzetes várakozások ellenére is meglepett, hogy a probléma az emberek mennyire nagy százalékát érinti.
Tegye a kezét a szívére az, aki nem néz több hírt a háború (vagy inkább a világjárvány) kitörése óta, akit nem aggasztanak a klímaváltozással kapcsolatban felmerülő problémák, vagy éppen a téli fűtésszámla! Nagyon is kézenfekvőnek tűnik, hogy reális félelmeinkre, azokra a tényezőkre, amelyeket személyesen nem befolyásolhatunk, a napi hírek között keressük az enyhet adó vigaszt.
Ám ha jobban belegondolunk, akkor nem csupán jelen kutatás mutatja meg, hogy tévúton járunk. Minden, ami meghökkentő, ami félelmetes, ami nem szokványos ott van a világhálón, és akár bele is csavarodhatunk abba, ha elveszünk a „közel a világvége” és „baltával fejbe vágta anyósát” típusú hírek között. Miközben minden, ami megnyugtató, ami otthonos és ami szeretetteljes, ott van körülöttünk: a természet, amely buján várakozik a tikkadtságban megkésett őszre, reménykedve várakozó gyermekünk mosolya, vagy éppen rég látott barátunk biztató ölelése – csak éppen fel kell emelnünk a fejünket, és telefonunk helyett kinézni a valóság ablakán.
„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”
Raj-Czefernek Léna
