Andrásfalvy Bertalan: Nem kritizálni, hanem segíteni akarok
Az államalapítás ünnepe alkalmából Novák Katalin köztársasági elnök augusztus 20-án a Magyar Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) díjat adta át Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatónak, antropológusnak.
„Vissza kell állítanunk az árterületeket, ha nem így teszünk elsivatagosodunk. Ez nem az én egyéni kitalációm, nincs más út: ha nem teszünk e folyamat ellen, akkor ez be fog következni” – nyilatkozta lapunknak a frissen kitüntetett tudós, akivel a klímaváltozásról és a magyarországi megoldási lehetőségekről beszélgettünk.
– Számos kutatásában az árterek és azok felhasználását vizsgálta. Hogyan látja, mi állhat a mostani, soha nem látott aszály mögött?
– Sok minden, de idehaza az aszálykárok óriási mértékében nem elhanyagolható az emberi beavatkozás ténye sem. A korábbi évszázadok folyószabályozásainak következtében a víz folyóinkon csak gyorsan lefolyik, és a gátak, védművek mögötti területek teljesen kiszáradnak. Az árterületek megszüntetése megváltoztatta a térség mikroklímáját és az esőzések mértékét is.
Vissza kell állítanunk az árterületeket, ha nem így teszünk elsivatagosodunk.
Ez nem az én egyéni kitalációm, nincs más út: ha nem teszünk e folyamat ellen, akkor ez be fog következni. Kutatásaim során azt bizonyítottam, hogy korábban évszázadokig működött így módon az ember és természet összhangja. Az ártéri gazdálkodás ismételt térnyerése lehet jövőnk záloga.
– Egykor miért történt meg egyáltalán a folyószabályozás?
– Mária Terézia uralkodása idején a magyar nemesek mindent megtettek annak érdekében, hogy a jobbágytelektől független területeket megszerezhessék. A Mária Terézia-féle úrbéri rendezés előtt a földterület körülbelül 5 százaléka volt a földesurak kezében. A rendezés után pedig volt olyan megye, ahol 30–40 százalékra nőtt ez az szám. Ekkor születik meg az az aránytalan nagybirtokrendszer a Kárpát-medencében, amelyik szinte egyedülálló Európában.
A földesúri nagybirtokrendszer létrejötte a parasztközösségek egységére épülő, közös munkáját tette lehetetlenné.
A folyószabályzás következtében – mivel az korábban nem volt hivatalosan közösségi tulajdon – újabb termőterülethez jutottak a földesurak.
– A termőterület növekedése nem volt hasznos?
– Több kutató számításokkal mutatta ki, hogy sokkal nagyobb értéket termelt az ártéri gazdaság, mint a szántóföldi növénykultúra. Az árterületek nem voltak alkalmasak gabonatermesztésre, de ettől függetlenül agrárgazdálkodás folyt:
az árterületeken gyümölcsösök és méhesek sorakoztak, kertészkedtek, halgazdálkodást működtettek.
A parasztok kiszorítása az árterületekről azzal járt együtt, hogy végeredményében kevesebb hasznot hozott ugyanaz a földterület szántóként, mint amikor sokoldalúan használták. Ráadásul a folyószabályozás után a területből elsősorban csak a földesuraknak húztak hasznot.
– Akkor az újkorban hasonló folyamat játszódott le, ami a középkorban. Azaz a parasztoktól elvették az a területet, ami a megélhetést biztosította a számukra.
– Pontosan, mivel a gyümölcs, a hal, a madártojás tizedéből a földesúr nem tudott meggazdagodni. Olyasmi kellett, ami nem romlandó és külföldön pénzért értékesíthető. Ilyen volt a középkorban a ridegtartású szarvasmarha, amit nem kellett takarmányozni, ráadásul saját lábán elment Franciaországig. A szarvasmarhatartáshoz viszont legelő kellett, azért lett pusztasággá az Alföld.
Nem igazak azok a korábbi történészi állítások, hogy honfoglaló eleink azért jöttek ide, mert sztyeppeövezet volt az Alföldön!
Az Alföldön erdők sorakoztak, de ezeket eltüntették, hogy legyen a jószágnak legelője. Így pusztult el alföldi településeink sokasága is. Csak Debrecen helyén 25–30 falucska sorakozott, amely a középkori nemesek kapzsisága miatt pusztult el és lett legelőterületté. Ez ellen lépett fel IV. Béla a nemesek ellen, és végeredményében ezért nem támogatták őt a tatárok elleni harcban. Ez nincs benne a történelemkönyvekben, holott az angliai „bekerítésről”, az ottani tovább gazdagodni vágyó nemesek tevékenységéről pedig mindenki tud. A középkorban szarvasmarhára volt igénye az európai gazdaságnak, Mária Terézia idején pedig gabonakonjunktúra kezdődött meg, így a földesuraknak újabb területre volt szükségük. Az árterületeken hiába gazdálkodtak korábban évszázadokig a parasztok, elhajtották őket.
– Ez az ártéri gazdálkodás mennyire volt egyedi eset?
– Nem volt az. Kambodzsától Kis-Ázsiáig a világ számos részén hasonlóan élt együtt az ember folyóival. Ezek a rendszerek azonban mind tönkrementek. És mikor mentek tönkre?
Akkor, amikor az árterületeket az árutermelésre kisajátították a helyi hatalmasok.
A folyószabályozásokkal, lecsapolásokkal, pedig tönkretették, a több évszázados ártéri gazdálkodást. Mindazt, ami a helybéli lakosság számára megélhetést biztosított. Magyarországon is ez történt meg. A földesurak megszerezték ezeket a területeket, majd a tájátalakítással megszűnt az a sokoldalúan gazdálkodó, demokratikusan szervezett faluközösség, amely az ártérből élt. Az elmúlt évszázadban a gátak közé szorított folyók, illetve az árvizektől megszabadított területeken keletkező belvizek okoztak óriási kárt. Minden évben sok milliárd forintot fizetünk a folyók mederben tartására.
A klímaváltozás a helyzetet megfordította, most az okoz óriási gondot, hogy a folyóinkat lerövidítettük, gyorsabb folyásúvá tettük, így az éltető víz nem szétterül, hanem csak átfolyik az országon.
A hagyomány utat mutat, de ha nem változtatnunk gyorsan, akkor a Szahara sorsára jutunk. A néprajz bevált módszereket mutat arra, hogy a társadalom összetartozását hogyan kell kialakítani. Az én hivatásom az, hogy erre az értékrendre felhívjam a figyelmet. A jövőt meg tudjuk javítani, ha figyelembe vesszük a sok évszázados hagyományainkat. Ezért írtam könyveket, ezért élek, hogy erről beszélhessek, mert én nem kritizálni, hanem segíteni akarok! Mi alakítottuk át folyóinkat, nekünk is kell helyrehozni az elmúlt évszázadok hibáit. A múltunk utat mutat.
Tóth Gábor
Zlinszky: Még ötven év, és elpusztul a Föld megújuló természetierőforrás-készlete
Zlinszky: Még ötven év, és elpusztul a Föld megújuló természetierőforrás-készlete
Zlinszky: Még ötven év, és elpusztul a Föld megújuló természetierőforrás-készlete
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
