Lehet-e odaát boldogtalan a földi bajok miatt a Boldogasszony?
„A teljes Szentháromsággal alkotott, tökéletessé vált élet, a többi üdvözült testvérrel és az angyalokkal immár egészen megélt közösség messze felülmúl mindenféle földi örömöt és teljesség-érzést” – írja a mennyországról Kovács Zoltán mariológus, egyetemi tanár, a kőbányai Szent László-templom plébánosa Nagyboldogasszony ünnepi elmélkedésében.
„Felmerülhet azonban a kérdés, hogy amikor a mennyben Krisztus húsvéti győzelme bennünk is megvalósul, eredményezhet-e ez olyan teljességet, hogy határtalan boldogságunkban már a földi bajokról, az itt szenvedőkről is elfeledkezünk? Vagy netán ugyanúgy emésztjük magunkat rajtuk, mintha még e világban élnénk, és akkor oda a nagy mennyei boldogság?” – teszi fel a kérdést a plébános, aki szerint:
„A mennyben már nem sajognak az itt szerzett testi-lelki traumák. Maga Krisztus is nagypénteki sebeinek megdicsőült ragyogásával köszönti tanítványait húsvétkor. Az ő sebei Máriának és minden üdvözült testvérnek már teljes gyógyulást hoztak. Mondhatnánk: „felismerhető” sebhelyek maradnak, de mindent újjáalkotó isteni ereje által már tökéletesen meggyógyítva.”
A plébános szerint a menyországban lévő boldogság nem teszi vakká a szenteket a küzdő hívek problémáira.
„Mária boldogsága is teljes a mennyben, mégsem válik ettől ‘megittasodott’, érzéketlen szívű anyává, hanem nagyon is tenni akar övéiért.”
Bár a mennyben nem érezhet boldogtalanságot, mégis jelát adhatja – és adja is – , hogy szeretné, ha minél több gyermeke eljuthatna az üdvösségre. Az egyház több megnyilatkozást is hitelesnek ismer el, amelyek során Mária közbenjárására Isten csodás fizikai jelenségeket engedett megtörténni, hogy az emberek jobb belátásra térjenek.
„Amikor egy Mária-kép vagy szobor könnyet hullat – netán véres könnyekkel is –, arról nem azt mondjuk, hogy az Istenszülő személyesen zokog a mennyben, hanem ez a rendkívüli jelenség szolgál nekünk természetfölötti jelként. Tehát a szobor vagy kép az, ami „könnyezik”, a megdicsőült Szűzanya pedig az, aki ezzel odaátról üzen. Ezáltal számukra kézzelfogható jelet kapunk, mely megtérésre, életrendezésre indíthat” – írja.
Ne képzeljünk olyat, hogy a „mennyben boldogtalan” Mária „bújik bele” személyesen egy képbe vagy szoborba, hogy „abban” könnyeket hullasson!
„Mária anyai szíve odaát is együttérző, de a mennyei dicsőség részeseként ez már nem sodorja őt boldogtalanságba. És ez messze több, mint a földi bajok, küzdelmek részvétteljes, de távolságtartó tudomásulvétele, ahogy a Golgotán sem volt csupán az. A gyógyulást, az üdvösséget most is érző szívvel és gyermekeihez való személyes közelséggel kéri Istentől, akiben már teljesen benne él. Ez az Istenben beteljesült élet pedig a legtökéletesebb boldogság” – zárja le Kovács Zoltán atya az elmélkedést.
Az eredeti, teljes írás itt olvasható.
A címlapkép forrása a Pixabay.
