Eltűnt épületek nyomában (52.) – A Főőrség épülete
Szinte nincs olyan főváros a világban, ahol az elnöki hivatal, parlament vagy valamely uralkodó lakhely mellett ne találkoznánk zenés őrségváltással. Hazánkban két ilyen ceremóniát ismerünk: az egyik az Országgyűlési Őrség díszbemutatója a Parlament oroszlános lépcsőjén, a másik a Honvéd Palotaőrség zenés őrségváltása a Sándor palotánál. Mi magyarok különösen nagy hagyományokkal rendelkezünk a katonai tiszteletadás és díszelgés terén, hiszen a magyar történelem során számos testőri alakulatot hoztak létre különböző céllal. Egy feladat azonban minden testőrségnél adott volt, reprezentatív díszelgő szolgálatot is el kellett látniuk. 
A Magyar Nemesi Testőrséget még 1760-ban, Mária Terézia kezdeményezésére hozták létre. Minden vármegyének delegálnia kellett jó képességű magyar fiatalt, akik szolgálatukat 20-40 fős egységgel látták el a bécsi udvarban, ahol az uralkodói udvar kivonulásain díszes kíséretet alkottak – az osztrák Császári Királyi Első Arciere Testőrséggel együtt. A királyi család magyarországi tartózkodásakor a nemesi testőrség is elkísérte az uralkodót és a budai Várban található Királyi Palotában teljesítettek díszszolgálatot. Az 1849-es forradalom után Ferenc József császár bosszúból megszüntette a testületet, de magyar királlyá koronázásakor Magyar Királyi Nemesi Testőrség néven ismét engedélyezte a működésüket. A testőrök az év nagy részén a bécsi udvarban teljesítettek szolgálatot. Miután Ybl Miklós és Hauszmann Alajos munkásságának köszönhetően elkészült az új, európai uralkodói rezidenciákat megszégyenítő Királyi Palota Budán, szükség volt egy olyan testőri alakulatra, amely állomáshelye a magyar királyi székhelyen volt. Így 1904-től megalakult a Magyar Királyi Darabont Testőrség, akik a szolgálatukat kizárólag a budai Várban látták el. 
A darabont testőrség egy elitalakulat volt, tagjai több nyelven beszélő, magasan képzett katonák voltak, akiknek szigorú elvárásoknak kellett megfelelniük, például a házasodáshoz a feljebbvalójuk engedélyére volt szükség. A nemesi és a darabont testület 1918-ig működött párhuzamosan a két fővárosban. A Habsburg-ház trónfosztása és Horthy Miklós kormányzóvá választása után a két szervezet összevonásával alakult meg a Magyar Királyi Testőrség, mely megőrizte a korábbi testőrségek hagyományait és a kor követelményeinek megfelelően látta el a napi szolgálatot és a díszelgéseket a budai Várban. Az új testület feladatkörét kiterjesztették Horthy Miklós kormányzó és családtagjainak védelmére is. 
Az őrszolgálat ellátására külön főőrségi épületet emeltek a budai Várban, ahol az elit katonák a szolgálatot ellátták. A régi főőrségi épületet, a Wachtgebaude 1853-1854 között építették fel Schurer von Waldheim tervei alapján, amely ekkor a Mária Terézia által átépített barokk palota nyitott díszudvarának nyugati oldala mentén állt. A Wachtgebaude egy földszintes téglalap alakú épület volt, amely közvetlenül a Tabáni (Ferdinánd) kapuhoz vezető lehajtó felső végén helyezkedett el. Az őrség számára a barokk díszudvar felé később fedett előteret alakítottak ki, hogy eső esetén is komfortosan tudják a szolgálatot ellátni. A régi főőrségi épületet a Királyi Palota krisztinavárosi szárnyának építésekor elbontották, az újat pedig a Királyi Istálló és a régi főőrség között elhelyezkedő egykori várfelügyelő által lakott kétszintes ház, a Stöckelgebaude (udvarház vagy sarokház) helyén kívánták felépíteni. A Stöckelgebaude-t végül 1901-ben bontották le és Hauszmann Alajos tervei alapján 1903-ra itt épült fel az új Főőrség. Az egykori Stöckelgebaude emlékét őrzi a Csikós udvart és a Hunyadi udvart összekötő neoreneszánsz mestermű, a Stöckl lépcső neve.
Az új Főőrség emeletes épületét az I. világháború végéig „felső őrségnek vagy felső laktanyának” is nevezték, mivel a korábbi Magyar Királyi Darabont Testőrség, később Magyar Királyi Testőrség tiszti és közlegényi laktanyái (szálláskörletei) a Palota út alján, a mai Dózsa György tér két oldalán álltak. A Főőrséget a Horthy korszakban „Udvarlaki őrségnek” keresztelték át, ekkor már nemcsak a Magyar Királyi Testőrség látta el az Udvarlaki őrség szolgálatát, hanem bizonyos időközönként és jeles napokon a Ludovikások (hálából, a Tanácsköztársaság idején végrehajtott lázadásukért) és a Magyar Királyi Csendőrség tagjai is. 
Az Udvarlaki őrségnek hívott Főőrség virágkorát a két világháború között élte, köszönhetően az akkortájt beinduló hazai és nemzetközi turizmusnak. Minden vasár- és ünnepnap délben, pontosan háromnegyed egykor tartották a zenés őrségváltást, amelyre mindig hatalmas tömeg volt kíváncsi. A középkori pompájú ceremónia a XV. századbeli egyenruhás katona és palotaőrök zenés, tagozott és díszlépéses előmasírozásából, zászlóátadásából, zászlóátvevéséből állt és csak a kormányzó távollétében történik egyszerűbb keretek között. Az őrségváltás az 1930-as évekre már Budapest megkerülhetetlen turistalátványossággá vált, így arról számos színes és fekete-fehér fénykép, illetve videó felvétel maradt az utókorra. 
A Főőrségi épület oszlopos lodzsája mögött a szolgálati helyiségek, többek között az őrség parancsnok irodája kapott helyet. Az első emeleten voltak a katonák körletei, a palota felé a tiszteké, a tabáni oldal felé a legénységé. A legénységi szobák nagyon puritán módon volt berendezve: minden őrnek egy vaságy és egy fél-szekrény dukált, a szolgálati fegyvereket (díszszablya és karabély) a falra akasztották. A lőszerek és a muníció számára külön elzárt szoba volt kijelölve, amely a szuterénben kapott helyet, jól védhető helyen. 
A Magyar Királyi Testőrséget és azok alegységeit (alabárdos őrség, puskás őrség, székely őrség) a II. világháború kitörése után komolyabb fegyverekkel szerelték fel: géppisztolyok, géppuskák, golyószórók, romboló puskák, páncélöklök és kézigránátok érkeztek a katonákhoz. Használatukra sajnos egyszer szükség is volt. 1944. október 15-én, Horthy Miklós proklamációja után Otto von Skorzeny német ejtőernyős alakulata Tigris harckocsik és a nyilasok támogatásával megtámadta a budai Várat. A testőrség közel 20 perces tűzharcban hősiesen védelmezte a területet, míg felső parancsra el nem hangzott a „tüzet szüntess” felszólítás. A testőrség helyismerete, képzettsége és vitézsége a halottak és a sebesültek számában is megmutatkozott: 7 német elit katona esett el és 15 megsérült, míg a testőrség közül ketten veszítették életüket és öten sérültek meg. Pár nappal később az elhunytakat már közösen ravatalozták fel az Oroszlános udvarban, a borongós-esős napon tartott megemlékezésen mindkét fél és a nyilasok katonái álltak díszsorfalat a koporsók mellett. 
Buda 1945-ös ostromakor a Főőrség 15 százalékos kárt szenvedett el, így a háborút követően a romeltakarítási brigádok összevont vezetőségének irodái és szállása kapott helyet az épületben. Miután a romeltakarítás közel harminc évvel (!) a háború után befejeződött, a Főőrség úgy tűnt el mintha sohasem létezett volna. A bontás idejéről nincs pontos információ. Vannak, akik szerint 1968-ban, de általában az 1970 vagy 1971-es dátumot szokták megjelölni. A közelmúltban azonban előkerült egy olyan fénykép, amely minden kétséget kizáróan 1978-ban készült és a Főőrség még épségben látható volt rajta. A bontás után az épület helyén Zsigmond-kori várfal-részleteket építettek, amelynek szinte semmilyen városképi és turisztikai jelentősége nem volt. 
Magyarország Kormánya az 2010-évek közepén döntött arról, hogy a Budavári Palotanegyed háborúban megsérült, majd a kommunisták által elpusztított épületeit az eredeti tervek szerint, de a XXI. századi technika felhasználásával újjá kell építeni. A cél megvalósítására létrehozott Nemzeti Hauszmann Program részeként a Főőrség újjáépült és 2021 májusa óta az oszlopos lodzsa mögötti épületrészben a Főőrség Kávéház és Étterem, az emeleti terekben a magyar testőrség 260 évét bemutató tárlat és multifunkcionális rendezvénytér várja a vendégeket. Az újjászületett Főőrség mellett eredeti formájában visszaépült a neoreneszánsz Stöckl lépcső és a Hauszmann-féle rámpa is, amely kényelmes és akadálymentes lejutást biztosít a Csikós udvarba.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
