Kaszab Zoltán: Ki jár jól az orosz–ukrán háborúval?
Háborús infláció, rekordmagas energiaárak és alig duzzadó tárolói kapacitás – az orosz–ukrán háború következtében az Európai Unió tagállamai soha nem látott kihívásokkal küzdenek. Ha pedig a tél vége előtt valóban elfogy a földgáz – ahogyan azt egyre több előrejelzés mutatja –, és emiatt ipari üzemeket kell leállítani, rég nem látott gazdasági visszaesés is sújtja majd a kontinenst. De akkor mégis, jól jár-e valaki az egyre inkább elhúzódó konfliktussal?
A válasz egyértelműen igen. Sok szereplőt lehetne most azonosítani, a magas olaj- és gázáron extraprofitot húzó cégektől elkezdve az amerikai hadiiparon át az amerikai olaj- és gázvállalatokig, amelyeknek így már megéri kitermelni azt az energiahordozót is, amelynek a felszínre hozatala korábban még veszteséges volt. Van ugyanakkor még néhány gazdasági szereplő, amely elképesztő hasznot húz a jelenlegi helyzetből, méghozzá az amerikai mezőgazdaságban érdekelt cégek. Találunk köztük vetőmaggyártót és növényvédőszer-értékesítőt, ami viszont közös bennük, hogy
amióta Ukrajnában liberalizálták a földvásárlást – vagyis külföldiek is szabadon vásárolhatnak –, több millió hektárt zsebeltek be jó minőségű ukrán területből.
És ne legyenek kétségeink, hogy ezt a jövőben is folytatni fogják, hiszen a háború miatt ez most lesz csak igazán jó üzlet. A termőföld ára ugyanis tovább csökken majd a piaci logika alapján, hiszen ki venne területet egy háborús országban? A potom pénzért megszerzett földeken aztán kezdődhet is a kizsigerelés. Ukrajnában ugyanis többségében a legjobb minőségű fekete föld, vagyis csernozjom talaj található, amelyen a legmodernebb technológiák alkalmazásával óriási termésátlagok érhetők el. Amelyet ráadásul a jelenlegi helyzetben rekordmagas áron lehet értékesíteni.
Az ugyanis, hogy a gabona a tárolókban maradt, óriási hiányt eredményezett a világpiacon, ami persze felverte az árakat is. Ez máris óriási extraprofitot eredményezett ezeknek a cégeknek.
Ha az árak a következő időszakban valamelyest korrigálnak is, akkor is busás, az eddigieknél is jóval nagyobb hasznot jelent majd az amerikai óriásvállalatoknak. És van itt még egy szempont: a klímaváltozás előrehaladtával a jó minőségű termőföld jelentősége még inkább felértékelődik, a feltételeket pedig az diktálja majd, akinek ezek (és így az élelmiszer nagy része) a kezében lesz. Az amerikai mezőgazdasági óriásvállalatok tehát remekül kihasználják az elhúzódó háborút arra, hogy megszilárdítsák és tovább növeljék hatalmukat.
Európa pedig ismét a rövidebbet húzza.
Brüsszelben ugyanis a környezetkímélés és a környezettudatosság jegyében olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyek alapján 2030-ig a töredékére kell csökkenteni a földekre kijuttatott vegyszer mennyiségét, és sokkal inkább a természet törvényeivel összhangban kell gazdálkodni. A cél egyébként érthető és respektálható, viszont az időzítés igencsak problémás. Az ökologikusabb termelésre való átállás ugyanis komoly költségekkel jár, és a termelés is drágább lesz, ami persze az élelmiszerek árát is húzza majd magával. És ennek a jelenleginél is jóval drágább uniós élelmiszernek kellene felvennie a versenyt azzal az Ukrajnában megtermelttel, amelyre az amerikai óriáscégek azt szórnak, amit akarnak, és amelyet valószínűleg korlátozás nélkül értékesíthetnek majd az EU-ban – töredék áron.
Címlapkép: Pixabay.com
