Eltűnt épületek nyomában (51.) – a Dísz-téri Honvéd Főparancsnokság épülete
A Budavári Palotanegyed és a Budavári Polgárváros hátárán fekszik a Dísz tér. Egykor a déli végében, egymással szemközt helyezkedett el a budai Vár két bejárata: a keleti Vízi (Szent János) kapu és a nyugati Fehérvári (Zsidó) kapu. A területet a középkorban Szent György térnek nevezték a Nagy Lajos király által emeltetett Szent György kápolna után, amely a mai honvéd emlékmű környékén állt. A templomot a törökök dzsámivá alakították át, így a tér neve is Dzsámi tér lett. A tér neve a törökök kiűzése után előbb Haupt Platz (Fő tér), majd a XVIII. század közepén már Parade Platz (Dísszemle tér) volt. Utóbbit a tér déli oldalán állt egykori barokk főőrségi kaszárnya egységei által rendezett katonai díszszemlékről kapta. Az 1848-as forradalom alatt egy rövid időre István nádor után István tér lett, de 1866-tól ismét a Dísz tér nevet kapta, immár magyarul. 
A mai Színház és Szent György utcák által határolt terület a XIX. század végéig alapvetően a Budavári Polgárvároshoz tartozott. A barokk főőrségi kaszárnya mellett a budai Vár evangélikus temploma és iskolája állt (az állam az építkezésre hivatkozva kisajátította a két épületet, az evangélikus felekezet kárpótlásként a Bécsi kapu téren építhette meg ma is látható új templomát, amit szintén Kallina Mór tervezett). Ettől délre egyszerű polgárházak sorakoztak, azt megelőzően pedig a Szent Zsigmond templom épülete emelkedett – Mátyás király első feleségének, Podjebrád Katalinnak a nyughelye – amelynek feltárt alapjait láthatjuk napjainkban. 
Ezen az értékes területen épült fel 1879 és 1881 között Kallina Mór tervei szerint a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium épületének első traktusa. Eddigi kutatásaim során arra jutottam, hogy a minisztériumot 1895 és 1896 között bővítették észak felé. Ugyanakkor a feltételezésem szerint, először nem a minisztérium északi toldaléka, hanem az ugyancsak Kallina tervezte Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság palotája épült fel először, 1895 és 1897 között. Azt feltételezem tehát, hogy egy rövid ideig a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Főparancsnokság között egy lyuk tátongott. Ez magyarázhatja azt a triviális építészeti bakit, hogy a két épület találkozásánál eltér az alsó övpárkányzat magassága, de az alsó és felsőföldszinti ablakok magassága sem stimmel. És erre nem lehet csupán az a magyarázat, hogy a minisztérium épülete egy szinttel magasabb. Azt gondolom, hogy amennyiben a minisztérium északi toldaléka épült volna meg először, akkor Kallina Mór a Honvéd Főparancsnokság palotáját már a minisztérium északi toldalékához „igazíthatta” volna. Lehetséges, hogy az építész kényszerpályán mozgott, hiszen az északi bővítmény tervét már 1888-ban elkészítette és annak párkánymagassága a belső szintek miatt már adott volt, nem térhetett el tőle. Véleményem szerint Kallina akkor szembesülhetett a minimális eltéréssel, amikor a minisztérium északi toldaléka épült, de akkor már nem tudott változtatni. 
Akárhogy is történt, jelentős fejtörést okozhatott az építész számára a telek formája. Úgy tűnhet mintha az épülettömb sarkai pontosan 90 fokot zárnának be, de ez a középrizalitokat leszámítva sehol nem valósult meg. Például a Honvéd Főparancsnokság észak-nyugati sarka és a Honvédelmi Minisztérium dél-keleti sarka 105 foknál is nagyobb szöget zár be. Kallina Mór olyan zseniálisan oldotta fel az amorf formájú telek aránytalanságait, hogy ezeket a furcsaságokat észre sem venni.
A Honvéd Főparancsnokság palotájának középrizalittal tagolt főhomlokzata a Dísz térre nézett. A kivitelezési munkálatokat Hofhauser Elek építőipari cége végezte. A neoreneszánsz palota három emeletes volt, amelyet Kallina a tervein következetesen alsó és felsőföldszintnek, illetve első és második emeletnek (ténylegesen a második és a harmadik szint) nevezett el. A középrizalitot egy csodálatos oktogonális alaprajzú kupola zárta le, amelynek nagysága a Királyi Palotáéval vetekedett. A kupolát két színű angol természetes palával diagonálban borították, a kétszínű palából cikk-cakk mintákat alkottak. A kupola baloldalán a háború, míg a jobboldalon a béke allegorikus szobra állt. Az egész alakos szobrokat Szász Gyula szobrászművész faragta ki. A „háború” szobor egy középkori magyar vitézt mintázott karddal a kezében, míg a „béke” szobor egy magyar nemesei viseletben ábrázolt nőalak volt, kezében galambbal. A középrizalit földszintjén a kocsibehajtó és a boltíves ablakok egészen a magasföldszint tetejéig értek. Az első emeleten a balusztrádos erkély tövéből négy korintoszi oszlop emelkedett, amelyeken timpanon ült. A timpanonban a történelmi Magyarország címerét helyezték el angyalok, hadi zászlók, pajzsok és ágyúk ölelésében. A timpanon alatti mellvéden a „Magy. Kir. Honvéd Főparancsnokság” felirat állt. Az oszlopok között, az első emeleten egy boltíves ajtó és két ablak kapott helyet. Az ajtó feletti ívzugban két szobor ült. A középrizalit harmadik szintjén két osztott ablak épült, míg a középső ablak helyén emléktáblát helyeztek el, amelyre az építtetők neveit vésték fel. A főpárkányzat felett baluszteres attika futott körbe, amelyen egy-egy trófeum, illetve díszserlegek ültek. Az épület homlokzatán található ornamentikák, domborművek, ívzugszobrok, trófeumok, díszvázák és timpanon szobrok Mikula Ferenc udvari szobrász nevéhez fűződnek. 
A palota kocsibehajtóján belépve a vesztibülbe (előcsarnok), onnan a keramittal burkolt kocsiáthajtón keresztül az udvarba vezetett az út, ahol baloldalt a négyállásos kocsiszín helyezkedett el. A kocsiszín különlegessége, hogy a két középső kocsiállásba leparkolt kocsikat – a falba süllyesztett félkör alakú fülkének köszönhetően – meg lehetett fordítani. Innen kapta a nevét: kocsifordító fülke. A kocsiáthajtótól jobbra az emelet magas díszlépcsőháza, balra a portás és szolga szobák sorakoztak. Az épület még három lépcsőházzal rendelkezett: a „hivatali lépcsőhöz” a Szent György utcai „hivatali kapun” lehetett eljutni, a „szolga lépcsőt” az udvar felől lehetett megközelíteni, míg a melléklépcsőház csigalépcsője a kocsiáthajtó folyosójáról nyílt. A magasföldszinten kapott helyet az írószoba és a könyvtár, a szolgák ebédlője, konyhája, szobái és hálószobái. Az első emeleten, a középrizalit mögött alakították ki a dísztermet, ahol a honvéd főparancsnok elnökletével ülésezett a vezénylő tábornokokból álló honvéd vezérkar. A díszteremből balra a szalon, jobbra az étterem nyílt. A Honvéd Főparancsnokág Színház utcai oldalán további szalonok, majd a főparancsnok öltöző és hálószobája, illetve az ebédlője kapott helyet. Az ebédlő érdekessége, hogy a Honvéd Főparancsnokság egyedüli erkélye nyílt belőle, amely pontosan a Színház utcai falsík törésében helyezkedett el. Valószínű, hogy Kallina Mór az erkéllyel próbálta szelídíteni a falsík irányváltását (erről a bizonyos erkélyről archív felvétel nem maradt fenn, de tudjuk, hogy ott volt). Az első emelet belső udvarára nézett a kocsiszín felett található télikert, a palota Szent György utcai frontján pedig a hivatalnokok szobái sorakoztak. A második emeleten végül a főparancsnok és szárnysegédje, a vezénylő tábornokok szobái és kiszolgálóhelyiségei voltak. 
De ki volt az a honvéd főparancsnok, akinek egy ilyen díszes palotát építettek? A kiegyezést követően a Ferenc József által jegyzett honvédségi törvény kimondta, hogy a honvédség béke idején közigazgatási tekintetben a honvédelmi miniszternek, katonai ügyekben pedig a honvédség főparancsnokának van alárendelve. A honvédelmi miniszter rendeleteit a honvédség főparancsnoka hajtja végre, ugyanakkor a honvéd főparancsnok a csapatokkal rendelkezhet ugyan, de fontosabb rendelkezéseiről a honvédelmi minisztert értesíteni köteles. Érdekesség, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában a hadügy közös volt, így a honvéd főparancsnoknak időről időre jelentést kellett tennie a közös hadügyminisztériumnak is és ezt is csak a magyar honvédelmi miniszter útján tehette meg. Háború idején azonban a honvédelmi miniszter háttérbe szorult és a honvéd főparancsnok közvetlen kapcsolatban állt a közös minisztériummal – az I. világháború idején erre is sor került. A miniszter és a főparancsnok hivatalainak munkáját segítette, hogy a Honvéd Főparancsnokság épületét minden szinten összekötötték a Szent György téri minisztériummal. 
A honvéd főparancsnok hivatala, a Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság 1868-ban alakult meg és állománya 1893-ig a Szent György tér 4. szám alatti Zeughaus (fegyvertári) épületben, 1893-tól 1896-ig a Dísz tér 13. szám alatti bérleményben, ezután pedig a Dísz téren újonnan felépült Honvéd Főparancsnokság palotájában volt elhelyezve. További érdekesség, hogy az első honvéd főparancsnok az a József főherceg lovassági tábornok volt, akinek a lakhelye, a József főhercegi palota, a Szent György utca túloldalán épült fel 1902-ben. 
Az akkori értékén tetemesnek számító 400 ezer koronába kerülő Honvéd Főparancsnokság palotája sajnos ötven évet sem élt meg. A II. világháború végnapjaiban, Buda ostromakor megsérült. A főhomlokzat baloldali sarkát ellőtték, a födémek beszakadtak. A hatalmas kupola – a „háború” ás „béke” szobraival együtt – teljesen megsemmisült, ahogy az épület tetőzete is. A második emelet az épület teljes terjedelmében fedés nélkül maradt, a csapadékvíz így könnyen leszivárgott az alsóbb szintekre, tovább rombolva az épület állapotát. Mindezek ellenére a Honvéd Főparancsnokság statikailag kifogástalan állapotban maradt meg, köszönhetően annak, hogy a környező épületek felfogták a Pestről és Budáról érkező lövedékek többségét. Eleinte még állagmegóvó munkálatokat is végeztek rajta, például visszaépítették az ellőt sarokrészt és ideiglenes tetőt is kapott az épület, majd jött a munkáshatalom és a múltat végképp el akarta törölni. 
Rákosi Mátyás kommunista diktátor összeegyezhetetlennek tartotta, hogy a Magyar Néphadsereg vezérkara egy Horthy-fasiszta kötődésű épületbe költözzön, ezért 1949-ben rommá nyilváníttatta és elrendelte a bontását. 1962-ig fokozatosan ugyan, de a felső földszint magasságáig visszabontották az egykori neoreneszánsz palotát. Ezután hosszú évtizedekig mindenféle elképzelés látott napvilágot arról, hogy milyen formában és funkcióval épüljön újjá az épület, de teljes elbontása is szóba került. Még a rendszerváltás után is hátborzongató, a történelmi környezetre fittyét hányó épületeket terveztek, de volt valami, amely a szocializmusban és azt követően állandó maradt, egyik tervből sem valósult meg semmi – szerencsére! 
A 2010-es évek közepén azonban végre elindult valami: a torzó részleges felújításon esett át. Megtisztították a külső homlokzatát, a kocsibehajtó kaput az eredeti tervek alapján helyreállították és a vesztibül neoreneszánsz díszlépcsőházát is sikerült megőrizni. Aztán 2020 karácsonyán igazán nagy ajándék került a fa alá. Csaknem napra pontosan 75 évvel azután, hogy a szovjet Vörös Hadsereg megkezdte Budapest három hónapig tartó pokoli ostromát, a Nemzeti Hauszmann Program Facebook oldalán megjelent a régóta várt, addig elképzelhetetlennek gondolt hír: néhány éven belül újra eredeti magasságában tündököl majd a Honvéd Főparancsnokság épülete! A fantasztikus hír futótűzként terjedt a világhálón.
Életem során számtalan külföldi vendégemet vittem fel a budai Várba és mindig szégyenkezve vezettem el őket a szétlőtt, kormos falú torzó mellett. A Dísz tér „dísze”, az egykori Honvéd Főparancsnokság maradványa egészen 2021-ig torzóként várta a hazánkba látogató turisták százezreit és vitte hírünket a világba. A bejelentett újjáépítés egy több emberöltőt felölelő kálváriát zárt le megnyugtató módon.
Az újjáépítés idén márciusban kezdődött és már a második emelet, vagyis a harmadik szint építésénél tart. A teljes szerkezet őszre készül el, várhatóan ekkor már láthatóak lesznek a Várhegy egyik legnagyobb és legszebb kupolájának a tartószerkezetei. Az egykori Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság Kallina Mór eredeti tervei szerint születik újjá, és a Budavári Palotanegyed turisztikai kapujaként fogja szolgálni a budai Várba látogatókat.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
A címlapképen az újonnan megépült Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság palotája látható a Dísz téren. (Forrás: Skyscraperscity)
