Az energiaválság a dekarbonizáció felé kell, hogy vezessen
Nem csak a szénre támaszkodhatunk: már a kezdetektől a megoldás részének kell lennie a megújuló energiatermelés fokozásának és a hozzá kapcsolódó energiatárolásnak, illetve még gyorsabb ütemben kell javítani az energiahatékonyságot – nyilatkozta Koczóh Levente András, a Green Policy Center klímapolitikai tanácsadója.
– Az orosz–ukrán háború mindent átírt, jelentős energiaválság alakult ki Európában. Az Európai Unió klímasemlegességével kapcsolatos vállalások véghezvitele is sokkal nehezebbé vált. Lesz-e egyáltalán Európának elég energiája?
– Valóban ez ma az egész EU-ban a legfontosabb rövid távú kérdés, hogy lesz-e elég energia az idei fűtési szezonban? Az is kérdés, hogy középtávon merre tovább? Hogyan és milyen irányba lehet különböző alternatívákat bevetni az energia-ellátási nehézségekkel szemben?
Az azonban nem lehet kérdéses, hogy ennek az iránynak végül a dekarbonizáció felé kell, hogy vezessen.
Azaz a fosszilis energiahordozókat minél előbb ki kell vezetni a rendszerből. A kérdés, hogy ezt most hogyan lehet elérni? A változást most egy politikai döntés hozta meg, amely szerint Európa meg kívánja szakítani az Oroszországtól való energetikai függését. 
– Hogy lehetne ezt megtenni?
– Csökkenteni kellene a fogyasztást. Az energiahatékonyságot kéne javítani, valamint átállni más, helyben termelt, leginkább megújuló energiahordozókra – az épületek, a járművek és természetesen az ipar területén is. Ez azonban egy hosszú folyamat, amit nem lehet az egyik pillanatról a másikra elérni. Nehézséget jelent, hogy a mostani energiakrízis hirtelen, és nagyrészt politikai okok miatt állt elő. Az Európai Unió Ukrajna orosz megtámadása miatt megpróbál leválni az orosz gázról, szankciókat vezetett be az energiahordozókra, amelyre az orosz fél is reagált: így kérdésessé vált, hogy a téli energiaellátásunk valóban megfelelő lesz-e?
– Magyarország „különutas” politikája mennyire tekinthető sikeresnek?
– Úgy fogalmaznék, hogy bár Magyarország függősége az orosz energiaimporttól uniós szinten kiemelkedően magas, ami jelentős veszélyt rejt a mostani helyzetben, a kormány és az orosz fél közötti jó diplomáciai kapcsolatok miatt hazánk esetében talán egy kicsit kisebbnek látszik az ellátásbiztonsági kockázat, mint egyes uniós államokban. A rövid távú ellátásbiztonságunk szempontjából nagy eredmény, hogy Magyarország az olajembargó alól mentességet szerzett. Fontos lehet Szijjártó Péter külügyminiszter úr múlt heti moszkvai tárgyalása, amely reményt adhat arra, hogy hazánk esetén nem áll le vagy csökken le az orosz gázszállítás
– bár a moszkvai kormány a magyar kérésekre való végső visszajelzését későbbre ígérte, így még vannak kérdőjelek.
Emellett a magyar kormány is igyekszik más energia-beszerzési forrásokat találni, ilyen lehet középtávon például Románia.
– Nyugat-Európa esetében mit lehet most látni?
– Azt, hogy Nyugat-Európában jóval nagyobbak a bizonytalanságok. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mi lesz a megoldás a nehézségekre. Mindenki az orosz energiahordozóktól való leválás utáni életét tervezi. Azon országok, ahol az orosz energiától való függőség csak kis mértékű, még viszonylag könnyen megoldják. De azt is láthatjuk, hogy az erősebben érintett európai országok sorra nyitják meg az évekkel ezelőtt leállított lignitbányáikat, újraindítják a széntüzelésű erőműveket, hogy az oroszországi földgázt kiválthassák.
– Ez nem jó hír, hiszen ezzel Európában jelentősen megnőhet az üvegházhatású gázok kibocsátása. A klímaváltozás szempontjából mit jelent ez?
– Ezt számszerűsíteni egyelőre nem tudjuk, nem eldöntött ugyanis, hogy melyik erőművek indulnak be ismét és hogy azok milyen kapacitással fognak üzemelni. Kérdéses a németországi atomerőművek sorsa is, hiszen még vita tárgyát képezi, hogy a megváltozott helyzetben Németország valóban lekapcsolja-e a maradék három még működő atomerőművét idén vagy sem. Ha a német politika úgy döntene, hogy ebben a kérdéses időszakban – a korábbi döntésüknek megfelelően – mégiscsak lekapcsolja ezeket az atomerőműveket, akkor a mostani helyzetben csak a lignit jöhet szóba helyettük. Ez ebben az esetben a széndioxid és más légszennyező anyagok kibocsátásának a megnövekedésével fog járni.
– A Mátrai Erőmű esetében is ez a helyzet?
– A Mátrai Erőmű teljesítményét az elmúlt években lecsökkentették. A kormány most az energiaválság hatására ismét szeretné fokozni a termelést. Ez ellátás-biztonsági szempontból egy ésszerű döntés lehet az energiaimport leállása vagy csökkenése esetén. Ugyanakkor ennek azonban jelenleg elsősorban műszaki akadályai vannak. Az erőmű ugyanis igencsak öreg és korszerűtlen.
Azok a blokkok, amelyek nem működnek, azért állnak, mert nincsenek jó állapotban.
A legújabb környezetvédelmi normáknak pedig az erőmű legrégebbi, jelenleg álló blokkjai nem felelnek meg. Kérdéses, hogy ezeket a nehézségeket ilyen rövid idő alatt sikerül-e megoldani. Érdekesség, hogy ha a gázellátásban nincs fennakadás és a napelemek számára is éppen kedvező az időjárás, akkor a magyar áramhálózat ma már jól boldogul akkor is, ha a Mátrai Erőmű egyáltalán nem termel – ahogy ezt a július eleji karbantartás idején a gyakorlatban is láthattuk. A szenes erőművek ismételt üzembe állítása a klímavédelem szempontjából mindenképpen rossz.
Ha ez csak egy-két évről szól, akkor a tagállamok utána visszatérhetnek a zöldítés útjára. Természetesen nem csak a szénre támaszkodhatunk: már a kezdetektől a megoldás részének kell lennie a megújulóenergia-termelés fokozásának és a hozzá kapcsolódó energiatárolásnak, illetve még gyorsabb ütemben kell javítani az energiahatékonyságot. Ezen feltételek teljesülése esetén a nemrégiben megemelt 2030-as uniós klímacélokat talán még el lehet érni. De tény, hogy egy ilyen méretű kihívás, amilyen az orosz-ukrán háborúval járó energiaválság, nem volt betervezve.
Tóth Gábor
Megalakult a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetsége
