Eltűnt épületek nyomában (50.) – A Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium palotája
A huszadik század nem bánt kesztyűs kézzel az épített örökséggel. A világháborúk, a gazdasági válságok, a forradalmak, a politikai ideológiák vagy az emberi hanyagság következtében számos értékes és városképet befolyásoló épület veszett el a fővárosban. Cikksorozatomban ezeket a rég elfeledett épületeket kutatom fel archív fényképek segítségével.
Gyorsan szalad az idő, már az eltűnt épületek sorozat 50-ik, jubileumi részénél járunk. Rendszeres olvasóim az elmúlt hónapok során betekintést nyerhettek Budapest városképét egykor meghatározó, napjainkban már nem látható épületeinek szomorú történeteibe. A kutatómunka során számtalan alkalommal sikerült meghökkentő felfedezéseket tennem, amelyek talán nem is olyan nagy horderejűek, ugyanakkor sok – eddig nyitott – kérdést sikerült tisztázni velük. Az összegzés helyett engedjék meg nekem, hogy inkább a következő témára térjek rá, mivel még jó pár épület felkutatása és bemutatása vár rám, nem vesztegethetem az időt. Akik ismernek, azok jól tudják, hogy Budapest háború előtt épített örökségét a város egész területén kutatom a Duna két oldalától függetlenül. Mégis van egy városrész, amelynek épületei különösen közel állnak a szívemhez: ez a terület nem más, mint a budai Vár. Az elkövetkező néhány cikkemben a Vár területén egykor magasodó, mára részben vagy egészében eltűnt, illetve átalakított házakról és palotákról fogok írni.
Az utóbbi évtizedekben és a közelmúltban is a legtöbb vitát a Budavári Palotanegyed ikonikus épületeinek – az egykori Királyi Palotának, a Vöröskereszt Egylet szákházának, a József főhercegi palotának, illetve a Honvéd Főparancsnokság és Honvédelmi Minisztérium épületegyüttesének – sorsa váltotta ki. Korábbi írásaimban futólag mindegyikről esett már szó, de ideje közelebbről is megvizsgálni őket. 
A Dísz tér hosszan elnyúló területét és a Szent György teret egy hihetetlenül amorf formájú épületpár választotta el egymástól: a Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság és a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium palotája. A két épület egymásba ért, a Honvédelmi Minisztérium bejárata a Szent György tér felé, a Honvéd Főparancsnokság palotája a Dísz térre nyílt. Az épületekben az a közös, hogy mindkettőt Kallina Mór, cseh-morva származású építész tervezte, akinek a nevéhez kötődik még többek között a Budai Vigadó, a Nemzeti Tornacsarnok, a Szent Gellért szobor íves oszlopcsarnoka és a budavári evangélikus templom a Bécsi kapu téren. 
De vajon mire szolgált ez a két épület? A Honvédelmi Minisztérium az állami tisztségviselők, a honvédelmi miniszter és apparátusának munkahelye volt, a Honvéd Főparancsnokság a katonai szervezet, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka és a vezérkart alkotó tábornokok és az ő adminisztrációjuk központja volt. Sokan nem tudják, de a két épület közül a Honvédelmi Minisztérium első traktusa (belső udvarral rendelkező épületrésze) épült meg első ízben 1879-1881 között. Ezt később tovább bővítették északi irányban egy rövidebb toldalékkal, így a Honvédelmi Minisztérium véglegesen csak 1896-ban készült el. 
A neoreneszánsz épület négy szintből – egy félemeletből, a főemeletből és két további emeltből állt. Maga az épület átlagosan 90 centiméter vastag téglafallal épült, amelyet a korabeli palotákhoz és középületekhez hasonlóan egy speciális anyaggal, az úgynevezett római cementtel burkolták be. A Szent György-téri főhomlokzat dupla középrizalittal rendelkezett. A külső rizalitot négy darab korintoszi oszlopfő, míg a belső rizalitot két-két darab korintoszi pilaszter díszítette. A dupla középrizalit tetején zárt attika, rajta négy darab trófeum helyezkedett el, amelyből két darab keresztes páncélzatot, kettő pedig római páncélzatot mintázott. Az zárt attika oldalsó és elülső részén két-két babér-és tölgykoszorúban nyugvó Szent Korona dombormű volt látható. Az épület további részeit baluszteres kőkorláttal zárták le. 
Kallina Mór a középrizalit harmadik emeleti párkányára a magyar történelem jeles hadvezéreinek szobrát álmodta meg. A hadvezérek szobrainak elkészítésével Kiss Györgyöt (Árpád vezér), Vasadi Ferencet (Hunyadi János), Donáth Gyulát (Zrínyi Miklós) és Engel Józsefet (Nádasdy Ferenc) bízta meg. A hadvezér szobrok alatti vastag párkányzatra a „Magy. Kir. Honvédelmi Ministerium.” felirat került. A külső középrizalit második emeletének három darab, tagozatos félkörívben záródó ablakai felé úgynevezett ívzug szobrok kerültek, ablakonként két darab. A szobrok Szász Gyula és Donáth Gyula alkotásai, amelyek balról haladva a következő személyeket mintázta: Judit és Dávid, Minerva és Mars, illetve Toldi Miklós és Dobó Katica. A belső középrizalit ablakai felett is ívzug szobrok helyezkedtek el, de ezek nem történelmi személyeket, csak üres páncélzatokat mintáztak. A főhomlokzat további díszítései – a váltakozva ismétlődő, katonai dicsőséget megjelenítő reliefek és domborművek, a történelmi Magyarország középcímere, illetve a Szent Korona domborművek – Schrödl Emil nevéhez fűződnek. 
A főbejárati kocsibehajtó fölé két kovácsoltvas fali kandeláber készült, a mellettük található emléktáblák pedig az építtetők neveit őrizték (baloldalon Borosjenői Tisza Kálmán miniszterelnök neve volt feltüntetve). A főbejárati kocsibehajtó két oldalát faragott kerékvetők szegélyezték, a főbejárati vestibül kocsiáthajtója fa kockakővel volt burkolva. A vestibül két oldalán lépcső vezetett a félemeletre, ahonnan baloldalt a hivatali lépcső, jobboldalt a miniszteri lépcső indult tovább a főemeletre, ahol a miniszteri dolgozószoba is helyet kapott. A miniszteri dolgozószoba és a miniszteri tárgyaló pontosan a főbejárat fölött helyezkedett el, ahova a természetes fényt azok a hatalmas ablakok biztosították, amelyeken kívülről az ívzugszobrok ültek. Az épület szintjein széles folyosó haladt körbe, ahonnan mind az udvar, mind a külső oldal irányába hivatali helyiségek nyíltak. 
Az épület érdekessége, hogy a pincéjét folyosóval kötötték össze a Királyi Palotával, a József és Sándor palotával, a Karmelita kolostorral, a Külügyminisztériummal, de még a Szentháromság téren álló Pénzügyminisztériumhoz is el lehetett jutni a föld alatt. Az 1935-ben kialakított kétszintes kormányzói óvóhellyel is közvetlen összeköttetésben állt. A bonyolult, de hasznos alagútrendszer a II. világháborúban fontos szerephez jutott, hiszen Kállay Miklós miniszterelnököt, a minisztériumok iratait és a Királyi Palota fontosabb műtárgyait is ezeken a föld alatti folyosón menekítették ki. 
A Honvédelmi Minisztérium neoreneszánsz tömbjének első, jelentősebb felújítására az 1930-as évek elejéig kellett várni. A munkálatok részeként a tetőzet egyes részein kicserélték a cserepeket, megerősítették a párkányzaton található hadvezér szobrokat és az attikán található trófeumokat. Az attika oldalain lévő Szent Korona domborművek az időjárás és a lefolyó csapadékvíz miatt annyira rossz állapotba kerültek, hogy biztonsági okokból eltávolították őket. Magán a zárt attikán is átalakításokat végeztek, a korábbinál jóval egyszerűbb formában újították fel. A felújítás végeztével egy négy egységből álló, egyenként tizenegy méter magas rádióantenna rendszert szereltek fel a tetőzetre, amely a Magyar Királyi Honvédség alakulataival való kommunikációt segítette. 
A Budavári Palotanegyed egyik legmagasabb épülete, a Honvédelmi Minisztérium Buda világháborús ostromakor megsérült, de nem jelentősen. Az elhelyezkedéséből fakadóan a pesti rakparton felállított szovjet nehéztüzérség lövedékei főleg a Karmelita kolostort és a Sándor palotát érték, a budai oldalról érkező támadásokat pedig a József főherceg palotája fogta fel. A legnagyobb szerkezeti sérülés a Honvédelmi Minisztérium Sándor palota felé eső sarkát érte, ahol az emeletek födémszerkezetei beszakadtak. Mindemelett az épületet több, közepes kaliberű belövés is érte: a szovjetek eltalálták a korintoszi oszlopokat, így a hadvezér szobrok közül Árpád vezér és Hunyadi János alakja, illetve a minisztériumi feliratot tartó párkányzat egy része a mélybe zuhant. Visszaemlékezések szerint a budai Várat elfoglaló szovjet rohambrigádok elsőként az egykori Honvédelmi Minisztérium hatalmas rádióantennájára tűzték ki a vörös lobogót. 
A Honvédelmi Minisztérium teljes pusztulásával járó kálváriája tulajdonképpen csak ekkor kezdődött. A háború után a kommunista párt gazdasági főtanácsa által felállított várbizottság 1949-ben rommá nyilváníttatta az épületet, amit első emelet magasságáig részlegesen el is bontatott. Nem is akárhogyan! Sikerült úgy visszabontani az épületet, hogy a főhomlokzat középrizalitjának nyugati oldala megmaradt (az első emelet magasságáig), az épület keleti oldalát viszont teljesen elbontották. A megmaradt torzóba a Középület-tervező Iroda (KÖZTI) költözött be. 
Érdekesség, hogy 1952-ben egy lengyel építészekből álló küldöttség tagjai azt javasolták, hogy a megcsonkított Honvédelmi Minisztérium épületét hátrább és alacsonyabbnak építsék fel, de a javaslatból végül nem lett semmi. Később a hírhedt kommunista politikus, Apró Antal vetette fel, hogy a minisztérium maradék részét is bontsák le teljesen, hogy az épület helyére egy monumentális szocreál stílusú Néprajzi Múzeumot építsenek fel. Apró bontási ötletén felbuzdulva Jánossy György építész (akinek a Diplomata házát nemrég szerencsésen eldózerolták a Szentháromság téren) ide nem közintézményt, hanem egy kongresszusi központot álmodott meg. A KÖZTI pedig egy modern irodaházat szeretett volna saját magának felépíteni a megüresedő telekre. 1986-ban az Országos Műemléki Felügyelőség egy ezer fős konferenciatermet szeretett volna itt látni, amelynek a megépítését magántőkéből fedezték volna. A meghívásos pályázaton nyertest is hirdettek, de az egészből ismét nem lett semmi. 
Végül a rendszerváltás adta meg a kegyelemdöfést az épületnek: a KÖZTI kivonult a Honvédelmi Minisztérium megmaradt épületrészeiből és azt tereprendezés címén teljesen elbontották a Honvéd Főparancsnokság épülettorzójáig. Építészkörökben máig él egy városi legenda, amely szerint a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Főparancsnokság hányattatott sorsát az épületpár alatt fekvő valamilyen fontos objektum okozta és emiatt akadtak el az építkezések. Erre azonban a mai napig semmi bizonyíték nincs. 
A közelmúltban azonban végre jóra fordultak a dolgok a Szent György téren és az egész Budavári Palotanegyedben. Magyarország Kormánya létrehozta a Nemzeti Hauszmann Programot, amelynek részeként a Budavári Palotanegyed számos ikonikus épülete újjáépül, többek között a Honvéd Főparancsnokság Dísz-téri palotája is. Azonban még nem tudni, hogy a hányattatott sorsú Honvédelmi Minisztérium épületével mit terveznek. A sajtóban megjelent legfrissebb információk bizakodásra adnak okot. A Honvéd Főparancsnokság jelenlegi torzóját a Szent György tér felé egy – építészeti stílusjegyeiben az eredeti épülethez szervesen illeszkedő – történelmi homlokzat egészíti majd ki. Az újjáépítés eredményeként a Szent György tér északi térfala Kallina Mór eredeti épületével közel azonos látványt fog nyújtani.
Ámen!
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
