Érszegi Márk: Pápák és interjúk
Nem Ferenc pápa az első a katolikus egyházfők sorában, aki interjút ad a sajtónak, ő azonban a korábbi szokásoktól eltérően mind többször áll mikrofon és kamera elé. Számos szállóigévé vált mondása kötődik ilyen alkalmakhoz, de bizony adódtak kényes esetek is, mert interjúi olykor legalább annyi újabb kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.
Az elmúlt hetekben egymást érték Ferenc pápa médiainterjúi: a Télam argentin hírügynökségnél, a spanyol nyelvű nemzetközi Televisa Univisionnél, továbbá a Reutersnél, melyet részletekben közöltek. Júniusban az európai jezsuita folyóiratok főszerkesztőinek adott közös interjút, májusban pedig az olasz Corriere della Sera napilapnak. A La Repubblica baloldali olasz újság alapító-főszerkesztője, Eugenio Scalfari minapi halála kapcsán pedig sokan felidézték azokat a beszélgetéseket, amiket a laikus és ateista újságírás eme vezéralakja folytatott Ferenc pápával. Ráadásul maga a Szentatya is szívhez szóló búcsúüzenettel emlékezett meg néhai beszélgetőtársáról.
A pápák és a kommunikáció kapcsolatának alakulásában viszonylag késői műfaj a közvetlen sajtóinterjú. Péter utóda szolgálatának gyakorlása során persze mindig fontos volt, hogy az általa közvetített üzenet, tanítás eljusson a célközönséghez, a hívekhez. Ennek hagyományos alkalmait a kihallgatások során elmondott beszédek, avagy a szentmisék homíliái jelentették – nem számítva persze az olyan írásbeli műfajokat, mint az enciklikák vagy az apostoli buzdítások.
Történelmi újdonság volt, amikor 1892. július 31-én XIII. Leó kihallgatáson fogadta a Le Figaro Séverine néven publikáló tudósítóját, azaz Caroline Rémyt, aki aztán augusztus 3-án A pápa és az antiszemitizmus címmel számolt be a beszélgetésről a lap hasábjain.
XIII. Leó pápa portréja, László Fülöp festménye a Magyar Nemzeti Galériában (Fotó: Érszegi Márk Aurél)
Mások a mai értelemben vett első pápainterjúnak azt tekintik, amikor 1965 szeptemberében VI. Pál kifejezetten ebből a célból fogadta Alberto Cavallari olasz újságírót. Az október 3-án a Corriere della Serában megjelent interjúban a pápa még felséges többesben szólalt meg, de minden korábbinál személyesebb hangon. Talán épp ez a személyesebb megszólalási lehetőség az, ami ezt a műfajt érdekessé tehette a pápák számára.
Ennek fényében különösen tanulságos II. János Pál pápa esete, aki 1993-ban, uralkodása 15. évfordulója alkalmából elhatározta, hogy tv-interjút ad. Az olasz RAI készen is állt, Pupi Avati rendezővel az élen, azonban a kiszemelt beszélgetőpartner, a neves katolikus szakíró Vittorio Messori az utolsó pillanatban lebeszélte róla a pápát. Visszaemlékezések szerint szemébe mondta: „Szentséges Atyám, nekünk pápára van szükségünk, nem televíziós véleményvezérre.” Állítólag II. János Pál nem örült, de később mégis elővette a Messori által azért csak előkészített kérdéseket, s írásban reflektált azokra. Így született meg az 1994-ben megjelent Átlépni a remény küszöbén című interjúkötet, ami műfaji újdonságot jelentett és korábban nem látott sikert hozott (magyarul a JLX Kiadónál jelent meg). Ugyancsak 1993-ra nyúlik vissza II. János Pál másik interjúkötetének eredete: az Emlékezet és azonosság a Jozef Tischner és Krzysztof Michalski lengyel filozófusokkal folytatott beszélgetésből született és a 2005-ben a Rizzoli kiadónál jelent meg (magyarul az Európa Kiadónál). (A később megjelent Ajándék és titok és a Keljetek fel, menjünk! című könyvek inkább az önéletírás műfajába tartoznak.)
XVI. Benedektől sem volt idegen a műfaj, de tőle már bíborosként megjelent két interjúkötet, a Krisztus és a világ, valamint a Föld sója, mindkettő Peter Seewalddal. Ugyancsak őt választotta immár pápaként is, a 2010-ben kiadott Világ világossága című interjúkötet elkészítéséhez (magyarul a Duna International kiadónál). Sőt, neki emeritus pápaként is jelent meg interjúkötete, szintén Seewalddal, Utolsó beszélgetések címmel, 2016-ban (magyarul a Szent István Társulatnál). Nem minősültek interjúnak, de funkcionálisan hasonló alkalmat jelentettek azok a találkozók, amiket XVI. Benedek nyaranta folytatott annak a környéknek a papságával, ahová visszavonult nyaralni (általában az Aosta-völgybe, illetve Dél-Tirolba). A papokkal folytatott beszélgetés leiratát azután a Szentszék Sajtóirodája közzétette.
Ferenc pápa is rendszeresen folytat beszélgetéseket a Római Egyházmegye papságával, illetve külföldi utazásai során, amikor csak alkalom nyílik rá, a helyi jezsuita közösséggel is. A rendtársaival folytatott beszélgetés szerkesztett szövegét Antonio Spadaro atya a híres Civiltà Cattolica folyóirat főszerkesztője később rendre meg is jelenteti. Spadaro atyát amúgy egyfajta nem hivatalos pápai szóvivőnek is szokás tekinteni, a pápalátogatások alkalmával a pápai kíséret tagjaként utazik (s nem mint újságíró). Ő volt az, aki Ferenc pápa első nagyinterjúját megszervezte 2013 nyarán, ami aztán a jelen pápaság értelmezése egyik alapművének bizonyult. A Civiltà Cattolica mellett több más jezsuita folyóiratban egyszerre jelent meg: magyarul Jó napot! Ferenc pápa vagyok címmel önálló kötetben (Jezsuita Könyvek, 2014). Ennek mintegy folytatása az idén június 18-i Civiltà Cattolicában közzétett kollektív interjú, amit a Szentatya az európai jezsuita folyóiratok főszerkesztőivel (magyar részről Horváth Árpád atyával) folytatott (magyarul ld. a Vatican News oldalán).
János Pál is adott „klasszikus interjút”, mégpedig 1993. november 2-án La Stampa számára. A lengyel származású újságíró, Jas Gawronski rendszeres vacsoravendég volt akkoriban az Apostoli Palotában, akinek ráadásul nem is ez volt az első próbálkozása a pápával. Egy korábbi alkalommal Wojtyla pápa személyesen telefonált Gawronskinak, hogy inkább mégse jelentesse meg az előző este készített interjút, mert olyan dolgokat is mondott, amiket nem lett volna bölcs nyilvánosságra hozni. A pápa barátsága és a szakmai érdekek közül az újságíró akkor az előbbit választotta, ami később meghozta gyümölcsét.
Ám II. János Pálnak talán legfontosabb újítása e téren a repülőfedélzeti interjúk voltak. Az 1979-es mexikói pápalátogatás alkalmával vezette be, hogy a különjáraton vele utazó újságírókkal kötetlenebbül elbeszélget, válaszolva kérdéseikre. XVI. Benedek is megtartotta ezt a szokást. Minthogy azonban ekkor még a látogatás elején, tehát az odaút során került sor a beszélgetésekre, előfordult, hogy az interjú tartalma beárnyékolta, sőt, háttérbe szorította magát a pápalátogatást is. Ferenc pápa ezért aztán igen célszerű módon hazafelé szokott elbeszélgetni a hivatalos sajtókísérettel. Ezen alkalmak váltak az adott pápalátogatás értékelésének, a narratíva beállításának legfontosabb fórumává, kiegészülve számos más aktuális kérdésre adott eszmefuttatással.
Amúgy a pápai különgép költségeinek fedezéséhez nagyban hozzájárul médiakíséret (kb. 70 fő) meglehetősen borsos a részvételi díja. Szokássá vált továbbá, hogy a meglátogatott ország újságírói is végig a pápai gépen utaznak, és a repülőfedélzeti interjú első kérdését ők tehetik fel. A többi 5-6 kérdésen pedig megállapodásos alapon osztozik a többi újságíró. Akik többnyire a Vatikánnál akkreditált tudósítók köréből kerülnek ki, így nemcsak hozzáértő de összeszokott csapatról van szó, és sokukra a pápa is immár személyes ismerősként tekint.
Ferenc pápa legvitatottabb interjúi voltaképpen nem is tekinthetők interjúnak. A La Repubblica alapító-főszerkesztője, a napokban elhunyt Eugenio Scalfari 2013. szeptember 24-én kapott első alkalommal lehetőséget egy személyes beszélgetésre a Szentatyával. A mindig is büszkén és harcosan ateista újságíró saját bevallása szerint nem rögzítette a beszélgetést, nem is jegyzetelt, hanem emlékezetből adta vissza az elhangzott gondolatokat. Néhol szó szerinti idézetként tüntetve fel olyanokat is, amik bizony tételesen eretnekségnek minősülnek/minősülnének (eretnekség = kinyilatkoztatott hitigazság kifejezett tagadása). A vatikáni sajtófelelősök meglehetősen tanácstalanul álltak a helyzet előtt, hiszen senki nem volt jelen a beszélgetés során, s a Szentatya sem sietett cáfolni a neki tulajdonított mondatokat. A Scalfari-interjúk később is meg-megismétlődtek, mindig hasonló formában és hasonló eredménnyel… Az egyik ilyen alkalom után, 2014 nyarán Federico Lombardi szentszéki szóvivő hivatalos közleményben próbálta elmagyarázni, hogy ezek semmiképpen nem tekinthetők a szokásos értelemben vett interjúknak, és bár általánosságban véve tükrözik a pápa gondolatait, az egyes kifejezéseket mégsem lehet teljes bizonyossággal a pápának tulajdonítani…
Már korábban is felmerült a pápák által adott interjúk, avagy interjúkötetek értékelésének, hivatalos minősítésének kérdése. Nevezetesen, hogy a pápa „hivatalos tanítása” (ún. tanítóhivatali megnyilatkozásai) részének kell-e tekinteni azokat, vagy sem. A már említett 1993-as Jas Gawronski-féle interjú állítólag egy magas rangú prelátus szerint „felért vagy három enciklikával”, és sokkal többen el is olvasták, mint a hivatalos dokumentumokat, mert nyilván pontosabban tükrözte a pápa személyes gondolatait. Csakhogy a hivatalos pápai megnyilatkozásoknak nem az a lényege, hogy személyes gondolatokat, véleményeket közvetítsenek, hanem hogy az Egyház tanítását fogalmazzák meg. Igaz, II. János Pál interjúköteteit előzetesen bizonyosan ellenőrizte Joseph Ratzinger bíboros, és amúgy biztosak lehetünk benne, hogy az abban foglaltakat katolikus szemmel hitelesnek lehet elfogadni. XVI. Benedek pedig majdhogynem nyomdakészen fogalmazott a beszélgetések alkalmával is. Interjúikat tehát ha nem sorolják is a hivatalos pápai megnyilatkozások sorába, kétségtelenül alkalmasak, hogy magyarázzák azokat.
Figyelemre méltó, hogy Spadaro atya szerint (a 2013-as pápainterjúja elején említi) Ferenc pápának viszont nehezére esik interjút adni, mert szeretné jobban átgondolni a válaszait, meg úgy érzi, hogy a jó válaszok csak utólag jutnak eszébe, sőt, a brazíliai pápalátogatás végén adott repülőfedélzeti interjúban utólag nem is ismert önmagára…
Kétségtelen, hogy számos érdekes és izgalmas gondolatot kapott fel a média Ferenc pápa különböző interjúi, spontán megnyilatkozásai nyomán. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a Szentatya sem úgy gondolja, hogy azok minősülnének a katolikus tanítás hiteles fórumainak. Mondhatni, egy interjú nem csinál dogmát. Mi, magyarok viszont köszönhetünk néhány kedves gondolatot ezen alkalmaknak. Köztük a budapesti, illetve szlovákiai látogatásáról hazatérőben adott repülőfedélzeti interjúban elhangzottakat, amikor is Ferenc pápa többszörösen megdicsérte a magyarságot. Például a környezettudatosságért vagy az ökumenikus érzékért: „nagyon sok értéke van a magyaroknak…” De azt is egyértelművé tette, hogy csíksomlyói látogatásakor nagyon is tudatában volt, kik közé érkezett: „veletek voltam tavaly [két éve] Erdélyben. Csodálatos volt az a magyar mise!”
A címlapkép forrása: MTI/AP/Gregorio Borgia
