A júniusban zajló ENSZ időközi klímakonferencia a heves vitáktól sem volt mentes. A tárgyaló felek nem tudták megkerülni az olyan nagy politikai kérdéseket, mint a kibocsátáscsökkentés, a finanszírozás – tájékoztat a Green Policy Center.
Június második és harmadik hetében zajlottak az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény támogató testületeinek szakmai egyeztetései Bonnban. A kéthetes konferencia több szempontból is jelentős volt, mivel a koronavírus-járvány miatti kétéves kihagyást követően most először került sor személyes találkozóra. Másrészről 30 éve került aláírásra az éghajlatváltozási keretegyezmény.
Már az előkészítő tárgyalások – illetve a megnyitó szekció is – tartogatott meglepetéseket és botrányokat, azonban alapvetően szakmai mederben zajlottak az események.
A klímaváltozást egyre nehezebb mederben tartani (Forrás: Pixabay.com)
A megnyitó során Oroszország képviselői igyekeztek megmagyarázni az Ukrajna elleni agressziót, amire a több, mint száz ország delegáltjait felvonultató plenáris ülésen résztvevők többsége kivonult a teremből.
Az országok képviselői az előző, glasgow-i klímacsúcson egyeztek meg abban, hogy annak érdekében, hogy tartani lehessen a párizsi egyezményben megfogalmazott 1,5 Celsius-fokos hőmérsékleti célt, egy új kibocsátás-csökkentési munkaprogramot dolgoznak ki.
Ennek részleteiről most először egyeztettek a felek szakmai szinten, igen komoly vitákba is bonyolódva. A legfőbb konfliktusok onnan indultak ki, hogy a munkaprogram fejlett és fejlődő országra egyaránt vonatkozna.
hirdetésA fejlődő országok azonban igyekeztek lassítani a tárgyalások menetét, illetve engedményeket kicsikarni a fejlett országoktól az alkalmazkodás és technológiatranszfer területein.
Ezenfelül a fejlett országok az EU és tagállamai vezetésével egy kisebb fajta csapdahelyzetbe is navigálták magukat, mivel az eddigiekben mindig a legújabb tudományos eredményekre hivatkozva próbálták magasabb ambíciószintre ösztökélni az országokat. Most azonban ezt a kártyát leginkább a fejlődő országok „játszották ki”. Ugyanis az ENSZ klímaváltozási tudományos testületének, az IPCC-nek az egyik legújabb jelentésében részletesen foglalkozott a globális „karbonbüdzsé” kérdésével is.
Klímaváltozás. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)
A globális „karbonbüdzsé” kifejezés arra utal, hogy mennyi üvegházhatású gázt van lehetősége még az emberiségnek a légkörbe eregetni úgy, hogy még tartható legyen a 1,5 Celsius-fokos hőmérsékleti cél. A fejlődő országok álláspontja szerint, mivel a fejlett országok már az 1800-as évek óta eregetik a szén-dioxidot a légkörbe, ezért a fennmaradó büdzséből a fejlődőknek kell arányosan nagyobb szeletet kapniuk. Az EU és a többi fejlett ország természetesen nem teheti meg, hogy elvitassa a tudományos eredményeket, ha már eddig pont az IPCC jelentéseire alapozták a kijelentéseiket.
Hasonló helyzet mutatkozott meg az országok vállalásait illetően, mivel azok jelenleg összesítve nem elegendőek a 1,5 Celsius-fokos cél eléréséhez, így fontos lenne ambiciózusabb vállalásokat tennie minden országnak a novemberi egyiptomi klímacsúcsot megelőzően.
A fejlődő országok azonban a fenti történelmi felelősségre hivatkozva ezt az ambíciónövelést alapvetően a fejlett országoktól várják el.
Az EU itt szintén nehéz helyzetben van, mivel nemrég növelte meg a 2030-ra vonatkozó vállalását legalább -40 százalékról -55 százalékra – ezért kérdéses, hogy az EU és tagállamai üres kézzel érkeznek-e a novemberi klímacsúcsra.
Forrás: Green Policy Center
Kiemelt képünk forrása Pixabay.com
