Léder László: a fiatalok már tudatosan szeretnének elég jó apák lenni
– Friss adatok szerint ma Magyarországon minden tizedik gyerek apa nélkül nő fel. Az a gyanúm, hogy a ténylegesen apátlan gyermekek száma sokkal nagyobbra tehető, már csak a válások számából adódóan is. Önnek mik a tapasztalatai ezzel kapcsolatban?
-Sajnos csak megerősíteni tudom. Az elmúlt évtizedekben Magyarország is fokozatosan apátlan országgá vált. Mivel egyre nagyobb arányban születnek gyerekek nem házastársi kapcsolatokban is, ezért a hivatalos válási adatok nem tükrözik a valóságot. Hozzáteszem, sok elváltan élő, de papíron el nem vált családot is ismerek.
– Mik a fő „apátlanító” tényezők?
– A legnagyobb akadály és teher az apai munka-magánélet egyensúly hiánya. Különösen a kisgyermekes férfiakat érinti a túldolgoztatás problémája. Emellett nálunk is erőteljesen megjelent az apákra nehezedő kettős elvárás: legyél jó férj, szerető apa, de tartsd el az évekre egykeresőssé vált családot is.
Másik probléma a válások magas aránya. Nagyon sok válás visszafordítható lenne megfelelő támogatással.
A harmadik apátlanító tényező maga a válási gyakorlatunk. Ezen sürgősen változtatni kell, mert most termeljük ki az újabb apátlan generációkat.
– Kicsit optimistább szemléletű kérdés: mi mindent nyerhet az a férfi, aki aktívan részt vesz a család életében és a nevelésben?
Örülök ennek a kérdésnek. Főleg arról beszélünk, hogy egy család mi mindent nyerhet egy gondoskodó apával. Ugyanilyen fontos, hogy
a legtöbb férfi számára az apaság az egyetlen terület, ahol igazi lelki életet élhet, szeretetet adhat és kaphat. Vagyis érző emberként működhet.
Mondanom se kell mennyire fontos lenne ez minden férfi számára.
– Mit tanácsol azoknak az apáknak, akik felőrlődnek a munka-magánélet-család vonalon, és úgy érzik, hogy a társadalmi elvárásoknak nem tudnak egyszerre szülőként és férfiúi – családfenntartói minőségben megfelelni?
– Először is merjen, sőt akarjon segítséget kérni! A legnagyobb segítséget a társunk és a családunk jelentheti. Csapatmunkában újra kell gondolni az életmódunkat, a lehetőségeinket, a családi munkamegosztást! Általában sokkal több mozgásterünk van, mint gondoljuk. Sok apát ismerek, akik újra tárgyalták a munkaszerződésüket vagy egyszerűen türelmet és rugalmasságot kértek a munkáltatójuktól. Inkább az a jellemző, hogy a férfiak többsége nem mer, vagy nem akar változtatni, inkább beleáll a lehetetlen helyzetekbe is, ami végül mindenkinek rossz lesz. Sok jó példát látok, de ehhez merni kell kimondani: ez így nem fog menni, ezt így én nem bírom, időt kérek, segítségre van szükségem.
– Évek óta szívügye az apák sorsa, az apátlan társadalom felszámolása. Mit tapasztal szakemberként, van előmozdulás a kérdésben? Érzékenyebbé vált a társadalom, aktívabbá az apák, amióta ezt a problémát már szabadon fel lehet vetni a médiában?
– Azt látom, hogy a magyar családok érzékenyek erre a témára. Csak meg kell pendítenem az apai-anyai szerepek kérdését és az emberekből dől a szó. Óriási a változás, évről évre nagyobb a változó apai szerep elfogadottsága és egyre természetesebb, ha történetesen egy apa marad otthon a gyermekeivel, nem az édesanya. A másik oldalon a rendszereink csak lassan mozdulnak: az apák ma is túl sokat dolgoznak, az 5 napos apai szülési szabadság felett pedig eljárt az idő.
A válási gyakorlatban most remélünk változást, mivel 2022. január 1-től könnyebbé vált a közös szülői felügyelet igénylése. Sok vállalat vezetett be az elmúlt években jelentős apai támogatásokat. És talán a legfontosabb,
a mostani fiatal apák már tudatosan szeretnének elég jó apák lenni.
Azt kell, hogy mondjam, hogy óvatos optimista vagyok. Jó irányba haladunk, de nagy munka vár még ránk.
