Korszakhatáron címmel megjelent Schmidt Mária legújabb könyve
Schmidt Mária legújabb könyve a történész elmúlt két évben megjelent írásait foglalja össze, reflektálva a korunkat érintő globális, geopolitikai és történelmi eseményekre. A cím maga utal arra, hogy annak az egypólusú világrendnek – amelyet az Egyesült Államok irányított – vége. Amerika mellett versenybe szállt Kína, és Schmidt Mária szavaival élve „erőt gyűjt” India és a muszlim világ. A szerző ennek az új világrendnek a mozgatórugóit, a liberális erők egyre durvább támadásának szándékait veszi górcső alá.
Schmidt Mária szerint a jelennel kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogyan állunk a múlthoz, hogyan értékeljük elődeink teljesítményét, milyen szempontok érvényesülnek bírálatunknál.
Nagyon hosszú időn keresztül kényszerítettek minket arra, hogy reálpolitika helyett ideológiai szempontokat helyezzünk előtérbe
– figyelmeztet az írónő. Schmidt véleménye szerint egyetlen dolog alapján kell ítélkeznünk a közélettel, múlttal kapcsolatosan: mi és hogyan válik, vált az ország javára. A szerző példának hozza fel Amerikát és Kínát: bár mindkét nagyhatalmat eltérő ideológiák mozgatják, de mindegyik ideológiai rendszer a haszonelvűség szolgálatában áll. Ugyanakkor a különbségek is egyre erőteljesebben bontakoznak ki: míg korábban az amerikai elit teljesítményalapú volt, mára ez inkább Kínára igaz, ami a folyamatos megújulást, egyfajta innovatív frissességet biztosít a kontinensek.
A nők megnyerték a 20. századot és elveszíthetik a 21. századot
Schmidt Mária szerint a női mozgalmak egyszerűen túlnyerték magukat és nem tudtak időben leállni a csatározással. Ugyanez vonatkozik a szexuális kisebbségekre is. Mindent elértek, mindenki egyenlő napjainkban. A történész szerint a nőkkel kapcsolatban a veszély, hogy az akadályok elhárultával a gyengébbik nem lassan elférfiasodik, s ez a szerepcsere a társadalmakat is negatívan befolyásolja. Ráadásul a szocializmusban az emancipáció sokkal hamarabb és gyorsabban megvalósult mint nyugaton, hiszen a nőknek a gyermekvállalás mellett dolgozniuk is kellett. Ezek az eltérő történelmi tapasztalok akadályozzák a nemzetek közötti párbeszédet. A történész hangsúlyozta, hogy
a nyugati világban nincs megértési szándék a mi irányunkba. Kioktatási szándék van. Amíg még a szocializmus volt, és jöttek ide küldföldről, általában tettek fel kérdéseket… ’90 óta nincs kérdés. Kioktatás van, elmondják hogyan kell csinálni. Ez azt jelenti, hogy az a tapasztalat, amit mi megszereztünk, azt ők értéktelennek tartják.
Így a törésvonalak az Európai Unión belül is egyre mélyednek, ami elvezet ahhoz, hogy korunk kihívásaira Brüsszel nem tud megfelelő válaszokat adni.
Akkor hogyan tovább?
Az orosz–ukrán háború kapcsán Schmidt Mária aggodalmának adott hangot, hogy nem érti Amerika stratégiáját, Európa „döbbenetesen viselkedik” a konfliktusban, és az unió döntései – akár végzetesen is – meghatározhatják a kontinens jövőjét. A történész a reálpolitika elveit keresi ezekben a döntésekben, de úgy látja, csak Kína kerülhet ki a helyzetből győztesként. A szakember szerint egy „Németország nélküli Európa” képe körvonalazódik ki a geopolitikai térképen, utalva a Scholz-kormány gyenge és erőtlen vezetési képességeire. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mostani kormányt Angela Merkel hajszolta bele a mostani válságba, túlidealizált zöldpolitikájával és a német hadsereg leépítésével.
A Terror Háza igazgatója így összegezte a jelenben zajló folyamatokat:
Az a szándék, hogy Oroszországot meggyengítsék. Én osztom Kissinger véleményét, hogy ez olyan szinten megborítja az európai egyensúlyt, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Tíz százaléka Oroszországnak muszlim. Délen erőteljes muszlim lakossága van, keleten pedig ott van Kína. El lehet gondolkozni, hogy mivel jár, ha esetleg Oroszországban felborul a rend, abból mi következik?
(Henry Kissinger 1969 és 1977 között az amerikai kormány tanácsadója és külügyminisztere volt, majd később professzorként számos amerikai diplomata kiképzéséért felelt. A volt politikus szerint végzetes lenne, ha a Nyugat a pillanatnyi hangulat hatására elfelejtené Oroszország helyét az európai erőegyensúlyban.)
A címlapkép forrása: MTI/Máthé Zoltán
