Fazakas Márton premontrei apát: Nem hiszem, hogy egész nap csak a túlvilágra kellene gondolnom

Fazakas Márton a főzéssel kapcsolatban a lapnak elmondta, hogy az ételek elkészítése nem csak arról szól, hogy a végén eszünk egy jót. Hozzátette, sokszor rendeznek konferenciát a teremtésvédelemről, és beszélnek arról, hogy hagyjunk kisebb ökológiai lábnyomot, de aztán a tanácskozás végeztével a megszokott kényelemben élünk tovább. Hogy mit eszünk, és milyen alapanyagokból készül a mindennapi betevőnk, az senkinek sem mindegy. Az apát szereti a régi jól bevált dolgokat. Márai Sándornak van egy számára egy nagyon kedves írása, az lett az ars poeticája. A harang a címe, profetikus mű.

„Tudom, hogy nem tudjuk megváltoztatni a világot, de ha lehet valamit kevésbé károsan tenni, akkor azt a megoldást kell választani.”

Kiemelte, hogy ez csak csepp a tengerben, de fontos. A főzés és a gazdaság is ilyen. A szerzetesi és papi hivatás mellett ez csupán egy mellékvágány, de az életük része. Az interjúban hivatkozik az elődeikre is, mivel ha visszatekint mindenki példát adott abban a társadalmi környezetben, amelyben élt. Most másképp kell ezt megtenniük. Egy provinciális rendnek az elöljárója, így belefér az életükbe a gazdálkodás, sőt szerinte színesíti is a katolikus közösséget. Az apát azt modta: néha azzal tudnak példát mutatni, hogy nem kell a paradicsomért üvegházat építeni és a boltba elmenni, hanem megterem otthon, a kertben.

„A főzés és a gazdaság nekünk nem bohóckodás vagy magamutogatás”

– tette hozzá.

Fazakas Márton úgy véli, néha azért kétségtelen, hogy van benne viccelődés is. Példaként hozta fel: Ferenc pápa egyszer azt mondta, a pásztor legyen birkaszagú. Volt egy fotója, amin körülvették a birkái. Nem habitusban volt, hanem szalmakalappal a fején, svábos kötényben. Kitette a képet a közösségi oldalára, és odaírta: „Ez ma nekem sikerült.”  Hozzátette, hogy Ferenc pápa ugyan nem így értette a birkaszagú pásztort, de a kép óriási sikert aratott, mert volt benne némi életszerűség.

Az apát az interjúban elmondta, hogy mindenkinek kell egy olyan hobbiszerű elfoglaltság, ami kikapcsolja. Ő például nem cigarettázik, szeszes itallal tisztes keretek között él, és inkább könyvre költ, semmint színházra vagy mozira. Bár szerzetes, nem hiszi, hogy egész nap csak a túlvilágra kellene gondolnia.

„Ez nem az én utam. Ha nincs valamilyen egészséges viszonyunk az élethez, a teremtett világhoz, akkor papként, szerzetesként nem tudunk hitelesek lenni”

– hangsúlyozta az apát.

Hozzátette: nap mint nap sokféle emberi esendőséggel találkozhatunk, kell hogy legyen az életünknek egy olyan területe, amiből ez kimarad. Nem lehet egész nap a világ fájdalmát hordozni. Az apát szeret egyébként bográcsban főzni, akkor sem ijed meg, ha negyven embert kell jóllakatnia. Nem vállalkozna például zserbósütésre, de alapvető ételeket szívesen elkészít.

A csornai apátságban elmondása szerint muszáj háztartást vezetni. Szerencsésnek tartja, hogy náluk nem több száz fős közösségre főznek, mint például Pannonhalmán, hanem alapjáraton húsz-harminc emberre. Az apátságban tizenöten vannak. Kiemelte, hogy a vendégeink mindig dicsérték, milyen finom ételeket kapnak nálunk, és elkérték a recepteket is. Így ők is kiadtak egy szakácskönyvet, amelyben a recepteket gondolatok és képek kísérik. Van mesterszakácsuk is, de mindig azt képviselte, hogy aki a családjának tudott főzni, az tud nekik is. Fontosabbnak tartják a házias ízeket, mint a Michelin-csillagot. A szomszéd falvakból főz nekik két asszony, családanyák, nem szakácsnők.

Fazakas Márton a Magyar Kurír interjújában beszélt arról is, hogy Csorna mellett, Dörben van egy kis gazdaságuk, ahol állatokat is tartanak. Ezzel kapcsolatban elmondta, szerette volna kihasználni a nagy kert adta lehetőségeket. Emellett pedig fontosnak érezte, hogy ők is tegyenek valamit az asztalra. Korábban az volt a gyakorlat, hogyha vendég, főleg ha váratlan vendég érkezett, meghívták ebédre az apátságban működő vendéglőbe. Ez sehogy sem fért a fejébe. Otthon, ha valaki ment hozzájuk, és éppen étkeztek, hívták, hogy tartson velük. Zavarta, hogy az apátságban a vendéget nem tisztelik meg azzal, hogy az asztalukhoz hívják. Ennek szerinte ugyanis spirituális tartalma is van, amiről már Szent Benedek is írt:

„A vendégben Krisztust fogadjátok.”

Milyen furcsa azt mondani: Gyere, Krisztus, elviszlek a vendéglőbe! Aztán ott ül tizen-egynéhány férfi az asztalnál. Furcsán adja magát az is, ha a petrezselyemzöldért el kell mennie a boltba. Jobb, ha kimegy a kertbe, és frisset szakít.

A gazdasággal kapcsolatban az apát azt mondta nem egy mintagazdaságot kell elképzelni. Praktikus céllal, de nem az apátság ellátására jött létre. Innen ajándékozni is szoktak, ami sokaknak örömet szerez. Több mint kétszáz tyúkot tartanak, ennyi tojást nem tudnak elfogyasztani. Birkáik is vannak, és mindig kacérkodnak a gondolattal, hogy sertéseket is neveljenek. A disznó most bértartásban van: ellátják, levágják, ők pedig a feldolgozásában segítenek.

Kiemelte, hogy nem házi kedvenceket tartanak, hanem haszonállatokat. Nem családtagként kezelik őket, de tisztességgel gondoskodnak róluk, aztán pedig eljön az idő, amikor hasznosítják őket. Hozzátette, hogy faluhelyen nőtt fel, ahol szerették és tisztelték az állatot, de tudták, miért tartják, tisztában voltak azzal, hogy a tápláléklánc része. A saláta is elpusztul, amikor kihúzzák a földből. Az apát szerint kissé túl van bonyolítva ez mostanság, a dolog sokkal egyszerűbb. Azt is hangsúlyozta, hogy egészségesen szeretne gondolkodni, élni, és nem akar túl nagy ökológiai lábnyomot hagyni maga után. Az önellátás mostanában teljesen kiszorult az életünkből. Ennek példája szerinte, hogy a magyar falvaink népessége a szomszéd városba, a megyeszékhelyre jár zöldséget, krumplit, tojást vásárolni. Ilyen szempontból a Dunántúlon is siralmas a helyzet, de szerinte máshol is.

„Nekem az állatokkal való mindennapi foglalkozás lelki kiegyensúlyozottságot ad. Napi másfél óra, amit mindig velük kell töltenem, akkor is, ha születésnapom van vagy karácsony, vagy a keresztlányom esküvője”

– mondta Fazakas Márton.

A teljes interjú Fazakas Márton, csornai premontrei apáttal itt olvasható.

(Forrás: Magyar Kurír)

A címlapképen a gazdálkodó Fazakas Márton csornai premontrei apát látható. Forrás: Merényi Zita/Magyar Kurír