Francesca Rivafinoli: Óceánjárózni szükséges, főzni pazarlás?
Valóban bele is lehetne kötni a felvetésbe, mégpedig számos ponton (különös tekintettel a túlzásba vitt főzésre: megversenyeztethetjük egymással az órákig a saját tűzhelyen rotyogó egyéves családi lekvárszükséglet, valamint az 1-2000 kilométerről a logisztikai központba, onnan a boltba, majd onnan a háztartásba szállított gyári dzsemek energiaigényét, de előre borítékolhatjuk az eredményt) – mégis megvédeném a főpolgármester-helyettest. Nyugati társaihoz hasonlóan nyilvánvalóan olyan körökben mozog, ahol az energiatakarékosság fogalma valamiféle egzotikus kihívás, nem pedig egy kisgyermekkortól megszokott imperatívusz: nézzük tehát inkább egyfajta derűs érdeklődéssel, ahogy a 79 százalékban légkondi nélkül élő budapesti háztartásokat a légkondi prudens használatára inti a politikus.
Hisz mennyivel jobban járnánk akkor, ha Európa-szerte maradnánk ennél a „tessenek spórolni!!” üzenetnél, viszont következetesen végig is vinnénk azt. Úgy értem, mindenkire kiterjedően. Az Európai Parlament érdemi, átfogó hatástanulmányok nélkül úgy dönt, hogy 2035-ben egy gyarapodó vidéki család hetente kábé kétszer használt új autója csakis elektromos lehet, mert a benzines járművek tönkreteszik a Földet és egyébként is Putyin (a Tesla Berlin melletti akkumulátorgyára óránként 9354 köbméter gázt fogyaszt, de pszt, további szép zöld álmokat) – miközben ahhoz, hogy a képviselők ezt megszavazzák, 430 kilométert kellett utazniuk Brüsszelből Strasbourgba, munkatársaikkal és az egész parlamenti pereputtyal együtt, hála az uniós szerződésekben rögzített szabálynak, miszerint Franciaországnak jár évi 12 strasbourgi ülés.
Ez a vándorcirkusz évi plusz 20 ezer tonna szén-dioxid kibocsátásáért felelős Európában, mégis lekerült a napirendről az ezirányú észszerűsítés és takarékoskodás. Nem lehet változtatni rajta, mert rosszul járna vele Strasbourg.
Márpedig a francia vétó jó vétó, européer vétó, védendő vétó (kell a városnak a lóvé a kis autógyújtogató jövevények integrálására – csak nem lenne szerencsés, ha a jóval erőforrás-igényesebb e-autókat is százával semmisítenék meg a suhancok a hagyományos szilveszter éjjeli vidám utcabál keretében).
De ne legyünk kicsinyesek, 20 ezer tonna szén-dioxid szinte nem is tétel. Ellenben ott vannak a tengerjáró szállodahajók! Na, azokat biztos jól megregulázza az EU! Azoknak darabja bocsát ki annyit, mint 12 ezer személyautó, a hajón alváshoz pedig tizenkétszer annyi energia szükséges, mint egy szárazföldi szállodai éjszakához. Úgyhogy ott is tuti van valami olyan előírás, hogy 2035-től nincs mese, zéró emisszió, vagy le lehet húzni a rolót!
Nem egészen. 2035-re 13 százalékkal kell csökkenteni a nagyobb hajók kibocsátásintenzitását, aztán 2050-re majd 75 százalékkal. Ennek érdekében ösztönzik, hogy ezek a monstrumok első körben üzemeljenek cseppfolyósított földgázzal (hátha a még nagyobb kereslet még feljebb nyomja az LNG árát) – azaz
a faluból a szomszéd település óvodájába nem lehet majd fosszilis üzemanyag segítségével elvinni a gyerekeket, mert éghajlatot védünk, viszont egy luxusnyaralás keretében Barcelonából Nizzán át el lehet hajózni Rómába fosszilis üzemanyaggal, mert az a korábbi alternatívákhoz képest szinte éghajlatbarát.
További vívmány, hogy 2030-tól az uniós kikötőkben (ha és amennyiben a feltételek adottak) a nagyobb hajóknak parti villamos energiát kell használniuk; ami kétségkívül jobb megoldás, mint éjjel-nappal dízelgenerátorokat járatni, csak aztán ne az legyen a vége, hogy az athéni tömbházban élő néninek kell hőgutát kapnia, hogy maradjon elég áram a píreuszi kikötőben horgonyzó óceánjárón tartandó szokásos fedélzeti show-műsorhoz és a hirtelen kirajzó utasokat szállító e-taxik feltöltéséhez.
Értem én, hogy brutális érvágás lenne az energiamegtakarítás jegyében egyszerűen leállítani ezeket a 10-15 emeletes utazó városokat, hisz milliók kedvelik ezt a fajta kikapcsolódást; csakhogy az se kizárt, hogy milliók kedvelik a nem elektromos autózást.
Ha számukra elő lehet írni, hogy kocsijuk – adott esetben munkaeszközük – „kibocsátásmentes” legyen (ahogy gyerekek millióinak is meg lehetett mondani, hogy mostantól nincs műanyag szívószál évente egyszer a szülinapi zsúrban), akkor talán a nyaralóktól se lenne túl nagy elvárás, hogy inkább menetrend szerinti hajókkal közlekedjenek és tengerparti fogadókban szálljanak meg. Az így munka nélkül maradó tengerjáró szakácsok és pincérek egy részét készségesen felszívná például a magyar munkaerőpiac, ezen ne múljék.
Úgyis meg lettünk kérve, hogy főzzünk kevesebbet otthon.
Címlapkép: Pixabay.com
