Az LMBTQ-mozgalomnak a gyerekszoba küszöbén lenne a határa
Az elmúlt hetekben dobták piacra a Barbie új babáját, amelynek múzsája Laverne Cox volt, aki magát férfi testbe zárt nőként definiálja. A Netflix színésznője az első transznemű személy, aki a Cosmopolitan címlapján szerepelt és Madame Tussauds panoptikumában viaszfigurája is van.
A Mattel játékgyártó cég a „hölgy” 50. születésnapja alkalmából gyártotta le az első transzbabát, amely abból a szempontból nem számít kiugrónak, hogy a gyerekek frusztrációja ellen már több eltérő testalkatú, bőrszínű, betegségű, valamint semleges nemű babákat is gyártottak már. 
Laverne Cox reméli, hogy az új Barbie sok transzfiatalnak segít majd – persze azon kívül, hogy ez üzlet. Nem nagyon értem, miért kell a gyerekek képébe nyomni egy újabb szivárvány őrületet.
A dolgokat tetőzi, hogy a napokban egy észak-dallasi melegbárban drag show-t szerveztek családoknak, ahol a gyerekek pénzt dobálhattak a vonagló férfiaknak. A sok „társadalmilag érzékeny” szülő pedig kikéri magának, hogy a törvény kitiltsa a gyerekeket az ilyenfajta rendezvényekről.
Nem emlékszem, hogy olvastam volna olyanról, hogy apukák családbarát rendezvényre vitték volna kiskorú gyermekeiket sztriptízbárba, pusztán a táncosok felé irányzott érzékenyítés címén.
Az erőszakos vagy szexuális tartalmú filmekre kiteszik a 18-as karikát, a kuplerájban jobb esetben csak nagykorúakat szolgálnak ki, úgy ahogy a szeszesital-boltban is – miért gondolják egyesek, hogy a melegbárban olyan tevékenységek folynak, amelyek hozzájárulnak a gyermekek egészséges szellemi fejlődéséhez?
Magyarországon azt mondja a kormány, hogy a gyerekek szexuális nevelése a szülők kizárólagos joga. Csakhogy azt a transz Barbie babát a szülő fogja megvenni, és sajnos szintén a szülő lesz az, aki melegbárba viszi a gyereket magassarkús férfiakkal táncolni.
Sokszor emlegetjük, hogy az LMBTQ-mozgalom a legfogékonyabbak, a gyermekek révén próbál nagyobb teret nyerni, de néha úgy érzem inkább
a szülőket fogják meg a leggyengébb pontjukon keresztül.
Így is óriási terhet ró rájuk a tökéletességre való törekvés, hiszen ma már a tudomány ott tart, hogy jó pénzért agyturkászok csecsemőkorból fakadó visszafordíthatatlan traumákat tárnak fel felnőtteknél.
Amikor Laverne Cox elmeséli, hogy 11 évesen kérésére nem kapott Barbie babát – így erre csak felnőttkorában került sor pszichológusa biztatására –, akkor ennek hatására a szülő is meg fogja venni a transzbabát kiskamasz csemetéjének, aki még abban sem biztos, hogy melyik jelzésű WC-ben szeretné a dolgát végezni.
Igazából sosem fogom megérteni, hogy miért kell gyerekeket terhelni az ilyenfajta szexualizációval. Teljes mértékben egyet tudok érteni Bryan Slaton republikánus képviselővel: a gyermekeknek csupán gyermekeknek kellene lenniük.
A címlapkép forrása Facebook/Barbie képernyőfotó
