Eltűnt épületek nyomában (46.) – A Rózsadomb és a Wörner-villa
Csak kevesen tudják, hogy a Rózsadomb elnevezésnek valóban köze van a rózsákhoz. 1541-ben a megszálló török sereggel együtt egy bektási dervis (azaz harcos muszlim szerzetes) is érkezett Budára. Életéről és munkásságáról keveset tudunk. Amit azonban biztosan ismerünk, hogy Budán halt meg, 1541-ben. Halála idejéről és körülményeiről kétféle történet is fennmaradt. Az egyik szerint a város falainál zajlott küzdelemben ölték meg, augusztus 21-én. Egy másik szerint a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony (ma Mátyás) templomban tartott hálaadó istentiszteleten halt meg 1541. szeptember 2-án, amelyen maga Nagy Szulejmán szultán is részt vett. A szultán égi jelnek tekintette a dervis halálát, így Buda város patrónusának nyilvánította és tiszteletére díszes temetést rendelt el. A hagyomány szerint a dzsámitól a sírig vezető rögös úton a szultán maga is beállt a koporsóvivők közé.
„A Gül Baba, azaz a »Rózsák atyja« név eredetére is több teória létezik. A Gül Baba nevet egyes források szerint a turbánján díszelgő rózsaszálról kapta. Más magyarázat szerint eredetileg »Kel« volt a neve, ami »kopaszt« jelent, amit csak azután változtattak Gülre, miután a sírja körül rózsák nőttek. Van olyan teória is, hogy ő ültette teli a domb oldalát rózsákkal. Erre azonban kevés esély van, mivel Budára érkezése és halála között igen kevés idő telt el. Bárhogyan is történt Buda város patrónusának emlékére végső nyughelyének környékére megannyi rózsát ültettek, sírja fölé pedig díszes türbét emeltek. A hely azóta is a muzulmánok zarándokhelye, török turisták rendszeres úticélja.” 
Buda felszabadítása és osztrák megszállását követően a rózsakerteket csakhamar felváltotta a szőlő és a borkultúra, amelyet a betelepülő svábok hoztak magukkal. Hosszú időn keresztül szőlődűlők és présházak borították a dombot, majd csak a 19. és a 20. század fordulóján kezdődött meg a környék beépülése. Eleinte csak hétvégi nyaralókkal, később a korabeli elit, jómódú vállalkozók, kereskedők és gyártulajdonosok építettek maguknak impozáns villákat. A Rózsadomb tetején az első fecske Wörner Jakab gépgyáros volt, aki feleségével, Chmel Jozefával, párját ritkító villát építtetett a Borbolya (ma Várhalom) utca 4-6. szám alatt. 
A villa 1890-ben készült el a közkedvelt építész, Schomann Antal tervei szerint. Míg a középkori lovagvárakra emlékeztető épület két szélén tornyok kaptak helyet – melyeket díszes süveg zárt le – addig a középső rizalit fölött magastető emelkedett. Az egyszintes villaépület beépített manzárdtetőt kapott, a város felé hatalmas ablakokkal. A manzárd tetőzet, illetve a magastető természetes palafedést, míg a toronysüveg míves bádogfedést kapott. A középrizalit első és második szintjén lodzsák kerültek kialakításra, ahonnan pazar panoráma tárult a tulajdonosok és vendégeik szeme elé. A főbejárat az első szinten volt, ahová – a Hauszmann Alajos tervezte Királyi Palotához hasonlóan – kétkarú lépcső vezetett fel.
A villa a hegyoldal lejtése miatt szinteltolásos volt. A hegyekre néző oldalon az első emeleten alakították ki a hátsó bejáratot, amely fölé hegyvidéki stílusú, faragott borovi fenyőből készült veranda készült. A veranda tetején lévő teraszt a manzárdtetőből nyíló ajtón keresztül lehetett megközelíteni. A ház elkészüléséhez a korszak legnagyobb és leghíresebb mesterei járultak hozzá: az ácsmunkákat – a szomszédos telkekre építkező – Neuschloss Ödön cége végezte, a kovácsoltvas tetődíszeket és korlátokat Jungfer Gyula, illetve a belső terek tölgyfaburkolatait és a bútorokat Thék Endre gyára készítette. A ház ablakain használt zsalugáterek – a hagyományos használat mellett – dönthető funkcióval is rendelkeztek, amely 1890-ben különlegesnek számított. 
A német származású Wörner Jakab malomszerelő vándormunkásként kezdte pályafutását. 1868-ban alakította meg a Wörner Jakab és Tsa malomépítészeti- és gépjavító gyárát a Nyugti pályaudvar mellett, a Váci út – Victor Hugo utca – Visegrádi út – Ipoly utca által határolt területen. A fénykorában félezer munkást foglalkoztató családi manufaktúra számtalan malmászati gép és felszerelés gyártása mellett, 1882-tól nyomdaipari, könyvkötészeti gépeket is gyártott. A gyár termékei nemcsak Magyarországon, de Európában és tengeren túli országokban is ismert volt, így Wörner Jakab hatalmas vagyonra tett szert. Wörnerék olyannyira együtt lélegeztek vállalkozásukkal, hogy a gyártelepen létesítettek maguknak lakást. A fényűző rózsadombi villát csupán hétvégeken, illetve nagyobb vendégségek alkalmával használták. 
A Wörner-villát – Jakab 1914-es halálát követően – még egy ideig használta a család, majd az 1920-as évek végén eladták. Új tulajdonosa modernizálta, átalakította és kibővíttette az eklektikus épületet. A manzárdtetőt elbontották és egy teljes értékű második szint létesült a helyén. A két szélső toronysüveg is leegyszerűsödött, illetve az épület homlokzat díszei is szerényebbek lettek. Ennek ellenére a pesti irányból még mindig impozáns képet mutatott a rózsadombi villa. 
Budapest II. világháborús ostromában véres harcok folytak a stratégiailag fontos magaslat, a Rózsadomb birtokbavételéért. ahol a védők – köztük egyetemisták, rohamtüzérek és a Vannay-riadózászlóalj – sikeresen és leleményesen alkalmazkodtak a terepadottságokhoz. A védők a természetes menedékek mellett a rózsadombi villák falai között alakítottak ki lőállásokat. A visszaemlékezések szerint a Wörner villa azért szenvedett megsemmisítő sérüléseket, mert kiváló megfigyelőhelyként szolgált és felső szintjeiről belőhető volt a Margit híd környezte. Ezt a támadó szovjetek is tudták és mindent megtettek az elpusztításáért. Sajnos sikerült nekik és szinte a földdel tették egyenlővé a villaépületet. 
A háborút követően aztán a megmaradt részeit is elbontották, a telket pedig elkobozták. Az egykori – városképet meghatározó – Wörner-villa telkét felosztották és többnyire magas pozíciójú kommunista pártfunkcionáriusoknak utalták ki, akik a kor szellemének megfelelő modernista kockaépületeket emeletek rájuk. Innen ered a pesti népnyelv által gúnyosan a dombvidékre ragasztott „Káderdülő” elnevezés.
(A cikksorozat a jövő héten folytatódik!)
Fecske Gábor László
