Francesca Rivafinoli: Soha keményebb bűnhődést
„Magyar emberek fognak ártatlanul bűnhődni, az a sok százezer szétszakított család, ahol a hozzátartozók külföldön dolgoznak” – kesereg Dobrev Klára, miután az egyik fapados légitársaság bejelentette, a különadó miatt 10-15 euróval emelni készül repülőjegyeinek árát.
Jegyezzük is fel ezt a sirámot; hamarosan ugyanis az Európai Parlament plenáris ülése elé kerül az uniós kibocsátáscsökkentési intézkedéscsomag, és annak részeként a kerozin megadóztatása. Eddigi nyilatkozatai alapján a DK pártcsaládja lelkesen meg fogja szavazni a vonatkozó jogszabályt, amely viszont – a Nemzetközi Légiszállítási Szövetség egyik fejesének minapi elemzése szerint –
átlagosan 38 euróval fogja majd megdobni az Európán belüli repülőjegyek árát és 205 euróval a transzatlanti repülésekét, gyakorlatilag véget vetve a fapados közlekedésnek.
Ha tehát Dobrev Klára komolyan aggódik a magyarok mobilitásáért, látnunk kell majd, ahogy áll a strasbourgi pulpituson, és amazonként küzd az Európai Bizottság jogszabályjavaslata ellen, mondván, megszavazása esetén „magyar emberek fognak ártatlanul bűnhődni”. Az unokáit látogató, egyébként kicsinyke szénlábnyomú magyar néni fizessen többet azért, mert a háromszor emisszióintenzívebb életet élő luxemburgi polgár kedvtelési célú röpködései veszélyeztetik Gaia Földanyát? Hát igazságos ez??
Amennyiben viszont Dobrev Klára ezt egy pillanatig sem sérelmezi szociálisan, hanem vígan igent mond a jegyárak 38 eurós növelésére, akkor utólag sejthetjük majd, hogy a 10 euró miatti monstre kiakadás se volt egészen őszinte, hanem sokkal inkább a sztenderd kormányellenes hergelés célját szolgálta.
Miközben a dobrevi kifakadás eleve értelmezhetetlen, méghozzá minimum három okból. Ha jól értem, az EP-képviselő attól retteg, hogy az Uppsalában dolgozó magyar orvost vagy a Brightonban élő magyar építészt mostantól nem fogja tudni meglátogatni a nagyi, mert a plusz 4000 forint immár vállalhatatlan terhet jelentene. Kinek vajon? Sajátos értékrendre utal, ha valakiben egyáltalán felmerül, hogy a repülőjegyet a kispénzű mami veszi meg az összekuporgatott forintjaiból, nem pedig a fényes jólétben élő lemenője a fölöslegéből (különösen, mivel Németországban például még az adóból is leírható az odalátogató rokon repülőjegyének ára, amennyiben a rokon bébiszitteri teendőket is ellát, így a smucigabbaknak sem kell szívniuk a fogukat a kiadás miatt). Elméletben elképzelhető persze az is, hogy a Nyugaton dolgozónak (a lakbér és a piaci árú rezsi kifizetése után) valóban gondot okoz egy-egy repülőjegy megvásárlása, sőt, a hó végén már 10-15 euró se akad a malacperselyében, hogy kisegítsen egy megszoruló családtagot – akkor viszont visszafogottabban kellene mantráznia a Dékának, hogy mi itt nyomorgunk, ők ott bezzeg dőzsölnek.
Már csak azért is, mert
ha két év Covid-válság után, egy még nagyobb háborús krízis idején, a forint gyengélkedése és a páneurópai infláció közepette valóban az okoz fejfájást Magyarországon, hogy ki mikor hova nem tud esetleg repkedni, akkor azért elég megnyugtatónak tűnik a helyzet.
„Orbán megszorításait a magyar családok fizetik meg” – jellemzi Dobrev Klára azt a drámai fordulatot, hogy az éghajlati és olajválságok korában akár öt-hatezer forinttal többe kerülhet eljutni Izlandra vagy a Riviérára. Bár kaptunk volna ilyen pénzügyi ajánlatot a kétezres évek derekán is! Hol tudnám most azonnal aláírni, hogy ez legyen „az orbáni megszorítások rideg valósága”?
De azért ne hagyjuk szó nélkül azt a „sok százezer szétszakított család” szólamot se. Április 3-án 57 623 fő szavazott a külképviseleteken; a levélszavazatokból 15 ezer ment ellenzéki pártoknak. Ha én lennék egy szomorkodó, „szétszakított család” tagja (szinte látom a Zorbánt, ahogy így szakítja), nyilvánvalóan venném a fáradságot, hogy elmenjek választani – akár azért, hogy elnyomott otthoni rokonaimat felszabadítsam a NER rabigája alól, akár azért, hogy előkészítsem magamnak a terepet a hazaköltözéshez és ezáltal a családegyesítéshez. Ilyen állampolgárból viszont százezer se akadt, nemhogy sok százezer – nem világos tehát, konkrétan kikre hivatkozik a DK politikusa. Különös tekintettel arra, hogy a szavazók közül bő kétezren Bécsben adták le voksukat, ahonnan azért végszükség esetén akár haza is lehet biciklizni, majdnem ötezren pedig Münchenben, ahová pedig simán elrepít egy Railjet is, csak akarni kell. A gyerekek ráadásul a vonaton szinte ingyen utazhatnak – ha Dobrev Klára kicsit is megoldásorientáltan állna a kérdéshez, erre a lehetőségre valószínűleg felhívná tájékozatlanabb követőinek figyelmét.
A sok-sok százezer magyar családot érintő adóvisszatérítés átlagos összegéből például egy felnőtt egy gyerekkel egy évig havonta megjárhatja vasúton Münchent oda-vissza, ha nincs jobb dolguk – még maradna is zsebpénzük arra, hogy képeslappal köszönjék meg a DK politikusának a hasznos tippet.
Francesca Rivafinoli: Azok a legendás londoni szavazótömegek
A címlapképen Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció (DK) miniszterelnök-jelöltje beszédet mond a DK XI. kongresszusán és ellenzéki előválasztási kampánynyitó rendezvényén a Kongresszusi Központban 2021. augusztus 29-én. Forrás. MTI/Mohai Balázs
