Eltűnt épületek nyomában (44.) – A Döbrentei tér

Aki ma az Erzsébet hídon Budára ér, egy autópálya lehajtóra emlékeztető felüljárórendszert talál a Gellérthegy tövében. Az itt elterülő Döbrentei tér napjainkban csak árnyéka régi önmagának. A teret korábban a Szent Demeter szerb ortodox templom után Kirchen (templom), majd a rendszeresen a területen tartott piacok után Wochenmarkt (Hetipiac) térnek is hívták. A török uralom alól, az osztrák uralom alá került Magyarországon a magyar nyelv háttérbe szorult és minden közteret, városrészt és dűlőt német nevekre kereszteltek. Csak a Reformkor idején indult mozgalom a dűlőnevek német nyelvről magyar nyelvre történő (vissza)keresztelésére.

1844-ben Döbrentei Gábor író-költő, a „történelem” szó megalkotója indított cikksorozatot a nemes ügy érdekében „Visszamagyarosítás Pesten” címmel. Ennek keretében ötvenhat név megváltoztatására tett javaslatot, amelyeket Buda város közgyűlése 1847. június 11-én el is fogadott. Így lett – többek között – Wolfswiesen-ből Farkasrét, Reiche Reid-ből Gazdagrét, Kreinfeld-ből Kelenföld, Feldhut-ból Őrmező vagy Sauwinkel-ből Zugliget (2011-ben az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, Baranyai Zsolt barátom vezetésével indított hasonló, a kommunista utcanevek átkeresztelését célzó projektet, amelyből végül törvény is született). A hálás utókor 1879-ben a Tabán délkeleti részén elterülő teret Döbrentei Gáborról nevezte el, aki huzamosabb ideig a róla elnevezett tér közelében élt.

A területet tudatos terv szerint az Erzsébet híd építéséhez kapcsolódóan rendezték a századfordulón. A régi, rendezetlenül épített egyemeletes barokk, rokokó és copf stílusú kisvárosi házakat ekkor bontották el és helyükön egy nagyvárosi, de mégis természetközeli teret alakítottak ki, sétányokkal, szökőkúttal, csobogóval és tavacskával. A teret délről az Erzsébet híd forgalmát elvezető Szerpentin (ma Hegyalja) út és a Gellérthegy sarkát levágó lépcsős rézsűfal, nyugati irányból pedig nagyvárosi bérházakból álló térfal szegélyezte. A térfal első, Gellérthegy felé eső eleme a legendás Geist-bérház volt.

Az 1903-ban átadott eklektikus stílusú épület Paulovics Ferdinánd egyszintes kocsmaépületének helyére épült fel. A Czigler Győző tervezte bérpalotát Geist Gyula gyertyagyáros és sertéstenyésztő építtette. Az épület Budapest városképét meghatározó tetődíszek koronázták: a Gellérthegy felől egy hatalmas sarokkupola (kétoldalt gyámkupolával), míg a Döbrentei tér és a Horgony utca (mára eltűnt) sarkán egy dupla kupola zárta az épületet. Czigler a bérház rizalitjait korintoszti oszlopokkal és pilaszterekkel emelte ki. Míg az emeleteken pazar kilátással rendelkező polgári lakásokat, addig a földszinten kereskedelmi-célú helyiségeket alakítottak ki.

A földszinten 1904-ben nyílt meg Rapszky Zsigmond „Erzsébet híd Kávéháza”, amelyet gyenge forgalma miatt öt évvel később kénytelen volt eladni. A kávézó ekkor Pulyai Gábor kezére került, aki a kispénzű egyetemisták nagylelkű jótevője volt. A diákság támogatásába hamarosan belerokkanó Pulyait 1916-ban Márk Károly, a gasztronómia nemzetközi nagymestere váltotta, aki elegáns irodalmi szalont varázsolt a hatalmas ezüsttükreiről is nevezetes kávéházból, mely csakhamar az írók, költők és színészek törzshelyévé vált.

1909-től 1940-ig itt működött a Pethő Sándor alapította Élet című katolikus hetilap szerkesztősége, amelynek tagjai között ott találjuk Kosztolányi Dezsőt, Juhász Gyulát, Sík Sándort, de itt kortyolta napi kávéit Hevesi Sándor és Márkus László is. A kávéház falai adtak menedéket Szabó Dezső írónak és az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságnak. 1919-ben, egy évvel a gyalázatos Trianoni békediktátum előtt, a kávéház egyik különszobájában alapították meg Karafiáth Jenő vezetésével a Területvédő Ligát, amelynek célja Magyarország területi épségének megőrzése volt.

Az irodalmi életnek a Tabán 1933-as bontása vetett véget. A felszámolás oka az volt, hogy a rácok (szerbek) lakta városrész omladozó, csatornázatlan vályogházai nem felelnek meg a kor igényeinek, ráadásul a rossz higiéniai körülmények következtében kisebb járványok alakultak ki a Tabánban. Ugyanakkor nem hanyagolható el az sem, hogy Magyarország területi vitában állt a Szerb Királysággal, így presztízskérdés volt, hogy az ország fővárosának kellős közepén ne a kisantant egyik nemzetisége éljen. A Tabán teljes lebontása után a kereskedelmi egység „Tabán Kávéház és Bár” néven üzemelt tovább, ahol dzsesszt és foxtrottot játszó zenekarok játszottak a vendégeknek. A lenge erkölcsű bárt és az annak helyet adó Geist-bérpalotát – a Döbrentei tér többi nagyvárosi házával együtt – 1940-ben lebontották, hogy helyére egy Európa-hírű, széles úttal és modernista épületekkel szegélyezett fürdővárost építsenek fel.   

A Geist-bérház lerombolása a korszak egyik neves íróját is megihlette. Ottlik Géza egyik humoros prózai visszaemlékezésében – a Tabáni reggeliben – azt állítja, hogy az épület és a kávéház bontására azért került sor, mert vidéki rokonától, Gyula bácsitól 52 fillért kértek a két hígtojásból álló reggeliért. Történt ugyanis, hogy egy jól sikerült éjszaka után Ottlikék betértek az Erzsébet híd Kávéházba reggelizni, és a szegény vidéki rokon magából kikelve számonkérte a főúrtól a gyenge minőségű, ámde igencsak drága reggelit. Ottlik csak úgy tudta lecsitítani Gyula bácsit, hogy egy (általa kitalált) befolyásos nagyúr – egy bizonyos Kovácsovszky – majd bosszút áll a drága tojásokért és elintézi, hogy kő-kövön ne maradjon a kávéházból (Kovácsovszky egyébként Ottlik kémiaprofesszora volt, egy bandzsító idős tudós, akinek az előadásain a hallgatóság még aludni is unt). Aztán 1941-ben Ottlik, az újra Budapesten tartózkodó Gyula bácsit elvitte az Erzsébet híd Kávézóhoz, hogy megmutassa rokonának, hogy Kovácsovszky tényleg megbosszulta a két lágytojást. És valóban: kő-kövön nem maradt.

Aztán jött a második világháború és a nagyívű fürdőváros építését is elsöpörte. A visszavonuló német hadsereg az egykori Tabánba és a Döbrentei térre csoportosította át nehézfegyvereinek többségét, amelyek kiemelt célpontok voltak a szovjetek számára. Így a Tabánból megmaradt utolsó épületek is romba dőltek, köztük a Szent Demeter szerb ortodox templom is. A Döbrentei teret az új Erzsébet kábelhíd 1964-es elkészítésekor átépítették, sajnos előnytelenül. Az egykori tavacskát, csobogót és szökőkutat magába foglaló hangulatos park helyén az Erzsébet híd forgalmát levezető felüljárórendszer kapott helyet. Napjainkban egyre többször hallani arról, hogy a Döbrentei teret vissza kell adni a gyalogosoknak, így talán hamarosan megtörténhet a főváros egyik legszebb fekvésű terének feltámadása.

 (A sorozat jövő héten folytatódik.)

 Fecske Gábor László

A címlapképen a Döbrentei tér nyugati térfalán elhelyezkedő nagyvárosi házak láthatók, baloldalon a Geist-bérház áll. (Forrás: www.profilia.hu)