Francesca Rivafinoli: Népesedéspolitika progresszív módra
Arról nem kapunk információt, hogy például a baloldali-liberális vezetésű Spanyolországban ki miatt jön világra arányaiban még kevesebb baba, és vajon miért csökkent ott a termékenységi ráta 1,19-re, miközben Magyarországon 1,56-ra javult; de most, hogy a spanyol kormány ma törvényjavaslatot fogad el nőjogi és reprodukciós kérdésekben, bizonyára érdemes odafigyelnünk, hogyan csinálja ezt egy progresszív vezetés, szemben a rút konzervatívval. Vajon mit tart fontosnak megreformálni a bölcs balos jogalkotó alacsony születésszám esetén?
Nos, a javaslat értelmében a jövőben a 16 és a 17 évesek is szülői beleegyezés nélkül kérhetik az abortuszt; egyidejűleg megszűnik az eddigi kötelező háromnapos gondolkodási idő, sőt, az abortusz alternatíváiról és az igénybe vehető segítségekről is csak kifejezett kérés esetén kell tájékoztatást adni.
Azaz a 17 éves lány – aki esetleg határozottan, ámde tévesen meg van győződve arról, hogy szülei minimum kitagadnák – első ijedségében akár azonmód túl is eshet a procedúrán.
A spanyol törvények értelmében ugyanez a 17 éves lány osztálykiránduláson se vehet részt, illetve a nagyanyjához se utazhat vidékre anélkül, hogy rendelkezne legalább az egyik szülőjének írásos engedélyével; a klinikára azonban önállóan és titokban is bemehetne megöletni szülei unokáját.
Az elképzelés valami olyasmi lehet, hogy a gonosz szülők esetleg nem pártolnák az abortuszt, így lányuk kénytelen lenne a támogatásukkal megszülni első gyermekét, ha már megfogant – ezt tekintheti a kormány rémisztőbb veszélynek azon forgatókönyvhöz képest, hogy a magzat apja érzelmi zsarolással abortuszra kényszeríti a kétségbeesett lányt, aki a maga részéről hezitálna, de végül inkább engedelmeskedik, hogy aztán idővel a srác ennek ellenére is elhagyja, és így maradjanak neki emlékül az abortusszal kapcsolatos rémálmok. Legalább egy hatástanulmányt jó lenne látni, amelyből megnyugtatóan kiderül, hogy (segítő szervezetek egybehangzó beszámolóival ellentétben) utóbbi helyzet a gyakorlatban szinte nem is létezik, elő nem fordul. És hogy a rendszerben a gyermekéért felelős és jó eséllyel egész életében mellette álló szülő avagy gondviselő egy kiiktatandó, zavaró elem.
A törvényjavaslat rendelkezik továbbá arról is, hogy a jövőben minden állami kórházban biztosítani kell az abortusz lehetőségét – jelenleg ugyanis van, ahol lelkiismereti okokból egyetlen orvos sem vállalja annak elvégzését.
Arról nem tudni, hogyan ültetnék át a szabályt a gyakorlatba: esetleg kirúgnak-e egy életvédő nőgyógyászt és rendelnek helyére az ország másik feléből egy abortuszpártit, vagy az adófizetők pénzéből növelik a létszámot egy főállású terhességmegszakítóval, vagy netán néhány maghrebi agysebészt képeznek át gyorstalpalón; a lényeg, nehogy túl sokat kelljen utaznia a nőnek, még a végén meggondolná magát.
Szerepel még a javaslatban a fogamzásgátlók és az esemény utáni tabletták ingyenes osztogatása, valamint a fizetett abortuszszabadság esetleges bevezetése;
de ne legyünk igazságtalanok: a jogszabályt előterjesztő Egyenlőségi Minisztériumban a gyermeküket kihordó anyákra is gondoltak, erősen. Az eredeti elképzelések szerint ők a szülés előtt négy héttel már szabadságra mehettek volna (ami magyar szemmel eleve nem tekinthető őrületes vívmánynak) – csak sajnos a szocik ezt megvétózták, merthogy sokba kerülne, iszonyú sokba. Egy hét szabadság jár végül, a legutolsó napokra, ez lesz a nagy újítás.
Ellenben (az eddigi szimpla betegszabadság mellé) bevezetik a költségvetés terhére biztosított külön menstruációs szabadságot, amelyet orvosilag igazolt görcsök vagy egyéb rosszullét esetén bármely nő (helyesebben: menstruáló személy) minden egyes hónapban igénybe vehetne több napra – aminek foglalkoztatási és adatvédelmi hátulütői mellett biztos vannak pozitívumai is, de azért rögzítsük: nem várandós nőknek évente járhat bő egy hónapnyi extra szabadság, míg a várandósoknak 10-20 napot se spendálnak meg nővédőék. Pedig nem kizárt, az utolsó trimeszter második felében Córdoba környékén 45 fokban visszeres lábbal munkába járni se egy leányálom.
De ne legyünk előítéletesek: hátha ettől a progresszív intézkedéscsomagtól ugrik majd meg a spanyol termékenységi ráta. Viszont amíg nem, addig hadd ne higgyük el, hogy a konzervatív családpolitika akadályozza a világraszóló babyboomot.
Francesca Rivafinoli: Népesedéspolitika-óra a DK iskolájában
