Így szerezte vissza Sopront a Rongyos Gárda
A fikciós-dokumentumfilm díszbemutatója május 25-én 18 órakor lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Országszerte még 10 artmozi tűzi műsorára a következő hetekben.
– Őrtüzek nyugaton című alkotása hamarosan a mozikban lesz látható. Miért éppen a Rongyos Gárdáról készített filmet?
– 2020-ban emlékeztünk Trianon 100. évfordulójára. Az esemény kapcsán szerettem volna egy olyan filmet készíteni, amely nem feltétlenül a Trianon-traumáról, és annak felfoghatatlan fájdalmáról szól. Az első világháborút elvesztettük, de akkor is voltak olyanok, akik hősiesen próbáltak tenni valamit az országért. A Rongyos Gárda pontosan ezt tette, kiállt és harcolt, létrehozott egy Nyugat-Magyarországi felkelést, amelynek következtében létrejöhetett az a népszavazás, amely Sopront végül Magyarországhoz csatolta.
A Rongyos Gárda története megmutatja, hogy voltak olyanok, akik a felfoghatatlan háborús veszteségek és az országcsonkítás ellenére is képesek voltak bátran cselekedni.
Az Őrtüzek nyugaton az ő sorsukat mutatja be, nekik állít emléket.
– A Rongyos Gárda esetében a bátorságból, lelkesedésből nem volt hiány.
– Igen, ráadásul ez volt a Trianon utáni Magyarország egyetlen jelentős sikere. Hiszen Sopron visszacsatolása máig érvényes, nem vesztette jelentőségét. Ha másban nem is, de ebben „legyőzte” Magyarország a trianoni békediktátumot. Az, hogy ez így létrejöhetett, az azoknak a hihetetlen bátor embereknek köszönhető, akik mindent megtettek a haza sorsának jobbítására – még akkor is, amikor a hatalmon lévő – Károlyi-kormány tétlenkedett vagy végzetes hibák sorozatát követte el.
Ezek az emberek mindenféle felhatalmazás nélkül, tisztán hazafiságból megpróbálták megmenteni azt, amit lehetett.
A háborút lezáró béke igazságtalansága nem volt kérdéses, de az, hogy még Nyugat-Magyarországból is elvegyenek egy darabot – hogy azzal kárpótolják a szintén vesztes Ausztriát – az teljességgel felháborító volt. Igazi olaj volt ez a tűzre, ami sokakat motivált abban, hogy támogassák a rongyosokat. 
– Filmrendezőként milyen történelmi forrásokhoz nyúlhatott?
– Számos dokumentum, kötet, fényképfelvétel érhető el a témában, de látni kell, hogy egy filmest mindig az egyéni sorsok érdekelnek, mert azokon keresztül lehet bemutatni a nagy történelmi eseményeket.
Ebből a szempontból Somogyváry Gyula És mégis élünk című regénye, továbbá két Domonkos László kötet adott inspirációt: az egyik A Héjjas-nyárfa árnyékában, a másik pedig a Francia Kiss Mihály élete és halála című mű, amelyek története adta a cselekmény alapját.
Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály katonatiszt az a két szereplő, akinek a sorsán keresztül mutatjuk be ezt a sajátságos történelmi korszakot.
1918. október végétől kezdődik Károlyi Mihály – hazaárulással is felérő – kormányzása, amely megpecsételte Magyarország sorsát. A kormány pacifizmusával, a frontról hazatérő katonák lefegyverezésével sokan nem értettek egyet. Felháborodott katonatisztek és civilek kezdték meg azt az ellenállást, amely létrehozta a Rongyos Gárdát. 
– A Rongyos Gárda valóban rongyos volt, mégis sikeresen érték el a revízióhoz vezető utat. Mi lehetett a sikerük titka?
– Egy kedves barátomnak, Bán János írónak van egy mondása, mely szerint nem az a kérdés, hogy mekkora az ellenség ereje, hanem az, hogy mekkora elszántság van a védők szívében. A Rongyos Gárda tagjai óriási elszántsággal, kurucosan vágtak bele a harcokba.
– Kurucosan?
– Igen, mivel tudták, hogy minden téren gyengébbek, mint az osztrákok, ezért csalafinta módon, rókafurfanggal kezdték meg a hadviselést. Kevesen voltak, ezért megpróbáltak úgy helyezkedni, pozicionálni az erőiket a terepen, hogy úgy tűnjön, mintha egy jelentős magyar erővel állna szemben az osztrák oldal. Mindenféle dolgot kitaláltak: volt, hogy egy hatalmas tehéncsordát hajtottak az erdőbe, aminek a robajára az osztrákok azt hitték, hogy óriási magyar lovasroham közelít feléjük. Különböző helyeken őrtüzek sokaságát gyújtották meg, hogy elhitessék, hogy jelentős számú katonaság vert szállást a közelben. 
– Nagyon leleményesek voltak.
– Az biztos! Még arra is volt példa, hogy egy sima vizes hordóba lőttek, amely akkorát szólt, hogy az osztrákok azt hitték, hogy a magyarok ágyúznak és tüzérséggel rendelkeznek. A Rongyos Gárda a velük szemben álló katonai erőket – az osztrák csendőrséget és az osztrák „népi erőket” – így voltak képesek gyakorta meghátrálásra bírni.
Gerillaharc volt ez, de ennek során a magyarok mindig kerülték a fölösleges vérontást.
Bajtársiasak voltak az osztrákokkal, amelyről az Antant tábornokai is meggyőződhettek, végül pedig kiírták a Sopronról és a környező kisebb településekről szóló népszavazást. [embedyt] https://www.youtube.com/watch?v=NBcdc7jBdbE[/embedyt]
– Amiket elmondott, kevésbé vannak ott a köztudatban.
– Igen, valóban, a film fő célja éppen az, hogy ezt az ismeretlen történetet bemutassa. Erre nagy szükség is van, hiszen maga a Rongyos Gárda egy fehér foltja történelemtudásunknak. Sokan tudnak az egykori Soproni népszavazásról, arról, hogy így lett a leghűségesebb városunk, mégis azt, hogy magát a népszavazást egy három hónapos „hadművelettel” kellett kiharcolni, arról kevesen.
A középiskolásoknak erőt mutathat ez a történet, mert rávilágít arra, hogy vannak pillanatok az életben, amikor igenis el kell menni a falig, ki kell állni a hazáért, mert csak ez a járható út. A Rongyos Gárda tagjai pontosan ezt tették.
Nem mások segítségére vártak, nem vesztegették az idejüket a nagyhatalmak jóváhagyására, hanem cselekedtek.
Talán ha 1918 végén, 1919 elején több hasonló felkelés történt volna, ha nagyobb lett volna a magyarság ellenállása a születendő utódállamokkal szemben, akkor ma egy nagyobb Magyarországban élhetnénk.
Tóth Gábor
Ablonczy Balázs a Vasárnapnak: Trianon sosem válik hideg emlékezetté
Ablonczy Balázs a Vasárnapnak: Trianon sosem válik hideg emlékezetté
Ablonczy Balázs a Vasárnapnak: Trianon sosem válik hideg emlékezetté
Kiemelt képünk forrása Wikipedia.hu
