Vejkey Imre: Európa nyugati felének kevés ideje maradt, hogy visszataláljon a keresztény gyökereihez
Vejkey Imre rutinos országgyűlési képviselő, immáron negyedik parlamenti ciklusát kezdte meg ez év májusától. A politikus 1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett doktori diplomát, a KDNP-be 2003-ban lépett be. 2006 és 2010 között a párt frakciószakértőjeként tanulmányok, tervezetek készítésével vett részt a parlamenti jogalkotó munkában. 2010. április 25-én közös jelöltként, a Fidesz–KDNP-pártszövetség Tolna megyei listájáról jutott először mandátumhoz.
Az új alaptörvény megalkotásában is részt vett, mivel a 2010. július 5-ei megalakulásától egészen a 2011. március 7-ei előkészítő munkát lezáró utolsó testületi üléséig tevékenykedett az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban. 2013. június 17. és szeptember 19. között az Országgyűlés jegyzője volt. Már az első ciklusban is magyar képviselője volt az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének Strasbourgban, továbbá az ET jogi és emberi jogi bizottságának (Párizs) a tagja. A 2014. április 6-án sorra került, ismételten nemzeti-keresztény győzelmet hozó országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP-pártszövetség országos listájáról jutott második ciklusos képviselői megbízatásához. 2015-ben többekkel megalapította a Magyar Parlamenti Imacsoportot, amelynek azóta is vezetője.
– 2022. április 3-án a választók egymás után negyedszerre szavaztak bizalmat a Fidesz–KDNP-pártszövetségnek. Az utóbbi években a kereszténydemokraták szerepe egyre markánsabbá, dominánsabbá vált. Milyen új témák jelenhetnek meg a párt programjában, elképzeléseiben?
– A kérdésre adandó válaszhoz javaslom, hogy először messzebbről tekintsünk a KDNP-re. A mai Kereszténydemokrata Néppárt jogelődje a Demokrata Néppárt (DNP) volt, annak az elődje pedig ugyancsak a KDNP nevet viselte. Az a párt 1944. november 30-án alakult meg az egyik szervező, Varga László lakásán az V. kerületben, a Galamb utcában, a náci megszállás alatt, illegálisan. Szervezőit a Gestapo kiemelten üldözte, közülük többet Dachauba deportáltak, de sokan voltak olyanok is, akiket a nyilas karhatalom börtöneibe vetettek. A párt 1945 elején Barankovics István hírlapírót választotta főtitkárává, aki a háború befejeztével az új hatóságok minden fórumán megpróbált működési engedélyt szerezni a pártnak, azonban ez csak nagyon lassan vezetett eredményre.
1945. május 8-án az intézőbizottság ülésén a KDNP-n belül a republikánus keresztényszocialista vonal vette át a vezető szerepet, ezáltal Barankovics lett a DNP-re átkeresztelt párt elnöke.
Barankovics a programját XIII. Leó Pápa szociális enciklikájára, a „Rerum Novarum”-ra alapozta, ily módon kívánta kereszténydemokrata párttá formálni a DNP-t. A II. világháború utáni első szabad választásokon pártunk már a legerősebb ellenzéki pártként jutott a parlamentbe, hivatalosan a szavazatok 16,64 százalékát elnyerve. A választás kihirdetett győztese a kékcédulás visszaélések okán az MKP lett (papíron a szavazatok 22,3%-át kapták), a valódi győztes azonban pártunk, a DNP volt.
Választási eredményeink a kommunistákat rendkívül meglepték, így nem véletlen, hogy 1948 második felétől kezdve megkezdődött a DNP „szétszalámizása”,
továbbá egyes néppárti képviselőink zaklatása és megfosztása mandátumaiktól. 1949. január 25-én Rákosi Mátyás, az ország diktátora tárgyalásra invitálta Barankovicsot, hogy pártjával legitimálja a már fogságban lévő Mindszenty József ellen indítandó koncepciós pert. Rákosi a tárgyaláson Barankovicsot megfenyegette azzal, hogy amennyiben a DNP nem támogatja a kommunistákat a hamarosan lezajló Mindszenty-perben erkölcsileg elítélve a bíborost, majd ezután „önkéntesen” fel nem oszlik antidemokratikusnak és népellenesnek bélyegezve magát, úgy nem kezeskedik a DNP vezérkarának biztonságáért. Ellenkező esetben viszont semmi bántódásuk nem esik. Barankovics az „ajánlatot”, majd Rákosi újabb fenyegetéseit is határozottan visszautasította, ezt követően pedig – egyéb lehetősége nem lévén – próbálta menteni pártunk tagjait az üldözéstől és bejelentette a párt feloszlatását. Így folytatódott pártunk korábbi emigrációs korszaka egészen a rendszerváltoztatásig, ami után újraalakult a KDNP, ragaszkodva a régi értékeihez.
A KDNP csaknem évszázados működéséből az látszik, hogy kezdetben a hangsúly kifejezetten az egyházi és szociális kérdéseken volt, mára azonban már egyértelmű, hogy minden olyan területtel foglalkozunk, amely érinti az embereket: az igazságügytől a teremtett világ védelmén keresztül a lelkiismereti és szociális kérdésekig. Mondhatom, olyan terület nincs is, amit valamilyen szinten ne fednénk le.
– Hallani olyan véleményeket, hogy háborús időszakban a kormánynak változtatnia kellene a külpolitikáján, sokkal simulékonyabbnak kellene lennie az Európai Unió irányába. Mi erről a véleménye?
– Kereszténydemokrata politikánkat, így külpolitikánkat is az identitásunk határozza meg, amely elkötelezett az Isten, a nemzet és a család iránt. Ezen identitásunk lényege az, hogy éppúgy elutasítjuk a marxista osztályharcot, mint az individualista neoliberalizmust. Mindezt olyképpen, hogy központi értéknek az organikus fejlődést és a társadalmi békét tekintjük, amelynek középpontjában az Isten által teremtett ember áll. Problémánk az Európai Unióval abban áll, hogy a Nyugat elvesztette az Istenbe, a nemzetbe és a családba vetett hitét, felszámolta történelmi gyökereit, így léte anyagiassá, lélektelenné és öncélúvá lett, mondhatni békétlenné vált.
Ne feledjék, csak két kormányfő van ma, aki teljes mértékben a béke pártján áll: Ferenc pápa és Orbán Viktor.
– Reális-e annak a veszélye, hogy valódi törésvonal keletkezzen az orosz–ukrán háború miatt a lengyel-magyar barátságban?
– A magyar–lengyel barátság több mint ezeréves, Árpád-házi Szent Imre hercegig vezethető vissza, amikor a nyakában hordott Szent Kereszt ereklyét otthagyta nagybátyjánál, Vitéz Boleszláv lengyel királynál. A legenda szerint vadászni mentek, és egy szarvast követve feljutottak a Lysa Gora hegyére. A szarvas ott eltűnt előlük, Szent Imre herceg azonban felismerte, hogy álmában már járt ezen a helyen. Megkérte nagybátyját, Boleszlávot, hogy építsen itt kolostort, ehhez pedig odaadta azt az ezüstbe foglalt Szent Kereszt ereklyét, amit atyja Szent István Királya adott neki, aki ezt az ereklyét a görög császártól kapta ajándékba. Boleszláv király Kr.u. 1006-ban a Lysa Gora hegyén megalapította a Szent Keresztről elnevezett bencés monostort, ahol mind a mai napig őrzik a Szent Imre herceg által ajándékozott ereklyét. Ilyen mélyek hát a gyökereink lengyel testvéreinkkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan kérdések, amelyekről különbözőképpen gondolkodunk. Tudnunk kell azt is, hogy a II. világháború előestéjén 1939. augusztus 23-án született Molotov–Ribbentrop-paktum felosztotta Lengyelországot a Szovjetunió és a Harmadik Birodalom között. Következménye az újabb világháború lett és az, hogy megszűnt a lengyel államiság. Ezért a lengyelekben mind a mai napig van egy averzió úgy az oroszokkal, mint a németekkel szemben. Ezt meg kell értenünk.
Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a V4-ek soha nem úgy működtek együtt, hogy minden kérdésben egyetértettek volna, hanem úgy, hogy mindig megtalálták azokat a közös célokat és feladatokat, amelyekért együtt tudtak dolgozni. Ez így lesz a jövőben is.
– A magyar államnak most rendkívül nagy segítséget jelent a történelmi egyházak tapasztalata, munkája a menekültek ellátásában. Mennyire értékelődött fel szerepük ebben a humanitárius krízisben?
– Látnunk kell, hogy a magyar állam az egyházakkal együtt a harcok kezdete óta a béke pártján áll. A magyarok és a magyar egyházak nem csak hogy minden tőlük telhető humanitárius segítséget megadnak a háború elől menekülőknek, hanem egyidejűleg jól szervezetten együtt is működnek egymással. Ezen együttműködés pedig azért lehet ilyen gyümölcsöző, mert az egyházaknak évszázadokat átívelő tapasztalata van a rászorulók és menekültek megsegítésében, ezért is tud ilyen sikeres lenni a közös munkájuk a magyar kormánnyal.
– Valós-e annak a veszélye, hogy a gyermekvédelmi törvénnyel szemben az LMBTQ-mozgalmak szellemisége mégis beáramlik az iskolákba, óvodákba? Gondolok itt arra, hogy a pedagógusok egy része nem kormánypárti, nyíltan támogatja a liberális törekvéseket.
– Tudniuk kell, hogy a már elfogadott gyermekvédelmi törvény miatt kezdeményezte ellenünk az unió a maga eljárását, és vonja meg tőlünk az uniós forrásokat, mert a mainstreamnek nem tetszik, hogy mi a gyermekeinket az LMBTQ-propagandával szemben meg akarjuk védeni. Ezért volt szükség arra, hogy a gyermekek további védelmét szolgáló kérdéseket népszavazásra bocsássuk. A 2022. április 3-i országgyűlési választásokkal egy időben megtartott népszavazás eredménye egyértelművé tette, hogy a magyarokat nem érdekli az, hogy Brüsszel hogyan gondolkodik erről a kérdésről, a magyarok a gyermekeiket meg akarják védeni még akkor is, ha ezért büntetéssel fenyegetik őket. Népszavazási kezdeményezés még soha nem kapott ennyire egyértelmű támogatást és nem adott akkora felhatalmazást, melyet a gyermekvédelem további erősítése kapcsán kaptunk. Ezen felhatalmazással mi élni fogunk, és bármennyire nem tetszik Brüsszelnek, mi a magyarok érdekét fogjuk képviselni, és további törvényi rendelkezésekkel fogjuk védeni gyerekeinket a rájuk rontani szándékozó LMBTQ-propagandával szemben. Ezt minden magyar bölcsődének, óvodána, és iskolának tiszteletben kell tartania!
– Az elmúlt években rekordmennyiségű egyházi óvodát, iskolát adtak át. A jövőben ez a tendencia folytatódni fog?
– Mindenképp! Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt 12 évben szignifikánsan nőtt az egyházi fenntartású bölcsődék, óvodák és iskolák száma. Ez nyilván azzal is járt, hogy az utóbbi években egyre több család tudta gyermekét egyházi intézménybe járatni. Olyanok is, akik maguk nem nevezhetők hívőnek, de gyermeküknek meg akarták adni az esélyt, hogy megismerhessék az Urat és az Örömhírt. Eredményként sokszor látni lehet azt is, hogy a gyermek által a szülők is előbb-utóbb az Úr felé fordulnak.
– Mi lehet az oka az ellenzék folyamatos sikertelenségének? Mennyiben járul hozzá az ateista attitűd a bukásukhoz?
– Az ellenzéki összefogás kudarcáról Honoré de Balzac: Elveszett illúziók című műve jut eszembe. A főhős a világ meghódítására készül, de a társadalomban a helyét az önfeladás árán próbálja megtalálni, melynek okán természetesen megbukik tervével és az események végén minden illúziójától megfosztva búcsúzik a színről. Éppen ez történt az ellenzéki pártokkal is, akik Márki-Zay Péter vezetésével (főszereplésével) a kommunistáktól a fasisztákig – elveiket feladva – összefogtak, hogy megbuktassák a nemzeti-keresztény kormányt. Mindez azt jelenti, hogy nem csak MZP a főszereplő, hanem az összefogásban részt vevő valamennyi ellenzéki párt az ideológiai önfeladás árán próbálta megnyerni a 2022. évi országgyűlési választást. Az ellenzéki összefogás a műsorát tehát az önfeladásra alapozta. Ezt az előadást azonban a választópolgárok nem tapsolták meg, mert ők az előadókkal szemben tudták, hogy az önfeladás soha nem vezethet sikerre. Ezért volt eleve bukásra ítélve az ellenzéki összefogás. A történet utolsó felvonása maga a választások éjszakája, amikor az eredményhirdetések végén maga a főszereplő – minden illúziójától megfosztva – búcsúzik addigi szövetségeseitől. A függönyt pedig lehúzták, és az előadók azóta sem találnak ki alóla.
– Hogyan őrizheti meg Európa a keresztény gyökereit, visszafordítható-e a kontinens globális liberalizálódása, eltávolodása a hittől?
– Az Európai Unió „alapító atyái” Schuman, De Gasperi és Adenauer azt mondták, hogy „Európa vagy keresztény lesz vagy nem lesz”. Sajnos most az utóbbi fordulat látszik megvalósulni. Ezékiel próféta könyvében olvashatjuk, hogyha az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, akkor Isten tőle kéri számon az elveszett emberi életeket. Mi, magyarok megfújtuk a kürtöt, és figyelmeztettük a Nyugatot. Figyelmeztettük arra, hogy amit tesz, az nagy veszélyt jelent az európai zsidó-keresztény kultúrára, nagy veszélyt jelent az őshonos európai nemzetekre, és nagy veszélyt jelent a családokra.
Úgy okoskodnak, hogy félresiklott világukat nem helyrehozni akarják, hanem ránk kényszeríteni. A kereszténység helyébe egy globális világrendet akarnak erőszakkal léptetni, amely hasonló a régebbi kommunista kísérletekhez. Egyfajta globális forradalmat akarnak, amelyben nemcsak a társadalom értékrendszerét, hanem annak teljes struktúráját is ki akarják fordítani a rendes kerékvágásából.
Aggasztó jeleket figyelhetünk meg: elég csak a volt finn belügyminiszter, Päivi Räsänen esetére gondolnunk. Azért indult bűnvádi eljárás ellene, mert a Bibliából azt merte idézni, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Míg a rendőrség semmi kivetnivalót nem talált az idézetben, addig a finn legfőbb ügyész vádemelést javasolt, mondván, mindez Európában gyűlöletbeszédnek minősül. Bár Räsänen asszonyt végül – idén tavasszal – a finn bíróság felmentette a koholt vádak alól, Damoklész kardja továbbra is a Bibliából idézők feje felett van, sőt még jobban mint eddig. Ugyanis 2021 adventjén Brüsszel elé került egy javaslat, miszerint a jövőben a terrorcselekményt európai szinten egységesen kell büntetőjogilag minősíteni. Első hallásra nincs is ezzel semmi gond, amennyiben azonban közelebbről is szemügyre vesszük a javaslatot, akkor azt vesszük észre, hogy most éppen a gyűlöletbeszédet akarják terrorcselekménnyé minősíteni, vagyis azt, ha valaki majd a Bibliából mer idézni olyat, ami a mai európai LMBTQ-mainstreammel szembemegy! Erről szól most a vita az Európai Bizottságban.
Hová vezet ez az abszurd narratíva? Isten és ember megcsúfoláshoz, végső soron pedig egy újkori Ninivéhez. Nincs más út előttünk, mint a végsőkig kiállni az igazság mellett akár a vértanúság árán is, ki kell állnunk nemzeti-keresztény értékeink mellett!
Kiemelt képünk forrása : MTI/Koszticsák Szilárd
