Francesca Rivafinoli: Engedelmes, mindhalálig
Nem a csillámpónis progresszív keresztény eszmék napja ez, az bizonyos: Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig – döbbenhet rá mindenki, aki hajlandó a hosszú hétvége alkalmából foglalkozni egy kicsit azzal, hogy mi is ez a nagypéntek. Krisztus. Engedelmes volt. Mindhalálig.
Krisztus. Nem egy szimpla Mester, mint egyfajta korai Paramahansz Szvámi Mahésvaránanda jógi, a fizikai, mentális, társadalmi és spirituális egészség, a tolerancia és a világbéke hirdetője – hanem Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó. Ahol a „Jézus” jelentése „Isten megszabadít”, és ahol a Jézus név nem amiatt lett, mert szép a csengése, vagy mert Máriának hirtelen ez jutott eszébe az istállóban, hanem mert Isten kifejezetten úgy rendelte.
Aki tehát a Jézus = „Isten megszabadít” nevet elcsépeltnek tartja és ezért kizárólag Mesterként hajlandó hivatkozni Isten fiára, az magával Jézus Atyjával, a Mindenhatóval áll vitában.
Annak sincs akadálya, de azért rögzítsük. Mint ahogy azt is, hogy amennyiben „a szabadság a tonhalnál is fontosabb”, és Isten megszabadít, akkor a puszta logika is azt diktálja, hogy aki a szabadságot keresi, annak érdemes Isten akaratát követnie. De nem ám csak félig-meddig: abból ugyanis csak félig-meddig szabadság lesz, az meg azért nem az igazi.
Engedelmes volt. „Az engedelmesség a tekintélyelvű hatalmi rendszerek eszköze”, „ha valakit engedelmességre nevelnek, az könnyen irányíthatóvá válik”, „az engedelmesség veszélyes, egyfajta hipnózis!” – hallani felvilágosult progresszív körökben mindenfelől; az alárendeltségen alapuló engedelmesség helyett tessék ellenállni, tessék megélni a saját vágyakat. Erre itt van ez a 33 éves bölcs fiatal férfi, vakok és leprások gyógyítója, és azt mondja, Atyám, legyen meg a Te akaratod. Ádám és Éva bezzeg emancipáltan ellenállt.
Mármint Isten akaratának, nem a kísértésnek. Annak ugyanis maradéktalanul engedelmeskedtek.
Ezért hiába hangzik jól az az érv, hogy az engedelmes ember nem tanul meg nemet mondani és ezért könnyen perverz bűnözők prédája lehet, ergo le az engedelmességgel – attól még ez ebben a formában meglehetősen félrevezető gondolatmenet.
Hiszen Ádám és Éva például pont engedetlensége miatt nem mondott nemet arra, amire kellett volna. Egy helyesen engedelmes Éva elküldte volna a kígyót melegebb éghajlatra, mondván, engem te nem tévesztesz meg a sima modoroddal, az én érdekemet az szolgálja, ha tartom magam a Teremtő utasításaihoz. Önsorsrontás lett volna ilyen tiszta fejjel nemet mondani a lázadásra? Aligha.
Ráadásul félő, maga a progresszív kereszténység se létezne engedelmesség nélkül: ha Mária nem lett volna az Úr engedelmes szolgálóleánya, akkor Jézus Krisztus a világra se tudott volna születni. De csodákat se igen tett volna, ha engedelmesség helyett mindenki önérzetesen ment volna a saját feje után – a „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” vagy a „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán” típusú fura kérések készséges teljesítése nélkül se bor nem került volna az asztalra, se hal. S honnan indult ez a Megváltó? Mit olvasunk názáreti éveiről, hovatovább kamaszkoráról? „Engedelmes volt” Máriának és Józsefnek.
Egek! Alázatos szülei engedelmességre nevelték a Messiást! És mégse látjuk nála nyomát irányíthatóságnak és befolyásolhatóságnak – különben azonmód leszökkent volna a keresztről, eleget téve a főpapok és az írástudók vonatkozó felszólításának.
Mindhalálig. A magukat kereszténynek vallók egy olyan Krisztus követői, aki életét áldozta értünk, a mi bűneinkért, mondván: „Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem”. Innen nézve meglehetősen bizarr, ha magukat kereszténynek valló progresszívek bigott lúzernek, elnyomott szerencsétlennek tekintik azt a hívőt, aki szabad akaratából úgy dönt, megbízik Isten bölcsességében és inkább Neki engedelmeskedik, nem a korszellemnek. Márpedig lehet tippelni, melyik a mélyebb lázadás és melyikhez kell több eltökéltség: négy évig politikai okokból nem menni templomba, csatlakozva ezzel a templomba nem járó többséghez, vagy mindhalálig törekedni az engedelmességre és követni a kereszthordozó Krisztust, nem csatlakozva a könnyebb ellenállás irányába haladó tömeghez. Az mindenesetre biztos, hogy utóbbiból baj nem lehet –
a templomot bojkottálók ugyan nem értesülhettek róla, de a mai szentlecke elég egyértelműen kimondja: Isten Fia „örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek.”
Címlapkép: Pixabay.com
