„A Jóisten érdeme minden, amit eddig elértem” – interjú Zsigóné Katival, a „tojásdíszítés királynőjével”

Sokan tanulnak nála, akik szeretnék elsajátítani a tojásdíszítés rejtelmeit. Most, húsvét apropóján lapunknak mesélt a tojásdíszítés szépségeiről, saját munkáiról, és arról, hogyan jutott el odáig, hogy mára hivatalosan is ő Európa legjobbja ebben a népművészeti műfajban.

–  Kezdjük a legelején, hogyan kezdődött a tojásdíszítés iránti szenvedélye?

– Szűk harminc évvel ezelőtt a lakásunkat díszítgettem. Van egy körben tükrös előszobánk, a tükrök fölött egy nagy, üres falrésszel. Nem tudtam, mit tehetnék oda; a fa drága, a vas csúnya, ezért úgy döntöttem, valamilyen szép virágokat kéne oda festeni. Úgy gondoltam, pingáló asszonyokat hívok, de a férjem azt mondta: „Olyan ügyes vagy, miért nem csinálod meg te?”

Én nem gondoltam magam annyira ügyesnek, de megtetszett a kihívás. Másnap reggel telefestettem egy nagy lapot virágokkal, és a férjem azt mondta, hogy nyugodtan el is kezdhetem festeni a falra.

Én viszont mindenképp csak valódi magyar népi motívumokat voltam hajlandó felfesteni, ezért leutaztam Kalocsára, hogy keressek valakit, aki megmondja, van-e tehetségem ehhez. Ott mindenki ugyanannak az idős hölgynek a házához irányított, de ő hallani sem akart róla, hogy velem foglalkozzon. 

De én nem tágítottam. Ő többször is kijött még a kertbe, én pedig könyörögtem neki, hogy nézze meg, amit festettem. Végül – a Jóisten vezérelte ötlettől – kihajtottam a lapot, és a kapuból mutattam neki a rajzaimat. Arra kértem, ne is mondjon semmit, csak a fejével bólintson, hogy jó-e, vagy sem. Ő odapillantott, majd mint az őrült rohant a kapuhoz, kinyitotta, és azt mondta, hogy ilyen tehetséggel, mint én, még nem találkozott. Azt mondta nekem, hogy ha kétszer két órára lemegyek hozzá tanulni, akkor úgy tudok majd festeni, mint ő.

Adott néhány jó tanácsot, amit megfogadtam, de szerintem ez számomra egy adottság, amit a Jóistentől kaptam.

– Maga a tojásdíszítés szezonális tevékenységnek tűnik. Mit csinál a húsvéti időszakon kívül?

– Logikus a felvetés, de én egész évben tudok ezzel foglalkozni. Van egy hatalmas kiállításom, amelyre a világ minden tájáról jönnek emberek. Itt lehet megtekinteni a Magyar Nemzet Tojását, valamint a Beszélő Tojást. Illetve van hét olyan tojásom, amely a világon egyedülálló és felbecsülhetetlen értékű. Emellett foglalkozásokat tartok, húsvéthétfőn például 400 embert fogok festeni tanítani Egerben.

– Mitől számít egyedülállónak ez a hét tojás?

– Ez több dologból tevődik össze: az alapján, amit ábrázolnak, ahogyan készültek, illetve amiből készültek. Ezért is választottak engem Európa legjobbjának, mert én használom a legtöbbféle technikát akár egy alkotáson belül is, és minden művem egyedi. Egy másik lényeges eleme az alkotásaimnak – és számomra ez a fontosabb – hogy mindegyik különleges jelentést hordoz magában.

A magyar nemzet tojásán például 79 motívum van. Rajta van Magyarország történelme, hungarikumai, és minden nemzeti ünnep alkalmával elő lehetne venni. Sajnálom, hogy még nincs a magyar nemzet tulajdonában. 11 különböző technika van rajta, ami kimagaslónak számít. 16 színtiszta aranypatkó ékesíti, a kiállításokon általában ez a tojás szokta leginkább odavonzani az emberek tekintetét.

A másik ilyen alkotásom a Beszélő Tojás, amelyen 348 motívum látható. Őseink gondolatai vannak rajta, azért beszélő tojás, mert a jelek beszélnek, elmondják őseink üzeneteit. Akik tudnak bennük olvasni, azok számára rengeteg jelentést hordoz.

– Mekkora egy ilyen tojás, és mennyi ideig készül?

– Ezek egyszerű strucctojások. A Beszélő Tojás 9 hónapig, a Magyar Nemzet Tojása egy évig készült, de elárulom, hogy életem fő művét most készülök bemutatni. Azon három évet dolgoztam, és előzetesen annyit szeretnék róla elmondani, hogy a tervek szerint jövő húsvétkor kerül bemutatásra, és az üzenete mindenkihez fog szólni.

– Valószínűleg ön dolgozik a világon a legtöbbféle technikával úgy, hogy valójában soha nem tanulta a tojásdíszítést. Hogyan sajátította el ezeket?

– Többnyire autodidakta módon. A patkolást például úgy, hogy volt egy ezzel foglalkozó férfi, aki felhívott, hogy megvette az egyik könyvemet, és dedikáltatni szeretné. Azt kértem tőle, hogy a dedikálásért cserébe hadd menjek el hozzá, és mutassa meg, hogyan tesz fel egy patkót. Így sajátítottam el ennek a módszerét.

A viaszolást is egy vásáron lestem el, aztán hirtelen felindulásból be is viaszoltam közel 300 tojást. Azóta is örömmel alkalmazom ezt a technikát.

– Van-e olyan technika, amit különösen kedvel?

– Nincs, inkább a motívumok azok, amik megfognak, de leginkább a minták mondanivalója. Ha elmegyek egy versenyre zsűrizni, általában sosem az alapján választom ki a győztest, hogy milyen technikákat használt, és mennyire szép a tojás, hanem hogy milyen mondanivaló van a minták mögött.

Mert mindegyiknek üzenete van. Olyan motívum van rajta, ami beszél, elmondják őseink gondolatait, és ezekből a jelekből nagyon izgalmas olvasni. Képzeljük csak el, hogy 100 évvel ezelőtt csinálta valaki azt a tojást, és meg tudjuk belőle mondani, hogy ő azt az év melyik szakaszában csinálta, hogy egészséges-e, boldog-e, mennyire tanul, és még nagyon sok mindent, mert ez mind benne van abban az egy alkotásban. Hát milyen érdekes ez?

– Európa legjobb tojásdíszítőjeként gondolom, sok helyre hívják…

– Igen, sok versenyre hívnak zsűrizni, meg előadást tartani. Az Európa legjobb tojásdíszítője címet úgy nyertem el, hogy én képviselhettem nem csak Magyarországot, de egész Európát egy nemzetközi megmérettetésen Dubaiban 2009-ben. Rajtunk kívül Kína, Korea, Kanada és Argentína került be a legszűkebb elitbe.

– Ha jól tudom, a Kárpát-medencében is számos kitüntetést kapott. Legutóbb szeptember 25-én például egy nap hármat is.

– Igen, és nagyon hálás vagyok értük, bár sokszor mondom: én ezeket a sikereket nem tartom csak a sajátjaimnak. A Jóistentől kaptam ezt a tehetséget, tehát inkább az Ő érdeme minden, amit eddig elértem.

– A weboldalán lehet regisztrálni a kiállítás megtekintésére. Mi várja ott az érdeklődőket?

– Az érdeklődők megtekinthetik a gyűjteményem legszebb és legértékesebb darabjait. De nem úgy, mint egy múzeumban: a kiállítás interaktív, hogy mindenki részt vehessen benne.

Vannak különböző foglalkozások is, amelyekre el lehet jönni. Van olyan is, hogy süteményt sütök, és együtt nyugalomban, békében egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Bármilyen foglalkozásra jönnek, a lényeg, hogy a látogatás után mindenki felejthetetlen élménnyel térjen haza.

A címlapkép és a cikkben használt képek forrása: Zsigóné Kati