Az érvénytelen népszavazás margójára
Természetesen a választópolgárnak szíve-joga volt visszautasítani a gyermekvédelmi népszavazásról szóló szavazólapot, vagy éppen összefirkálni, obszcén ábrákat rajzolni rá, de talán bele se gondoltak, hogy
esetleg nem a kormány által koholt, kamu-gyűlöletkeltésről van szó, hanem olyasmiről, ami már tőlünk nyugatabbra a mindennapok valósága.
Jobb esetben a tömérdek, szándékosan érvénytelen szavazó legalább megnyitotta azt az Európai Unió által kiadott gyermekjogi stratégiát, amelyre válaszul fogalmazódott meg az új gyermekvédelmi törvény. Ebben valóban csak annyi szerepel, hogy nem szabad diszkriminálni azokat, akik szexuálisan másként orientáltak, de!
A felháborodók többsége azt nem érti, hogy nem azzal van a gond, ha a tanár azonos nemű párjával él otthon „magánéletet”. Az imént említett dokumentumra reagálva a kormány ahhoz nem enged kiskaput, hogy olyan emberek jussanak be a köznevelési intézményekbe, akik gyermekeknek genderideológiákról tartanak előadást.
Kicsit olyan ez, mint a koronavírus tagadói – amíg maguk meg nem tapasztalják, milyen súlyos ez a betegség, addig nem hisznek a hazai létezésében sem. Márpedig Magyarországon is volt nem egy példa a közelmúltban, amikor transzneműek tartottak érzékenyítő programot iskolákban kiskorúaknak a szülők tudta vagy beleegyezése nélkül.
Bizonyára sok jó szándékú szavazó szeretett volna érvénytelenül voksolva is kiállni a homoszexuálisok mellett, azonban ez a történet nem áll meg a „ne dobáld a b*zit” szintjén, hanem bizony az LMBTQ-lobbi a legbefolyásolhatóbbakon, a gyerekeken keresztül szeretne beszivárogni szépen lassan az emberek mindennapjaiba – mindezt érzékenyítés címén.
Csak az a baj ezzel, hogy akik ma az iskolai szexuális oktatás szivárványos változatát támogatják, azoknak nem volt hasonlóban része, így igazából fogalmuk sincs, hogy ez mit takar és milyen következményekkel jár.
Ne gondoljuk, hogy ilyen téren nincs rajtunk a világ nyomása. Néhány éve látott napvilágot az UNESCO és a WHO szexuális oktatásról szóló általános ajánlása, amelyben már óvodáskorban a maszturbációról és az azonos neműek közötti kapcsolatokról kellene oktatni. 
Nyugaton egyébként már szinte rutinszerű a gyermekek nemváltása is. A hormonkezelést megelőzően, de a pubertás megindulása után pubertásblokkoló gyógyszereket is adhatnak a gyerekeknek, jellemzően 12 éves kortól. Belgiumban, Csehországban, Németországban, Svédországban, Luxemburgban, Finnországban és Észtországban az érintett gyermek egyedileg megállapított érettségi szintje a döntő, de Lengyelországban, Írországban és Máltán 16, Dániában és Szlovéniában 15, Lettországban 14, Hollandiában 12 évesen kaphatnak hormonkezelést a gyermekek.
A gyermekkori nemátalakítással kapcsolatban nekem csak(!) annyi problémám van, hogy ha az alkoholfogyasztást 18 év fölötti, vagyis felnőttkorhoz kötjük, akkor miért engedélyeznénk olyan eljárást, amely nem csak egy ferde éjszakára módosítja valaki tudatát, hanem egy egész életre – az egész biológiai háztartását.
Lehet félvállról venni a témát csak nem érdemes. A szomszéd országban zajló háborút közelinek érezzük, a határon belül zajló LMBTQ-lobbi tevékenysége felett viszont szeretünk szemet hunyni. Érvénytelen lett a népszavazás, de a gyermekvédelmi törvény megmarad. Kisiskolai matektanárnőm szavaival élve:
„majd később megháláljátok!”
A címlapkép forrása: Pixabay.com
