Molnár Miklós atya: Az aranyborjúról
A bálványok a vágyainkból, vagy éppen a félelmeinkből születnek. Az adja az erejüket, hogy vakok akarunk lenni, nem akarjuk meglátni, megérteni a valóság komplexitását, hanem gyermeki lelkülettel biztonságosnak akarjuk érezni a világot. Bálvány bármiből lehet; akár még szent dolgokból is.
Találkozunk ezzel a jelenséggel akkor is, amikor valaki a vallását használja fel illúziónak, hogy a szorongását oldja, vagy éppen társadalmi szereplőket ruház fel vágyai jelmezével. Persze a politikában ezeket a vágyreprezentánsokat aztán kampányimázzsá formálják, így szolgálva ki a megfelelő igényeket, és kiöntve az aranyborjút!
Könnyű ígéretek, szépen hangzó jelszavak, demagóg egymásra mutogatás, mindez azért, hogy a választópolgár megnyugodjon, hogy most jön el a Kánaán.
Bármelyik területen vizsgáljuk is a bálványok készítésének folyamatát, azt fogjuk látni, hogy nem születik az másból, mint a mi életünk aranyából, kincseiből, abból, ami egyébként a szívünknek kedves. Tehát, ahhoz, hogy egy ilyen kabalánk legyen, fel kell áldozni a valódi értékeinket!
A félelmeink elnyomásáért nem nagy ár az, ami az életünkben érték lenne, nem igaz? A közéletben a keresztény tudatunkat is háttérbe tudjuk tolni azért, hogy ezt elérjük. Milyen nagy ajándék Istentől a szabadságunk, az, hogy képesek vagyunk építeni és jobbá tenni ezt a világot! Hogy a munkatársainak tekint minket, amikor pedig sok tapasztalatunk van arról, miként élhetünk vissza a lehetőségeinkkel! A kényelemért, a nyugalmas életért akár azt az utat is választhatjuk, hogy ne kelljen utánajárni, gondolkodni, dönteni. Amit mások mondanak, ami a leginkább tűnik elfogadottnak, azt választjuk.
Ma sok minden eldől a népünk és az országunk szempontjából. Vajon kellően megfontoltuk a döntésünket?
Tényleg az volt a szemünk előtt, hogy ami érték: a gyermekeink, a kultúránk, a hitünk, a népünk az jó kezekbe kerüljön? Bizonnyal sokan beszélgettünk az elmúlt napokban a választás és a népszavazás kérdéseiről rokonokkal, ismerősökkel. Személyes tapasztalatom szerint sokan vannak, akik vágytak az aranyborjúra, mert még nem látják felsejleni a Kánaánt…
Igen, régen előfordult, hogy a bálványoknak a saját gyermekeiket is odaáldozták emberek. (Mondjuk, ma is van olyan, aki nem tudja, hogy a hivatásos katona is valaki gyermeke, vagy, hogy a magzat is személy…)
Az a fájdalmas számomra ezekből a beszélgetésekből, hogy mennyien bedőltek annak a pc. illúziónak, hogy az LMBTQ csak egy segítő szervezet, amely nem akar mást, csak támogatni elesett, vagy elnyomott embereket.
Megható reklámok, lebutított plakátok hirdették, hogy a gyermekvédelmi törvény el akarja nyomni a társadalom egy részét.
– Persze, nem is vártam, hogy elolvassák az eredeti szövegét, ami alapján kiderülne, hogy itt hírből nincs ilyen, csak éppen nevén nevezték ezt a lobbit, ami annyira nem létezik, hogy óriás hirdetmények tömkelegét finanszírozták és lépten-nyomon beleakadtunk az aktivistáikba az elmúlt hetekben… Ez a meleg-lobbi nagyon szépnek mutatja magát, s felemészti a tagjait, megrontja a gyermekeinket és elgyengíti a védelmi erőinket. Még a pszichológiával foglalkozó társaságok vezetőit is rávette arra, hogy a közös nyilatkozat helyett, néhányan egy nyilatkozatot adjanak ki, ami szakmaiatlan és megtévesztő a laikusok számra. És sokan át is adták neki az irányítást. Talán nem is tudták megkülönböztetni, hogy mi ez a mozgalom és kicsoda az, aki küzd a homoszexualitásával – mert bármennyire is szeretné, az LMBTQ nem azonos azokkal, akiknek ilyen terheik vannak az életben.
Ma nemmel szavazni nem a homoszexuálisok elleni támadás, hanem értük és a gyermekeinkért való kiállás. A keresztény út követése.
Mi, keresztények, bízzunk az Istenben, még ha nem is mindig látjuk, vagy érezzük az Ő jelenlétét! Álljunk ellen a bálványok csábításának és felnőtt, érett emberként fogadjuk el, hogy az igaz Isten útjai vezetnek minket át ezen a földi pusztaságon, hogy egyszer tényleg miénk lehessen az igazi Kánaán! Ezzel a bizalommal építsük és gyarapítsuk ezt az országot, védjük meg az értékeinket és ilyen felelősséggel hozzuk meg döntéseinket!
A címlapképen képkocka látható a Magyar népmesék: Az aranybornyú című animációs filmből. Forrás: Youtube/Kecskeméti Rajzfilmstúdió
