Szakértő: Oroszország „békére akarja kényszeríteni” Ukrajnát
– Több mint két hete tört ki a háború Ukrajnában. Lehet tudni a valós okokat, ami elvezetett az orosz támadásig?
– A háborúk kirobbanásának sohasem csak egy, jól megfogalmazható oka van, hanem többnyire sok ok-okozati tényező egyszerre érvényesül. Ezek az okok többnyire összeadódnak. Ha muszáj lenne eldönteni, hogy mi volt az a fő ok, ami arra motiválta az oroszokat, hogy háborút kezdjenek, akkor azt tudnám mondani, hogy ők a NATO esetleges bővítését, a NATO és tagországai által Ukrajnának nyújtott katonai segítséget valós kihívásként kezelték. Ezt a hivatalos orosz narratíva hangsúlyozza.
– A NATO támadástól tartottak az oroszok?
– Orosz döntéshozók ezzel érvelnek. A mi, euroatlanti szemszögünkből ez nem tűnik megalapozottnak. Érvelhetünk azzal, hogy a NATO egy védelmi szövetség és soha senki nem tervezte azt, hogy megtámadja Oroszországot. De mindennek nincs jelentősége, ha az oroszok jelentős része másképpen hiszi. Ők másképpen, saját elgondolásaik, vélt vagy valós félelmeik alapján hozzák meg a döntéseiket. 
Egy 2020-as oroszországi felmérés szerint a 14 és 29 év közötti orosz fiatalok 80 százaléka negatívan ítéli meg a NATO-t és azt veszélyként értelmezi, pontosabban bizalmatlanok a NATO-val szemben.
Ennek fényében egyértelmű, hogy minden negatívumot el tudnak hinni, és az orosz társadalom jelentős része el is hiszi, amit az ukrán-orosz háború vonatkozásában hallanak.
Az orosz vezetés valós veszélyként élte meg azt, hogy a NATO-támogatás, a nyugati segítség egyre erősebben jelent meg Ukrajna területén. Az ukrán haderő jelentősen erősödött, új típusú technológiák, fegyverrendszerek kerültek az országba. Ukrajna további jelentős gazdasági segítségeket is kapott.
Olyan katonai infrastruktúrák jöttek létre, amelyeket orosz szempontból veszélyesnek értelmezhettek.
Putyin külön azonosított a beszédeiben több olyan létesítményt, amelyek Oroszországra nézve veszélyesek voltak, és azóta ezeket az orosz erők támadták is, egy részüket megsemmisítették.
– Mindez nem csak az orosz propaganda része?
– A mi szempontunkból, az euroatlanti szövetség szempontjából vagy Ukrajna szempontjából egyértelműen annak tűnik. Orosz szempontból viszont nem, szerintük Ukrajnában létrejöttek, felújításra kerültek olyan katonai létesítmények, amelyek teljesen megfeleltek a NATO-sztenderdeknek:
azaz képesek lettek volna NATO-célokat is szolgálni. Ilyen létesítményeket az oroszok nem tűrnek meg maguk körül.
– Akkor nem a „posztszovjet” szemlélet határozza meg a Kreml döntését?
– Az orosz birodalmi gondolkodás vagy éppen a posztszovjet nosztalgia benne van a vezetők fejében, de nem ezek alapján hozták meg a döntéseiket. Oroszország az elmúlt harminc évben képes volt egy pozitív, vagy semleges viszonyt kialakítani a posztszovjet térségben. Két kivétel van: Ukrajna és Grúzia.
Ukrajna esetleges NATO-csatlakozásával Oroszország biztonságpolitikai helyzete alaposan megváltozott volna.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezekben a kérdésekben annak van igazi jelentősége, hogy az orosz döntéshozók hogyan értékelik a szituációt – és ők a NATO-t veszélyként azonosítják.
– Akkor végülis ez orosz részről egy megelőző csapás?
– Az orosz narratíva szerint mindenképp.
Ők úgy látták, hogy az ukrán fél egyre inkább Oroszország-ellenessé vált, és hogy ha ezt a folyamatot nem állítják meg, akkor előbb vagy utóbb úgyis sor került volna a háborúra.
A hivatalos orosz érvelés ezt próbálja erősíteni. Meglátásuk szerint a mostani háborús cselekmény az ukránok békére való kényszerítéséről – peace enforcement – szól. Ebből kifolyólag Oroszország nyitottnak mutatkozik a diplomáciai tárgyalásokra.
Tóth Gábor
Andrásfalvy Bertalan: A másik féllel akkor lehet kibékülni, ha tiszteljük is
Milliók érkezhetnek – Magyarország jelentős szereplője lett a menekültválságnak
Kiemelt képünk forrása Pixabay.com
