Eltűnt épületek nyomában (34.)
A pesti városfal és a Duna-parti rondella lebontása lehetővé tette, hogy a Lánchídtól délre egy egységes Duna-parti házsor megépítését – ez volt az egykori Duna-sor. 1849 májusában a Budáról a pesti palotasor ellen – a magyar honvédsereg ostroma miatt bosszús osztrák Heinrich Hentzi generális által – elrendelt ágyúzás súlyos károkat okozott az épületekben. Többnek leégett a tetőszerkezete (többek között a Vigadó elődjét, a Redoute-t is találat érte), így az 1850-es években az épületek egy részét újjáépítettek. 
1864 és 1867 között kiépítették a rakpart kőfalát a Lánchídtól a Petőfi térig, ezután a rendezett parton új eklektikus épületeket emeltek – ekkor született meg a világhírű szállodasor, amelyet a második világháború után gyalázatos módon elbontottak. Így a Felső Duna-sor és az Alsó Duna-sor klasszicista házai előtt utca létesült, amit 1870 körül Főhercegnő Mária Valéria utcának, 1951-től pedig Apáczai Csere János utcának hívnak. 
Az Apáczai Csere János utca első háza a Régiposta utca sarkán állt. 1816-ban a középkorban emelt vízi bástya alapjait felhasználva, Neumayer Miklós és Neumayer József megrendelésére kétemeletes, kettős udvarú bérpalotát emeltek a saroktelekre, amelyet Pollack Mihály tervezett. A Neumayer-ház érdekessége az volt, hogy a homlokzat közepén négy korinthoszi oszlop által egy háromszögletű oromzatos erkélyt is elhelyeztek. 
1861-ben a ház déli udvarán nyílt meg Pest város egyik leghíresebb portréfotósának, Pesky Jánosnak a fotóműterme, amely üvegezett fedésű volt. 1876-ban Galbavy Márton kereskedő megvette a bérházat, majd egy újabb emeletet építtetett rá. Feltételezések szerint ekkor bontották el a díszes erkélyt, amely a ház szimbóluma volt.
1902-ben a Wellisch testvérek (Gyula és Sándor) vásárolták meg az értékes területen álló Neumayer-házat. Még ugyanebben az évben lebontatták az épületet és megbízták testvérüket, az ünnepelt építészt, Wellisch Alfrédot, hogy egy korszerű bérházat tervezzen a saroktelekre. Wellisch Alfréd nevéhez fűződik, többek között, a Drechsler-bérház, a Balázs-bérház, a Wellsich-palota, a Zsidó Kórház pavilonjai, a Pesti Izraelita Hitközség Székháza, az Óbudai Főgimnázium és számos budapesti épület. 
1911-re épült fel az ötszintes szecessziós Wellisch-bérház. Mind a két utcafronton az épület középtengelyében egy plusz emelettel rendelkezett, amelyekre a manzárd szinten újabb szintek épültek. Az épület legjellegzetesebb része, a Duna-parti látképet hosszú ideig meghatározó, hatalmas kupola volt. Az épületben 23 nagypolgári lakás kapott helyet. Főbejáratát és lépcsőházát mázas Zsolnay csempék szegélyezték, liftjét organikus mintával ellátott kovácsoltvas elemek díszítették. 
Az épület sarki üzlethelyiségében Barhó Ferenc vaskereskedése működött, melynek kör alakú cégérét nyitvatartási időben, egy motor hajtotta, így már távolról lehetett tudni, hogy az üzlet mikor van nyitva, illetve zárva. A két világháború közötti időszakban a sarokház aljában működött a „Klasszis” Régiségkereskedés, amely leginkább korai kínai és perzsa műtárgyakat árult, de egy cukrászda is helyet kapott, ahol tölcséres fagylalt is kapható volt. 
A Wellisch-bérház Budapest ostromakor súlyos sérüléseket szenvedett. Máig tisztázatlan, hogy a Duna-parti szállodasort eltaláló láncos bombák vagy a németek budai 88-as ágyúinak esett-e áldozatul. A sérülései főleg az épület takarástól mentes sarokrészét érték: több emelet mélyen beszakadtak a födémek, és elpusztult Budapest talán legszebb szecessziós kupolája is. Az épület sérüléseit olyan súlyosnak ítélték, hogy 1948-ban lebontották. 
A hosszú időn át foghíjként tátongó üres telekre Cs. Juhász Sára és Rácz György terve alapján 1960 és 1961 között építették fel a ma is látható szocmodern társasházat. Az új épület egy torzszülemény lett. Az építészek csak a rendelkezésre álló saroktelek felét építették be, ráadásul úgy, hogy a ház nem követi a Régiposta utca vonalát. Így az új lakóház Váci utca felőli oldalán a szomszédos épület tűzfala félig kilátszik, míg az épület az Apáczai Csere János utca tengelyébe pár méterre belóg. 
Mindezen felül az építészek tudatosan meg akarták alázni a tradicionális belváros historizáló szövetét: a ház legalább egy emeletszinttel meghaladja a környező épületek egységes magasságát. A Juhász-Rácz lakóház egyetlen pozitívuma az, hogy benne lakott kiváló színművésznőnk, Pártos Erzsi, akit többek között a Liliomfi, az Egy magyar nábob, a Feltámadott a tenger és az Állami áruházban nyújtott kiváló alakításáért kedvel a magyar közönség.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
