Egy portugál edző, Manuel José, aki korábban az egyiptomi bajnokság legnagyobb csapatát, az Al Ahlyt irányította, személyesen tapasztalta meg az egyiptomiak fanatizmusát.

„A Kairói Nemzetközi Stadion 100 000 fő befogadására képes. Ott-tartózkodásom alatt a stadion minden mérkőzés előtt három órával megtelt”, nyilatkozta hazatérése után.

Az Afrikai Nemzetek Kupáján egy szívvel, vallástól függetlenül szorított az egész ország a nemzeti válogatottért. A keresztények azonban nagyon jól tudják: a csapat nem képviseli az ország összes lakóját.

Mint már korábban a Vasarnap.hu-n is megírtuk, Egyiptomban a kopt keresztényeket nem igazolják le a profi csapatok, a válogatottba bekerülni pedig esélyük sincs. Ha egy-egy csapat kivételt is tesz a különösen tehetséges fiatalokkal, annak mindenképp ára van. Általában megkérik őket, hogy a hagyományos kopt nevük helyett arab néven játsszanak. Aki ezt nem fogadja el, az búcsút mondhat a profi karriernek.

Tony Ghali kopt keresztény férfi, aki évek óta Németországban él. Az Afrikai Nemzetek Kupája apropóján mesélt az ACN vatikáni alapítványnak a kopt keresztények helyzetéről.

hirdetés

Ghali, akárcsak minden egyiptomi, nagyon szereti a focit, és családjával együtt mindig lelkesen szurkol a hazai csapatnak. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy a nemzeti válogatottban nincs és nem is lehet olyan, aki nem muzulmán vallású.

A koptok nagyjából húsz százalékát teszik ki Egyiptom lakosságának, akiknek nagyrésze a Kopt Ortodox Egyház, kisebb része a Kopt Katolikus Egyház tagja. Ghali szerint lehetetlen, hogy a lakosság egyötödét kitevő kisebbségből senki sem tehetséges.

„Mindig lelkesen szurkolok a nemzeti csapatnak, mert a játékosok a hazánkat képviselik. De sajnálom, hogy nem használják ki az egész népesség adta lehetőségeket. Biztos vagyok benne, hogy a koptok között is nagyon sok tehetséges fiatal van” – mondta, majd hozzátette: „Lehetetlen, hogy a népesség húsz százalékát kitevő csoportban senki sincs, aki tudna focizni.”

Az ACN megkérdezett egy másik kopt keresztény férfit, a Kanadában élő Andrew Youssefet is, aki egyetért Ghalival.

„Összességében szerintem a koptok szeretik nézni a futballt, és drukkolnak a nemzeti válogatottnak. Ugyanakkor fel is vannak háborodva az őket érő diszkrimináció miatt.”

Nem csak a labdarőgásban van jelen a diszkrimináció

A diszkrimináció talán még jobban jelen van az egyiptomi sportban, mint gondolnánk. Az egyiptomi olimpiai küldöttségben például szintén nem volt kopt sportoló. Az esetben II. Teodor kopt pápa is felszólalt, aki 2018-ban a következőt nyilatkozta az egyiptomi Al-Youm Al-Saba lapnak: „Elképesztő, hogy az egyiptomi focicsapatokban egyetlen kopt játékos sincs, akinek jó lába lenne, és gyermekkorában az utcán focizott volna”.

Nemcsak a keresztények, de a muzulmánok körében is sokan nehezményezik az etnikai és vallási alapú megkülönböztetést. Az egykori profi játékos, Ahmed Hossam 2018 áprilisában kiállt a sporton belüli diszkrimináció ellen. A következőt mondta az egyiptomi DMC TV adásában: „sajnos nagyon sok ember van Egyiptomban, aki vallás, bőrszín, és etnikai hovatartozás alapján támaszt előítéleteket. Szembe kell szállnunk velük, és nem homokba dugni a fejünket. El tudják hinni, hogy az egyiptomi futball történetében eddig mindössze öt keresztény játékos játszott a profi ligában?”

Természetesen sokan tagadják, hogy a keresztények bármilyen hátrányos megkülönböztetést szenvednének a sportban. Hogy alátámasszák érvelésüket, Hany Ramzyt szokták felhozni példának, aki belföldön és nemzetközi szinten is komoly sikereket ért el a labdarúgásban. Ramzy maga is azt állítja, soha nem volt diszkrimináció áldozata. Ugyanakkor elismeri: mivel nincs tipikus kopt neve, ezért sokáig nem tudták róla, hogy keresztény vallású. 

Forrás: Aleteia.org

Címlapkép: Az egyiptomi Je Suis Labdarúgó Akadémia játékosai. Forrás: Mina Bendary