Molnár Miklós atya: Mi a hiteles?
Ha már itt tartunk, hadd kezdjem a hiteles keresztény politika kérdésével! Érdemes megfontolni, hogy a hiteles szó nem változik azért, mert egy olyan összetett világban kell alkalmazni, mint a politika.
Csak az hiteles, aki az elvei és szavai mentén cselekszik.
Vagyis, az a politikus – aki bár keresztény elveket alkalmaz a törvénykezésben, de maga nem a hit szerint él – az nem hiteles. Ettől még mondhatom, hogy a politikai elvei és cselekedetei megegyeznek, így keresztény politikát űz, de nem mondhatom hitelesnek.
Amit sokan még félre szoktak érteni ezzel kapcsolatban, hogy lehet attól még valaki hiteles keresztény, mert nem képes tökéletesen megvalósítani a krisztusi életmintát. Vagyis, az éppen összeegyeztethető a kereszténységgel, hogy a bűneinkben alkalmasint elbukva, bűnbánatot tartva, újra és újra felkelünk. Igyekeznek kívülről ránk fogni, hogy mi tökéletesnek tartjuk magunkat, de ezt a hazugságot nem muszáj magunkra venni.
El lehet fogadni, hogy mi is küzdünk a bűneinkkel, de akkor, ha hitelesek akarunk lenni, akkor küzdjünk is velük hősiesen!
Éppen elég problémát okoznak manapság a tudatos szavazók számára azok a morális bűnök, amik világszerte az ún. keresztény politikusokat kísérik. Az ő hiteltelenségük mérhetetlen rombolást végez a kereszténység politikában való képviseletét, és a társadalmak önszerveződését érintően. Ha ezt kimagyarázni igyekszünk, akkor nem értjük meg, hogy mekkora szüksége lenne a tudatos polgároknak arra, hogy hiteles legyen az a keresztény ihletettségű politika, amire szavazni szeretnének.
Egy másik terület, ami szempontjából a hitelességgel szeretnék foglalkozni, a házasság. Most volt a Házasság hete és bár talán javulnak a mutatók, mégis válságban van ez az alapvető társadalmi intézmény, ami egy megszentelt életút is.
Mi, keresztények a házasságra úgy tekintünk, mint Krisztus és az Egyház kapcsolatának földi képére.
Vagyis, ahogyan Jézus számára a megszentelés, a felszabadítás, a megváltás és a szeretetben való eggyé válás volt a cél, úgy nekünk a házasság szentségében is valami hasonlót kell keresnünk. Ahhoz, hogy egy házasság hiteles legyen, az kell, hogy ezt az eredendő célját szolgálja. Ma, amikor gyakorta az aktuális érzelmeinkre építjük az életszövetségünket, az egyik oldalról azt nem értik, miért makacskodik az Egyház a házasság felbonthatatlanságát illetően, a másik oldalról, pedig megbotránkoznak azon, amikor az egyházi bíróság felülvizsgálja a házasság létrejöttének kérdését.
Persze, hiszen két személy, egy férfi és egy nő életszövetségének nem lehet pusztán érzelmi alapja!
Amikor Krisztus és az Egyház kapcsolatát szemléljük, azt látjuk, hogy akkor hiteles egy házasság, akkor lesz jól megalapozva, ha abban a szabadság, az elköteleződés, az érett döntés és a házasság természetes céljai: a szeretet kizárólagossága és az élet szolgálata van jelen.
Szükségünk van azokra a példákra, akik hitelesen képesek megerősíteni a fiataljainkban ennek a szentségnek az útját. Amikor kényszerűségből, menekülésből, fellángolt felszínes vágyból ugrunk bele a házasságba, gyakran már csak annak lehetünk példái, hogy még innen is meg lehet menteni a szövetségünket. Nagy baj, hogy ma inkább ráfogjuk valamire, hogy pont így akartam, minthogy bevallanám, hogy én elrontottam, de ettől még a másik út lehet helyes.
Ha nem sikerül megmaradnunk az eskünknél, inkább szidjuk a házasság felbonthatatlanságát, minthogy bevallanánk, hogy nekünk nem sikerült méltóan megőrizni azt.
Ha nem jön össze a házasság, akkor pedig előbb mondjuk azt, hogy a szingli élet jobb, minthogy bevallanánk, hogy féltünk a kudarctól, vagy túlontúl önzőek voltunk, azért nem házasodtunk meg…
Címlapkép forrása: Pixabay.com
