Ungváry Zsolt: Önmagában a hatalom nem rossz dolog

Azóta szerencsére csak jelölteket: egy gyenge képességű, de magának jobbakat hazudó, saját bevallása szerint is lusta és érdektelen, de legalább magas és sovány figurát. Aztán egy látványos casting során ez kiegészült a kádári megtorlás és diktatúra emblematikus alakjának leszármazottjával, aki az elszúrt rendszerváltás szimbolikáját tökéletesen megtestesítve kapitalista vagyonná konvertálta a kommunista politikai tőkét. Az előválasztáson ott versengett vele még a baloldal vezetéséért egy pártelnök, akinek a pártja még nevében is kinyilvánítja, hogy jobbos (nem kicsit). És végül ott volt a nagycsaládos keresztény, rövid amerikai kitérő után kanadai állampolgársággal hazatérő polgármester, akiről kisvártatva kiderült, hogy – egyik szövetségese szavaival élve – futóbolond.

Vajon miért nem tud a baloldal egy hiteles, értelmes, normális vezetőt felmutatni 30 (100) éve? Csak nem az a baj, hogy az üzenetük, gondolataik eleve hazugak, rossz szándékúak, és mivel ezt bevallani nem lehet, ezért mismásolnak, amiből csak hamisság születhet?

Miről szól a többpárti demokrácia? Értékek, érdekek védelméről, képviseletéről. A különböző akaratokat különböző pártok jelenítik meg (a latin pars szó részt jelent), s ezeknek a részeknek a szintézise adja ki a kormányzást. Nem a tagadás, hanem az építés, összefogás szellemében. Az, hogy jelenleg van egy párt (s az élén egy karizmatikus vezető), amelyik önmagában lefedi a társadalom jelentős részének preferenciáit, különleges szerencse (az ellenzéknek balszerencse), de emiatt ne rúgjuk fel az egész parlamentáris demokrácia lényegét. Nem kell a puszta tagadás mögé többséget állítani.

Az élet minden területén úgy működnek a dolgok, hogy a legerősebb, legjobb, legalkalmasabb vezet, még ha nem is szereti mindenki, mert az akarattal szembeállított nem-akarat lehet ugyan többségben, de sosem jut eredményre.

Ezért is hibás logika, amikor az erős kormányzattal és miniszterelnökkel szemben az az ellenzék visszatérő érve, hogy a hatalmát korlátozni kell. Önmagában a hatalom nem rossz, sőt gyakran elengedhetetlen bármifajta sikerhez és eredményhez. Kádárékkal nem az volt a baj, hogy túlságosan koncentrált volt a hatalmuk, hanem hazaáruló gazemberek voltak, egy működésképtelen rendszer irányítói, hátuk mögött idegen megszállókkal. A hatalommegosztás sosem lehet cél, legfeljebb eszköz. A hatalom szétforgácsolása, a sokpárti koalíció általában nem hoz eredményt. Az a kormányzás visz előre, amelyik mögött stabil többség van. Nézzük meg a hihetetlenül jó adottságú Itáliát, mennyire szétveti az örökös kormányválság.

Persze, a zsarnokokat le kell váltani, különösen, ha rossz irányba viszik az országot.

De nálunk erről szó sincs; ép ésszel nehéz vitatni, hogy Magyarországon létezik szabad sajtó, szabad választások, szabad szólás, eredményes gazdaság.

A széthúzás, a pártosság megmérgezi a nemzeti egységet. Mi is szenvedünk tőle 30 éve: két markáns oldal nagyjából fele-fele arányban osztja meg a társadalmat. A választási rendszer sajátosságainak és egy szervezett erőnek köszönhetően mégis 12 éve stabil, előremutató kormányzásunk van. Lehet persze a „hatalmat” korlátozni, de minek, ha jól működik. A túlzott hatalomkorlátozás nem más, mint az anarchia.

A másik oldalnak valahogy sosincs ötlete az építésre, csak a rombolásra, azt remekül lehet megosztottan is.

A hatalmat nem szabad rossz célra használni, de Orbánék ellen az a fő vád, hogy a választói felhatalmazást arra használják, hogy a hatalmukat megerősítsék, ami egyébként lehetővé teszi az eredményes kormányzást, a gyors döntéseket. Nem kell például hónapokig egyeztetni az adó-visszatérítésről, a kedvezmények bevezetéséről, árstopról, kerítésépítésről vagy moszkvai útról. Képzeljük el, amikor tízezrek akarnak illegálisan betörni a határainknál, és a koalíciós pártok hetekig vitatkoznak, mi legyen. Vagy ha felhívja az orosz elnök a miniszterelnökünket, aki kis türelmet kér Putyintól, míg megbeszéli a hat másik pártvezetővel, mit is feleljen. A jelentős demokratikus legitimációval bíró kormányzat hatalmának megerősítése tehát a stabil, jól működő ország megerősítését jelenti.

Nem önmagában a hatalomkoncentráció a rossz, nem az államforma vagy a választási rendszer, hanem a rossz kormányzás.

Ilyet is láttunk már, legutóbb 2002 és 2010 között. Ne próbáljuk ki újra csak azért, mert ráuntunk a túlzott stabilitásra.

A címlapképen Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom alapító elnöke és Karácsony Gergely főpolgármester sajtótájékoztatót tart az Országház előtt 2021. október 8-án. Forrás: MTI/Balogh Zoltán