Molnár Miklós atya: A rejtett célokról
Ahogyan az egyén számára, úgy az egyén és a közösség viszonyában is romboló hatású, ha rejtett célokkal dolgozunk. Ilyenkor ún. ‘megbetegítő folyamatok’ indulhatnak el, amelyek károsak mind az egyes személyek életére nézve, mind a csoportra tekintve. Egy egyszerű példával megvilágítva, korunk legtöbbször tapasztalt „liberális kommunikációjában” hasonló problémával találkozunk. Milyen formán jelentkezik? Például fel akarunk szólalni a globális felmelegedés ellen, de mivel szándékunkban áll egy konzervatív kormány kritikája is (rejtett cél), így megfogalmazásunkba, gyakran óvatlanul is belerejtünk egyéb, kapcsolt árukat, pl. így: „Paks 2 is egy remek példája az elfuserált klímapolitikának”. Ezzel a mondattal nem csak az atomenergia általam vélt minősítését helyezem el egy környezetvédelmi kérdés tekintetében, hanem egyszersmind egy olyan kritikát is megfogalmazok, ami nem volt a mondandóm tárgya, elvileg. Persze, erre könnyen születik meg az ellentámadás, amely már az implicit állításom ellen (is) szól, úgy, hogy az pl. kifejezetten a kormány védelmében érvel. Ebből aztán, főleg, ha a másik oldal képviselői is gúnnyal, rejtett célokkal és egyéb ilyen (egyébként a párbeszédet súlyosan károsító) szavakkal fogalmazzák meg gondolataikat, bennem megjelenik a sértettség és már érzelmi alapú veszekedésbe is bonyolódtam. Úgy, hogy közben nem is értem, miért nem fogják fel, hogy szerintem csak az atomenergiával van baj a klímavédelemben.
A rejtett célok, tehát nagy eséllyel lehetetlenítik el az értelmes párbeszédet, miközben az eredetileg hangsúlyozandó mondandóm is lényegtelenné válik, devalválódik.
Így, ha komolyak voltak a szándékaim, hogy valamilyen célért kiálljak, tulajdonképpen az egyik legrosszabb módon tettem azt meg.
A rejtett célok nem csak a kommunikációt teszik nehézzé, hanem számos másik probléma is születhet belőlük. Egy-egy csoport tagjai számára is gondot okozhatnak. Miközben valamit vár tőlem a másik, aközben, ha esetleg én nem dekódolom a rejtett célt, nem fogom érteni, hogy miért van jelen ez az elégedetlenség az ő viselkedésében, amikor elvileg sikeresen teljesítettem az elvárásait. Megeshet, hogy a csoportvezetője (legyen az államfő, vagy cégvezető, vagy bármi) egy bizonyos célt tűz ki a beosztottjai elé, miközben, talán nem is teljesen tudatosan, egy másik cél felé tolja a csoport tevékenységét. Például, ha egy hírcsatorna vezetője a hiteles és elfogulatlan tájékoztatást tűzi ki célul, de közben egyéb érdekek mentén valami mást is előre akar mozdítani, ebből a csatorna alkalmazottai körében számos konfliktus születhet. Sőt, akár az olvasói között is zavart kelthet.
Sok példával lehetne még élni, mert nagyon fontos ez a téma!
Miként rombolja az egészségügyben az orvosok és páciensek közötti bizalmat ez a jelenség, vagy milyen károkat okoz az értékrendek képviseletében ez a viselkedés, mit tesz egy saját identitását kereső fiatallal egy ilyen kommunikáció, hogyan állítja támadások kereszttüzébe akár a szentatyát, akár egy papot, vagy tanárt ez, miként rombolja a házasságokat, barátságokat…
mégis, ezek túlnyúlnának a lehetőségeim keretein. Amit szeretnék ezekkel a gondolatokkal felszínre hozni, az annyi, hogy nem csupán egy kellemetlen barkochba játékban fogjuk érezni magunkat akkor, ha ilyen rejtett célokkal találkozunk, de még inkább kárt tud okozni ez a jelenség mind az egyén, mind a közösség életében. Akár szét tud forgácsolni egy nemzetet is…
Molnár Miklós atya
A szerző korábbi írásai itt találhatók.
Címlapkép: unsplash.com
