Újabb üzenet Hollywoodból: abortusz, mint „gyönyörű” élmény
Milana Vayntrub, a This Is Us (magyarul Rólunk szól) színésznője a Daily Beast cikkében beszélt tíz évvel ezelőtti abortuszáról, ahol „gyönyörűen unalmas” élményként írta le születendő babája elvetetését.
A színésznő kijelentésére azért is érdemes felkapni a fejünket, mert ismét egy Hollywodból érkező véleményvezér kampányol a terhességmegszakítások mellett. Az eset nem egyedi, nem is olyan régen Michelle Williams egy Golden Globe-díjátadón mondott beszédében promotálta az abortuszt, mondván, hogy nem is lenne szobrocskája, ha annak idején nem veteti el gyermekét. Itthon most kezd ismertté válni az amerikai drámasorozat, amely 2016. szeptember 20-án debütált azt NBC-n, de Amerikában jelenleg ez az egyik legnézettebb országos dráma. Így joggal gondolhatjuk azt, hogy a színésznő által közvetíteni kívánt üzenet sokakhoz eljut majd.
A tévésztár azért döntött úgy, hogy megosztja történetének részleteit, mert szeretné, ha az amerikaiak „megértenék a terhesség és a szülői szerep nehézségeit”, ezen keresztül pedig az abortusz szükségességét. Persze véleményét véletlenül pont egy olyan magazin hasábjain mondta el, amely igen ritkán mutatja be az ellentábort vagy egyáltalán nem: olyan nők történeteit, akik megbánták a terhességmegszakítást vagy a nehéz körülmények ellenére mégis megszülték kisbabájukat.
Az abortuszpárti aktivista didaktikusan azt hangoztatja, hogy milyen hálás „gyönyörűen unalmas” abortuszáért, és hogy részesülhetett ebben a szerinte alapvető egészségügyi ellátásban. Azt is kifejti, szeretné, ha az emberek látnák, mit veszíthetünk mindannyian, ha a bíróság esetleg felülbírálja a Roe kontra Wade-ügyet. (Ez a bírói döntés mondta ki 1973-ban, hogy alkotmányos jog a terhesség megszakítása. Életbe lépése óta becslések szerint mintegy 63 millió gyermeket nem engedtek megszületni az Egyesült Államokban.)
Vayntrub azt ecseteli, milyen instabil anyagi helyzetben éltek barátjával akkoriban, amikor elfelejtette bevenni a fogamzásgátló tablettát: „éppen akkor végeztem az egyetemen (…), és bármit megtettünk, hogy boldoguljunk: random bébiszitterkedést vállaltam, dolgoztam egy turmixboltban és minden kis színház színpadán felléptem, ahol csak engedték.” A színésznő rögtön tudta, „mi a helyes döntés”, amikor meglátta a két csíkot a terhességi teszten.
Szerinte erős erkölcsi iránytűje (???) mutatta neki az utat, így nem gyötrődött a döntésen: nem akart olyan gyermeket a világra hozni akivel nem tud és nem akar foglalkozni. Ezután már nem is csodálkozhatunk azon, amikor úgy fogalmaz, hogy maga az abortusz nem volt nagy dolog – egy egyszerű orvosi beavatkozás, és kész. Az elmúlt tíz évben nem is gondolt rá, kivéve, amikor azokra gondol, akik nem juthatnak hozzá ilyen egyszerűen ehhez a „nem is olyan nagy dologhoz”. Ezért aztán úgy véli, hogy az abortusznak „védett emberi jognak” kellene lennie, rasszistának és klasszistának nevezve az életpárti törvényeket, amelyek célja szerinte csak a nők irányítása.
Okfejtésében ezért aztán sürgeti az Egyesült Államok kongresszusát, fogadják már el a nők egészségének védelméről szóló törvényt, a megtévesztően elnevezett törvényjavaslatot, amely legalizálná a meg nem született csecsemők alapvetően bármilyen okból történő megölését egészen a születésig, és az adófizetőket az abortusz megfizetésére kényszerítené.
A dolog pikantériája egyébként az, hogy 2020-ban a színésznő végül életet adott egy gyermeknek, mint mondja, traumatikus szülést követően. Elmondása szerint a szörnyű fájdalom, amit gyermeke megszületése során átélt, még elkötelezettebbé tette az abortusz iránt. „Már tudom, milyen nehéz kihordani, megszülni egy gyermeket, ismerem az átvirrasztott éjszakák nehézségét, a szétszakított test fájdalmát, a másokra utaltságot” – véleménye szerint minderre kegyetlenség rákényszeríteni valakit.
A traumatikus szülésélményért őszintén sajnáljuk a színésznőt, ám azt hazudni az embereknek, hogy mindez egy egyszerű abortusszal orvosolható, félelmetes. Reméljük, Vayntrub megszületett gyermeke nem olvassa majd ezt a nyilatkozatot!
