Szenzációs visegrádi ásatás mutatta meg a magyar államalapítás Karoling-kori előzményeit
– Az elmúlt évek visegrádi kutatásai rámutatnak a magyar államalapítás korábban nem ismert részleteire. Mik is ezek egész pontosan?
– A magyar honfoglalás kapcsán a leggyakrabban arról szoktunk beszélni, hogy a 9-10. század fordulóján kik érkeztek a Kárpát-medencébe. Arról sokkal kevesebb szó esik, hogy kik éltek itt ekkor, és mi lett velük a következő századokban. A legújabb visegrádi ásatások alapján ezekre a kérdésekre kaptunk új válaszokat.
– Hogyan történt mindez?
– Visegrádon, a mai településen kívül eső Sibrik-dombon van egy római lelőhely, amelyet először Rómer Flóris bencés szerzetes, régész fedezett fel. Az 1950-es években – a római limes egyik legnagyobb kutatója – Soproni Sándor, a dunakanyari római limes európai hírű kutatója volt az, aki megkezdte az ásatásokat a területen. Megállapította, hogy az egykori Pone Navata nevű római erőd, Nagy Konstantin római császár korában épült. 
– Számos római kori leletünk van a Kárpát-medencében, miért is fontos ez a lelőhely?
– Azért, mert ennek az erődnek a története számos összefüggést megmagyarázhat a magyar államalapításról is. Az 1970-80-as években Szőke Mátyás további régészeti feltárásából kiderült ugyanis, hogy nemcsak római leletek találhatók meg a területen, hanem koraközépkoriak is.
A kutatásai mutatták ki, hogy a római erőd azonos azzal a visegrádi várral, amit először a veszprémi püspökség 1009-es adománylevelében említenek meg.
Azaz a Szent István-i államalapítás egyik megyeközpontját sikerült pontosan azonosítania.
– Miért biztosak ebben?
– A 2013-ban ismételten meginduló ásatások jelentős eredményekhez vezettek. A földradaros felmérések segítségével megtaláltuk az első visegrádi vár templomát, amely Szent István-korinak bizonyult.
Az ásatások során előkerült a templom közepén az aranygyűrűvel eltemetett alapítónak a sírja is, aki nagy valószínűséggel maga az első visegrádi megyés ispán lehetett.
Az épületen kívül találtunk egy papi sírt is, kezében kehellyel és paténával. Ő minden bizonnyal a templom első papja volt. Ezeket az értelmezéseket támasztja alá a két sír radiokarbonos kormeghatározása, amelyek alapján a két halottat a 11. század első éveiben temették el. 
Ezzel azonban nem fejeződtek be a kutatások. A Szent István-kori templom alatt megtaláltunk egy jól keltezhető 9. századi cölöpépítménynek, és egy nagyméretű kőpalotának az alapjait is, amelyet Szent István korában már le is bontottak. Mindezek a feltárások rámutattak arra, hogy a településnek egy olyan történelmi periódusát fedeztük fel, amelyről korábban nem tudtunk.
Sokáig ugyanis azt gondolta a régész szakma, hogy van egy római erőd, amelyet elhagytak az 5. században, majd csak több évszázaddal később, az Árpád-korban használják fel ismét védelmi és hatalmi célokkal.
– Azt akarja mondani, hogy mégsem néptelenedett el az egykori római erősség?
– De igen, ám már jóval a magyar államalapítás előtt újjáéledt. Az egyre sokasodó kérdések miatt létrehoztam egy olyan kutatócsoportot, amely római és középkoros régészekből, szakemberekből álltak. Az egyik fontos célunk az volt, hogy kiderítsük kik élhettek az Árpád-kor előtti Visegrádon. Az újabb feltárások során egymás után kerültek elő egy kora középkori település leletei, többek között faépítmények és ötvöskemencék maradványai is.
A gazdag leletanyag arra engedett következtetni, hogy az egykori római erődbe betelepedő lakosság legkésőbb a 8. századtól, folyamatosan a helyszínen élt, egészen a tatárjárásig.
Azaz egyértelműen kimutatható a település kontinuitása a késő avar kortól, a Karoling-koron át az Árpád-kor közepéig. 
– Kik éltek a magyar államalapítás előtti Visegrádon?
– Már az avar korban megjelentek a szlávok a Kárpát-medencében, akik elsősorban az erdős-hegyes vidékeken telepedtek meg. A 8. század végén Nagy Károly több hadjáratot is vezetett az Avar Birodalom ellen. A támadások hatására az Avar Kaganátus összeomlott, szétesett. Egyes helyi vezetők a Karolingok hűbéresévé váltak. Összességében a Kárpát-medence nyugati fele Karoling fennhatóság alá, illetve függésbe került. Az avar uralom összeomlása után az itt élő szlávok éppúgy a Frank Birodalom alattvalói lettek, mint az egykori avar birodalom többi lakója.
Visegrádon elsősorban ilyen szláv népességgel számolhatunk, amire elsősorban a vár szláv neve utal: a „Magasabb vár” jelenésű „Visegrád” szó, amelynek használata már 1009-től dokumentálható.
Mivel a 8. század és a 11. század eleje között a régészeti kutatások nem utalnak jelentősebb népességcserére, főleg nem szláv betelepedésre, ezért ezt a helynevet minden bizonnyal még a késő avar korból származtathatjuk. Egyébként a Dunakanyarban számos más szláv eredetű, vagy szlávokra utaló helynév is megtalálható. 
– Mi történt a településsel az avar kor után?
– Az avar birodalom bomlása idején a szlávok a római erőd felhasználásával egy helyi hatalmi központot hoztak létre. A leletanyag egyértelműen arra vall, hogy ez a központ tovább élt még a magyar államalapítás idején is.
Nem lehet véletlen, hogy Szent István király éppen Visegrádot jelölte ki az állam egyik megyeközpontjának, ahova megyés ispánt küldött.
Említettem, hogy a régészeti feltárások során megtaláltuk az aranygyűrűjével eltemetett első ispán sírját. A vár mellett már az 1980-as években Szőke Mátyás feltárt egy másik templomot, amelyben több hasonló mellékletekkel ellátott előkelő sírt talált. Az antropológiai vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy ezek között, a templom előcsarnokában található arany mellékletes sírok elhunytjai között rokoni kapcsolat is fennállhatott: azonos vércsoportba tartoztak és ugyanolyan antropológiai típust képviseltek.
– Össze tudták hasonlítani ezeket más sírokban talált maradványokkal is?
– Igen, a település távolabb lévő köznépi temetőjében ugyancsak ebben a korban eltemetett népesség csontjainak a vizsgálatai megmutatták, hogy a Visegrád 11. századi vezetői és népe antropológiailag és vércsoportjuk tekintetében is élesen elkülönült egymástól. A visegrádi vezetők antropológiai típusa inkább a honfoglaló magyarságéval mutat hasonlóságot.
Azaz a leletek alapján úgy tűnik, hogy az államalapítás idején egy magyar ispáni családot beültettek a meglévő várba, hogy a már ott élő népekkel együtt építse ki az ispáni központot. 
– Miért jelentős ez a felfedezés?
– Mert megmutatja, hogy hogyan is történt gyakorlatban az államalapítás. Azt, hogy van egy folyamatos, a honfoglalás előtt is élő, késő avar–Karoling-kori népesség, amelynek kulcsszerepe volt a feudális magyar állam létrejöttében. Korábban ilyen továbbélő településeket jóformán csak a Kárpát-medence peremterületeiről ismertünk. Felvidék nyugati felén ilyen volt például Nyitra és környéke, ahol egy korábbi, morva hatalmi központban tovább élt a szláv népesség, majd a 11. században a magyar államba az Árpád-ház egyik hercegségének központjaként illeszkedett be.
Hasonló folyamatokat ismerünk Szlavónia területén, illetve Nyugat-Magyarországon is.
Ennek egyik legismertebb példája Zalavár, amelynek elődje, a közeli fenékpusztai késő római erődített település volt. A 9. században a romba dőlt római erőd melletti szigeten épült ki az elsősorban szláv lakosságú Mosaburg, amely egy Karoling tartomány központja lett, majd a magyar államalapítás idején előbb Kolonvár, később Zalavár néven megyés ispánság székhelyévé vált. A legújabb kutatások már az ország belső részein is hasonló folyamatokat mutattak ki. Nemcsak Visegrádon, de Pécsett és Kaposszentjakabon is kiderült, hogy római települések romjai között, részben azok valamilyen formában történő felhasználásával egy-egy 9. századi erődített udvarház és templom épült, majd e továbbélő 9. századi központok nyújtottak alapot a 11. században a szerveződő keresztény magyar állam új központjainak, Visegrádon egy megyés ispánságnak, Pécsett egy püspökségnek, Kaposszentjakabon egy apátságának a létrehozásához. Az egyedi jelenségek tehát mára megsokasodtak, mondhatni általánossá váltak.
Úgy tűnik, hogy ez lehet az egyik jellemző mintázata a Magyar Királyság megszervezésének, azaz a magyar államalapításban a Karoling-kor népességének és építészeti hagyatékának kontinuitása jelentősebb tényező volt, mint korábban gondoltuk. 
– Hogyhogy, ez a felfedezés eddig nem kapott nagyobb sajtónyilvánosságot?
– A régészek, történészek hagyományosan inkább a magyarságnak a keleti eredetéből próbálják levezetni a középkori magyar állam felépítését, szerkezetét. Hajlamosak vagyunk elfeledni a helyi előzményeket, holott látható, hogy a magyar államnak a lokális előzményei szinte mindenütt előkerülnek, ha keressük őket. A korábbi erődöket, településeket, templomokat az Árpád-korban felhasználták és az állam központjaként folytatták történetüket.
Visegrád esete – amely a Magyar Királyság központi részén feküdt – arra utal, hogy ez a gyakorlat nem egy rendellenes, kirívó példa volt, hanem tudatos szervezés eredménye. Mára egy rendszer kezd összeállni a részletekből.
A jelenleg ismert forrásokból úgy néz ki, hogy amikor az Árpádok létrehozták az ezredforduló környékén a saját államukat, akkor azt tudatosan az akkor még álló – és tovább élő – sokszor késő antik gyökerű Karoling-kori hatalmi központokra építették föl.
Tóth Gábor
Középkori emlékeink háromszáz évig tartó pusztulása – a Mátyás Múzeum igazgatója a Vasárnapnak
Középkori emlékeink háromszáz évig tartó pusztulása – a Mátyás Múzeum igazgatója a Vasárnapnak
Középkori emlékeink háromszáz évig tartó pusztulása – a Mátyás Múzeum igazgatója a Vasárnapnak
Kiemelt képünk forrása Paztirik Informatikai Kft.
