Francesca Rivafinoli: A fürdővízzel együtt a gyereket

Bámulatos, micsoda véletlen egybeesések vannak: megjelenik egy közel 2000 oldalas vélemény a müncheni egyházmegyében 1945 óta elkövetett szexuális visszaélések kezeléséről, benne többek között azzal a nyomatékos megjegyzéssel, hogy számos vizsgált esetben nagyon világos jelei vannak a homoszexuálisok közötti, messzire nyúló „szoros hálózatoknak”, amelyek szintén „fontos tényezői” az eltussolásnak – ezt az észrevételt azonban pont elnyomja a német köztévé mostanra időzített hatásvadász „projektje”, amely

kedves, barátságos comingoutoló katolikusok bemutatásával sulykolja: konzervatív katolikus rossz, szivárványos katolikus jó.

A 94 éves, beszélni már alig tudó XVI. Benedek emeritus pápa egy csapásra kikiáltatik bűnbaknak és utolsó hazugnak, miután munkatársai a nevében (de borzasztóan nem az ő stílusában) írt 82 oldalas állásfoglalás egy pontján tévesen azt állították, nem vett részt egy 42 évvel ezelőtti (nem sokat bizonyító) ülésen. Amely ülésen való tényleges részvétele egyébként eddig is ismert volt, tekintve, hogy már 2020-ban beszámolt róla Peter Seewald a Benedekkel folytatott beszélgetésein alapuló (és az emeritus pápa által jóváhagyott) életrajzban, annak is 938. oldalán. Nem egy nagy leleplezés tehát, de legalább a közönség minden tájékozatlan tagja elkönyvelheti: lám, a konzervatív teológus tagad, ennyit róla (hogy milyen reformokat vezetett be később a Vatikánban a felderítés érdekében, az nem illene bele ebbe a klassz ellenségképbe, úgyhogy arról inkább nem is esik szó).

Ellenben a müncheni egyházmegye jelenlegi feje, Marx bíboros – miután az egyházmegyéjéről szóló és őt is felelősnek találó tanulmány bemutatásáról elegánsan távol maradt – már ki is jelentette:

ő celebrálja a következő müncheni queermisét, emellett szorgalmazza a cölibátus eltörlését. Közben pedig sürgeti, hogy az agg Ratzinger álljon elő és adjon átfogó magyarázatot.

Mármost én azt tanultam latinórán, hogy az ilyen esetekben felteendő kérdés a következő: cui prodest? Az ugyanis nem túl életszerű, hogy egy széles látókörű, tudós ember (aki tíz egyetem díszdoktora, és akit mellesleg már akkor „zöld pápának” neveztek, amikor Greta Thunberg még az óvodában rajzolgatta a fákat) most, élete alkonyának végén, amikor már rég készül elfele, szántszándékkal megpróbálna félrevezetni egy sereg ügyvédet egy olyan adminisztratív kérdésben, amely szempillantás alatt ellenőrizhető (már csak az említett életrajzban is). Nyerni semmit nem nyerhet vele, hiszen akár ott volt az ominózus ülésen, akár nem, ő volt az érsek, rajta kérik számon a dolgot – nem egy ratzingeri intellektusra valló húzás ilyen helyzetben mellébeszélni.

Logikusabbnak tűnik az az elméleti lehetőség, hogy a #nincshálózat egyetlen határozott mozdulattal ráönti az egész mocskot arra a konzervatív ikonra, aki már jó eséllyel nem képes kiállni a kamerák elé.

Olyan katolikusok, akik egyébként a gyöngék védelmezőiként lépnek föl, most egy közel 95 éves beteg embert hívnak tetemre és döngölnek földbe, aki pápaként Ausztráliától kezdve Németországon és Máltán keresztül az Egyesült Államokig áldozatok sorával találkozott megrendülten.

Dicső keresztény eljárásmód ez; az „Az vesse rá az első követ…” kezdetű szentírási idézet nyilván épp szabadságon van.

Miközben elvileg a tényleges megtisztulás lenne a cél, amihez szükségképpen a megtérésen át vezet az út – úgy is mint „az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre”, valamint „elég neked az én kegyelmem” –, egyes német püspökök a paptestvérükre mutogatnak, az ezekben a napokban ülésező progresszív katolikusok gendernyelven szorgalmazzák a katekizmus korszellemhez való hozzáigazítását, a német katolikus egyház 125 comingoutoló munkatársa pedig (akiknek számát egyébként viszonyítsuk az ottani egyházi alkalmazottak 850 ezres összlétszámához) egy homoszexuális pap vezetésével „követeli” a média összes hullámhosszán az LMBTIQ+ személyek egyházi karrierjének lehetővé tételét.

Értem én, hogy egyes vélemények szerint kevesebb a pedofil, ha mindenki szabadon kiélheti vágyait azzal a felnőttel, akivel szeretné – csak éppen a minap feltárt, több mint 400 vádlottat érintő német pedofilhálózat esetében senkit nem gátolt meg semmilyen egyház a konszenzuális kapcsolatok létesítésében, mégis szörnyűségekre vetemedtek aberrált felnőttek. Ez tehát nem tűnik biztos megoldásnak. Így talán

érdemes lenne kísérletképpen kipróbálni, milyen az, amikor minden katolikus megpróbál katolikusként viselkedni.

Nem a kibúvókat keresni, nem elcsámborogni más irányokba, nem a vágyaknak engedelmeskedni, hanem így frankón megpróbálni megvalósítani azt, ami a katekizmusban áll. Úgy imaéletileg, mint szexuáletikailag, is. Ha kiderül, hogy attól nő a visszaélések száma és romlik az életminőség, akkor majd elkezdhetünk vitatkozni arról, hogy kidobjuk-e a tanítás komplett fejezeteit azért, mert még Joseph Aloisius Ratzinger sem tökéletes.

Addig viszont talán nem kellene a pedofília elleni harc címén szivárványos önmegvalósító klubbá alakítani az Anyaszentegyházat.

A címlapképen XVI. Benedek pápa köszönti a híveket, miután megérkezett utolsó általános audienciájára a vatikáni Szent Péter téren 2013. február 27-én. A pápa február 11-én bejelentette, hogy február 28-án lemond. Forrás: (MTI/EPA/Michael Kappeler)