Szinyei Merse Pál, az örök megújító

– A Majálist és a Lilaruhás nőt valószínűleg mindenki ismeri hazánkban, de valóban ezek a legfontosabb képek Szinyei Merse Pál életművében?

– Ez a két festmény valóban nagyon meghatározó. Szinyei Merse Pál mondhatni megelőzte a korát e műveivel. Nagy újító volt, nem csak idehaza, hanem nyugat-európai viszonylatban is. Fiatalon, 1873-ban festette meg a Majálist és egy év múlva a Lilaruhás nőt. Mindkettő kultuszképpé vált: a mai napig meghatározó darabjai a magyar vizuális emlékezetnek.

Olyan kultikus fő művek ezek, amelyek a 19. század vége óta – nyomatokon, reprodukciókon keresztül – széles körben ismertté váltak.

– Milyen volt a Majális akkori fogadtatása?

– A festmény 1873-ban, a müncheni Glaspalastban, majd a bécsi világkiállításon került bemutatásra, ahol nagyon szerencsétlen helyre akasztották. Akkoriban egy kiállítás egészen másképpen nézett ki, mint ma. A festményeket a padlótól a plafonig, mozaikszerűen helyezték el, szinte teljesen beterítették a falakat. A Majálist – újító témája, élénk színei miatt nem túl előnyös helyre –, nagyon magasra helyezték el.

Ezt Szinyei megalázónak érezte és ezért úgy döntött, hogy visszavonja képét a kiállításról.

– Miben állt Szinyei modernsége?

– Abban, hogy képes volt megújítani a hagyományt, újraértelmezte a festészetet, formában, színben, témaválasztásban egyaránt. Intenzíven érdeklődött a színelmélet iránt, a komplementer – kiegészítő – színek egymásra hatásával foglalkozott.

Szinyeit elsősorban a tájképfestészet megújítása érdekelte.

A természet szeretete valószínűleg összefügg azzal, hogy egy középnemesi felvidéki családból származott, a Sáros megyei Jernyéről, ahol mindig gyönyörű táj vette körül. Ember és természet kapcsolata foglalkoztatta, hogy hogyan lehetne ezt minél harmonikusabban megfesteni. Valahogy ráérzett az akkori korszellemre, ami megújította az európai festészetet.

Hiszen más utakon haladva, de oda jutott el, ahová a francia impresszionisták is.

– Az ifjú Szinyei ismerhette Franciaországban alkotó impresszionistákat?

– Csak hallomásból tudott róluk, de képeket nem látott tőlük. Az impresszionistáktól teljesen függetlenül ért el hasonló eredményeket. A nagyon élénk színek, az erőteljeszöldek, kékek, pirosak alkalmazása és a témaválasztása is nagyon modern volt. Ma már egy piknikről készült festményt nem tartunk újszerűnek, de akkor az, hogy Szinyei saját korabeli környezetét, a polgári kultúrából vett jeleneteket ábrázolt, szokatlan volt.

Szinyei volt az első modern magyar festőnk, aki következetesen alkalmazta a modern festészeti irányelveket.

– Szinyei Merse Pál mennyire ismert nemzetközileg, az impresszionizmus hazájában Franciaországban?

– Kevéssé, mindennek pedig több oka van. A legfőbb oka az, hogy sokáig nem állította ki alkotásait Franciaországban. Sajnos a kiállítások kérdésében nem túl szerencsés döntéseket hozott. Míg mondjuk Munkácsy Mihály a Párizsi Szalon tárlatain állította ki képeit – és ezáltal hírnevet és fontos elismeréseket szerzett –, addig Szinyei Merse elsősorban Németországban igyekezett kiállítani. Holott ebben a korszakban az egyetemes művészet már nagyon franciaközpontú volt, Szinyei viszont nem törekedett eléggé arra, hogy Párizsban állítson ki. Francia útja meghiúsult: 1870-ben kitört a porosz–francia háború, amely ellehetetlenítette az utazást.

– A Majális nem túl pozitív fogadtatása után mi történt a fiatal festővel?

– A kudarc miatt hazaszállíttatta a képét. Majd 1874-től – édesapja betegsége miatt – hazaköltözött a felvidéki Jernyére. Megházasodott, gyermekei születtek, a külföldi utazások és a későbbi kiállítások ellehetetlenültek. Az ifjúkori művészi ambícióit teljesen letörték a családi kudarcok és tragédiák.

Nehézséget jelentett, hogy földbirtokosként a saját birtokán a gazdasággal is foglalkoznia kellett, így kevesebb ideje maradt a festésre.

– Sosem sikerült Szinyeinek kiállítania Franciaországban?

– Három évtizeddel később, 1900-ban a párizsi világkiállításra elküldte az egyik képét, a Hóolvadást, amellyel ezüstérmet nyert. Ez a festmény témaválasztásában és megfogalmazásában is nagyon jelentős volt.

Idehaza 1896-ban az ezredéves kiállításon ismét bemutatta a nagyközönségnek a Majálist, akkor már értékelték a munkásságát.

A művet meg is vásárolta az állam a Szépművészeti Múzeum számára.

– Szinyei számos képét eladta, sok műve lappanghat.

– Valóban, sok elveszett mű lehet még. Az anya és gyermekei című festményét, mely korábban több mint száz évig lappangott, például New Yorkból kaptuk kölcsön a mostani kiállításra.

Természetesen számos Szinyei kép elkallódott az elmúlt évszázad alatt, melyeket egy Wanted-projekt keretében keresünk.

A kiállításon is van egy szekció, ahol a keresett képek reprodukciói láthatók. Ez egy 16 darabból álló válogatás, de ennél sokkal több kép lappang. Mindig van esély arra, hogy felbukkanjanak rég elveszett művek, bízunk benne, hogy erre a közeljövőben is lesz példa.

Tóth Gábor