Kopp Mária a férfi–nő szövetség erejének is élő példája volt

Idén januárban lenne 80 éves Kopp Mária orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet alapító igazgatója, a Mentális Egészségtudományok társult kutatócsoportjának vezetője, és a vágyott gyermekek megszületését szorgalmazó Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom alapítója. A személyéhez köthető kezdeményezések most, tíz évvel a távozása után célba érni látszanak. Kopp Mária helyett most a család és a munkatársak beszélnek a sikere titkáról.

A társadalom, a nemzet mentálhigiénés állapotának a feltérképezése kulcsfontosságú volt Kopp Mária számára. A kutatómunkát közösen végezte férjével, Skrabski Árpád szociólógussal. A házaspár együtt tette le „A boldogságkeresés útjainak” alapköveit úgy az egyes ember, mint a belőlük épülő közösségek számára. A tíz esztendeje elhunyt professzor asszonyról, a „pszichológia királynőjéről”, az édesanyáról elsőként két lányát: Skrabski Fruzsina filmrendezőt és Skrabski Luca bírót kérdeztük. A Vasárnap megkereste Beöthy-Molnár András neurológust is, aki tanítványként és munkatársként is megtapasztalhatta Kopp Mária szakmai és emberi nagyságát. 

Dr. Kopp Mária

– Milyen volt Kopp Mária mint édesanya?

Skrabski Fruzsina: Nagyon szoros viszonyom volt Mamával. Olyan bújós típus voltam, és állandóan az ölébe ültem. A legelső emlékem, hogy még csak a lábáig érek, tömött szoknya van rajta, és úgy ölelem meg, hogy beleszagolok a szoknyájába.

A fő élményem vele kapcsolatban, hogy nagyon mély, bensőséges szeretettel van irányomban. Nem szerettem, ha elmegy, márpedig sokszor volt távol otthonról, konferencián. Ilyenkor Papával vártuk a reptéren, meg törtünk neki mandulát. Ezek a kiskori emlékeim.

Skrabski Luca: Anyukánk minden este, amikor fürödtünk, beült hozzánk a fürdőszobába, akkor abszolút ráért, kérdezgetett, de bármiről beszélgethettünk.

Az egyébként is egy meghatározó gyerekkori élményem, hogy bármit elmondhatok a szüleimnek.

– Hogy emlékeznek vissza egy hétköznapra?

Skrabski Fruzsina: A konyhában volt egy kör alakú asztalunk, amit esténként körbeültünk. Mindenki elmesélte, hogy mi volt vele aznap.

Skrabski Luca: Teljesen természetes volt, hogy együtt reggelizünk – még hétköznap is –, és együtt vacsorázunk. Apukánk gyakran készített ham and eggs-et.

Mindig beszélgettünk. Arra is emlékszem még, hogy a beszélgetéseink nagyon pozitívak voltak, nem volt arra példa, hogy a szüleink valakit szidtak volna. Sokszor világnézeti témák is felmerültek, és ezeket mindig építő jellegű beszélgetés kísérte. Ebből is látszik, hogy minket egyenlő félnek tekintettek, mindig bevontak bennünket is az eszmecseréjükbe. Nem az volt, hogy ők beszélgettek, mi meg hallgattuk.

Apukám szeretett velem filozófiai témákról beszélgetni, nagy hatást tett rám, hogy már egész fiatalon elmagyarázta Szent Tamás istenérveit.

– Milyennek látták őt otthon, a családban?

Skrabski Fruzsina: Mama inkább misztikus és zárkózott volt. Ez nem azt jelentette, hogy nem éltek társasági életet – mert éltek –, hanem azt jelentette, hogy nem adta ki magát érzelmileg, még nekünk sem. A Papa volt az egyetlen, akinek kiadta magát, de azon kívül senkinek… Nagyon egymásra voltak hangolva, nagyon érdeklődtek egymás iránt és irántunk.

Skrabski Luca: Ahogy Fruzsi mondja, a köztük lévő kapcsolat nagyon harmonikus volt. Annyira. hogy az egy-két veszekedéstől, amire sor került köztük, mi megrémültünk. Elvonultak a szobájukba, Fruzsi próbálta őket békíteni.

Skrabski Fruzsina viszi tovább a szüleitől örökölt Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat

Skrabski Fruzsina: Emlékszem, mondtam, hogy ne vesszetek össze, mert az nekünk rossz, és a versemet bedugtam az ajtó alatt. Erre elnevették magukat és kijöttek. Ez nekem akkor jó érzés volt! Ha mi veszekedtünk Lucával valamin, akkor Mama mind a kettőnket leszidott. Nem tett igazságot. A vitáinkat mindig nekünk kellett egymás között lerendezni. Azt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, csak nagyon megmaradt a kiskoromból.

Aztán voltak még más nevelési specialitásai is. Nem szerette a divatjátékokat, nem vett Barbit, Moncsicsit, hiába könyörögtem. Azt viszont hagyta, hogy rendetlen legyek, és lehetett rossz jegyet is hoznom az iskolából. Arra emlékszem, hogy féltem megmondani neki, de hogy komolyan leszidott volna egy rossz jegyért, arra nem emlékszem. Mindig biztatott, hogy nekem más képességeim vannak. Verseket írtam, azt nagyon támogatta, legépelte, nagyon büszke volt rám. Ami érdekelt engem, abban támogatott.

Azt sem mondta soha, hogy kivel ne barátkozzam, sőt ha valaki megszorult a barátaim közül, volt, hogy anyagilag is támogatta. Szabadon élhettünk otthon!

Skrabski Árpád és Kopp Mária A boldogságkeresés útjai című közös könyvük borítóképén

– Hogyan nevelték önöket a szüleik? Mit láttak a munkájukból?

Skrabski Luca:

Önállóságra neveltek bennünket, nem oldották meg helyettünk a problémákat. Nem is nagyon korlátoztak bennünket, és nem is szóltak bele egy csomó dologba. Ennek az volt az alapja, hogy éreztük, hogy bíznak bennünk, megvolt a bizalmuk irántunk.

Mindig éreztették, hogy mi jók vagyunk, szeretnek bennünket, mi vagyunk a világon a legszebbek, legokosabbak – ezeket talán inkább Apukám hangsúlyozta –, és ha valaki bánt minket, azt azért teszi, mert irigykedik ránk. Ezzel nekünk, gyerekeknek, önbizalmat adtak.

Skrabski Fruzsina:

Mama át tudta kapcsolni az agyát. Vagy „dolgozó üzemmódban” volt, vagy „pihenő üzemmódban”. És mindig azt élvezte, amiben volt éppen. Ezt el is lestem tőle!

De ha éppen dolgozott és odamentem hozzá, hogy Mama, figyelj, akkor lerakta a munkáját, rám nézett, és meghallgatta, amit mondtam, reagált rá, komolyan vette. Esténként úgy kapcsolt ki, hogy komolyzenét hallgatott vagy olvasott a nagyszobában.

Skrabski Luca: Igen, voltak idők, hogy rengeteget dolgozott, és mégis nagyon jól be tudta osztani az idejét. Este volt ideje saját magára és ránk is.

Skrabski Fruzsina szülei fényképe előtt az édesanyjáról elnevezett KINCS-ben

Mi volt a családi kikapcsolódás?

Skrabski Fruzsina: Idilliek voltak a balatoni nyaralások. Úszás, aztán napozás a hegyoldalban, ahol volt a házunk. Arra is emlékszem, hogy Mama olvas és én odabújok mellé, ő meg vakargatja a hátamat, Apukám kaszálja a szénát, aztán felülök a talicskán a szénára.

Skrabski Luca: A vasárnap esti tihanyi mise után mindig sétáltunk, meg beültünk a Rege cukrászdába, és somlói galuskát ettünk. Ezt mindig nagyon vártam.

Most ahogy ezekről beszélünk, azon gondolkodom, hogy a Mamát nem lehet egyedül önmagában nézni, ő Apukánkkal alkotott egy egységet.

Skrabski Fruzsina: Igen, a szüleinknek nagyon jó volt a kapcsolata, és ebben nekünk is nagyon jó volt élni, boldogok voltunk együtt!

Lelkesen magyarázta a szorongás mechanizmusát

Kíváncsiak voltunk egy olyan tanítvány emlékeire is, aki később kollégaként dolgozott együtt Kopp Máriával. Ő Beöthy-Molnár András orvos, pszichoterapeuta, ideggyógyász, pánik- és stresszkezelő tréner, hétgyermekes édesapa.

Dr. Beöthy-Molnár András: Azon túl, hogy a pánik- és stresszkezelést tőle tanultam, és ezt alkalmazom a mai napig, az egész/séges gondolkodásmódot is el lehetett sajátítani mellette

– Milyen mestere volt a professzor asszony?

Ő volt számomra a pszichológia két királynője közül az egyik. A másik Bagdy Emőke. Marikát 1980 óta ismerem az akkor megalakult Magyar Pszichiátriai Társaságból.

Már negyedéves hallgatóként találkoztam vele, amikor az egyetem Kálvária téri romos épületében a mellékhelyiségekből kialakított pszichofiziológiai laboratóriumát és kutatásait mutatta meg. Máig emlékszem, hogy milyen lelkesen magyarázta a szorongás mechanizmusát, a lélektani gyógyítás útjait vagy a tudományos pszichoszomatikus szemléletet.

– Milyen főnököt ismert meg személyében?

Közelebbi munkakapcsolatban 1992-től voltunk, amikor meghívott az egyetemi pszichológia oktatásba gyakorlatvezetőnek. Ezután alapította meg a Magatartástudományi Intézetet, ahol meghívására 8 évig főállású tanársegédjeként oktattam, kutattam és gyógyítottam.

A harmadik évben születtek meg hármas ikreink, amire ő, a gratuláció mellé  hozzáfűzte, hogy fél évig akár be se menjek dolgozni az intézetbe, inkább segítsek otthon a feleségemnek, legyek a családommal.

Azután még 2010-es évek elejéig visszajártam külsős oktatóként. Tehát mintegy két évtizedig dolgozhattam emberséges vezetése mellett. Ami a vezetői munkamódszerét illet, serkentette a jó ötletek születését, az újító gondolatoknak azonnal teret adott, ha értelmesnek látta. Így lett része az országos egészség és társadalom-kutatásnak az értékrend kérdőív (Rokeach), a részletes média kérdéskör és az oki kapcsolatok vizsgálatára alkalmas követéses módszertan is, amiket én javasoltam.

– Mit tanult Kopp Máriától, amit tovább visz a gyógyításban?

– Amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem újraindításán dolgoztak férjével, Skrabski Árpáddal és Jelenits István piarista szerzetessel, meghívott a kezdeményező egyesületbe engem is. Állhatatosan, lelkesen és hatalmas munkabírással, elkötelezetten dolgozott vállalt feladatain. Volt, hogy este 9-10 tájban futottunk össze az intézeti folyosón, s kedvesen köszöntött: Te még mindig itt vagy? Azon túl, hogy a pánik- és stresszkezelést tőle tanultam, és ezt alkalmazom a mai napig, az egész/séges gondolkodásmódot is el lehetett sajátítani mellette. Csodálatos nyitottsággal figyelte a világot, támogatta a fiatalokat, egy pillanatig sem volt doktríner, a tanítványait is szabadon hagyta gondolkodni.

Kopp Mária a házasság fontosságára, a férfi és a nő szövetségének erejére is élő példa volt Árpáddal. Amit A boldogságkeresés útjai című könyvükben megfogalmaztak és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom alapelveként lefektettek, az ma sorra valósul meg a társadalompolitikában – az egész társadalom növekedését, testi-lelki-társas épségét, a családokat támogató intézkedésekkel.

Bagdy Emőke

Dr. Bagdy Emőke: Bajtársi, sorstársi és baráti érzések szövődtek köztünk. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu

Bagdy Emőke klinikai pszichológus, pszichoterapeuta: „Szinte minden elindított mozgalmad, tudományos eredményed gyümölcsözően gyarapodik”

„Velem egykorú pályatársamként a hetvenes évektől kezdve erős kötelék alakult ki köztünk a szellemi területen, pszichiátriai, klinikai pszichológiai és pszichoterápiás ügyek közös képviseletében. Bajtársi, sorstársi és baráti érzések szövődtek köztünk. Halálod reggelén közös rádiófelvételünk lett volna, a stúdióban hiába vártunk. Éjszaka elindultál az utolsó útra.

Amikor most megidézlek, úgy érzem, a »Nem halok meg egészen« horatiusi mondás rád nézve különösen érvényes, mert szinte minden elindított mozgalmad, tudományos eredményed gyümölcsözően gyarapodik. Naponként idézünk, hivatkozunk rád. Szlogenjeid közismertté váltak, munkásságod jelentősége az idő múlásával egyre növekszik. A magyar lelkiállapotra, európai helyzetünkre, népesedési problémáink megoldásának keresésére, a család erejének és jelentőségének bizonyítására vonatkozó tudományos és közéleti tevékenységed mára áthatotta a magyar értelmiségi gondolkodást, meghatározza a kormányzati családpolitikát, töretlenül él és fejlődik. Skrabski Árpáddal közös alkotó tevékenységed mintájává vált az alkotó és boldog párkapcsolatnak is.

A Három Királyfi, Három Királylány kezdeményezésedből nagyhatású mozgalom bontakozott ki, amely elsőként ért el az ötpárti nyilatkozattal nemzeti egyetértést.”

Tringer László orvos, pszichológus: „Hihetetlen tudományszervező adottságai voltak”

Mária személyiségére jellemző volt, hogy mindig nagyon pontosan, precízen felkészült a munkáira. Emlékszem előadásaira, amelyeket a klinikán tartott. Nem spontán módon, mint sok előadó, hanem jól megtervezett, igényes előadásokat tartott. Hajlamos volt arra, hogy kicsit izguljon, ami aztán oldódott, és ragyogó érdekes előadásokat tartott. Hihetetlen tudományszervező adottságai voltak, – amit mindig is irigyeltem tőle – én nem vagyok ilyen jó szervező. Érdemes megnézni, hány PhD-hallgató készítette el a dolgozatát Mária felügyelete alatt. Abból a hatalmas anyagból bontakozik ki a „Budapest Study” immáron a maga tudománytörténeti jelentőségével. Jelentős kutatásai voltak Józsefvárosban és országosan is, amelyekben a lakosság mentálhigiénés, egészségi állapotának felmérésével egyértelműen igazolták, hogy a szociális viszonyok milyen jelentős hatást gyakorolnak a lakosság mentális állapotára. Ezekből számos monográfia és tanulmány született, melyeket részben férjével együtt írtak.

Túry Ferenc pszichiáter, pszichoterapeuta: Máriát a nemzeti alapkérdések, lehet mondani az emberi viselkedések alapkérdései foglalkoztatták

„Máriában nagyon tetszett, hogy pillanatok alatt képes volt elintézni a számára fontos dolgokat. Ő villámgyorsan – percek, órák, napok alatt – megoldott olyanokat, amiken én adott esetben hetekig töprengtem, vagy készültem volna rá. Ez az ő nagyon határozott, mindenki által elismert jellemzője volt. Így alakult Máriával való kapcsolatom, és nagyon megtisztelő volt, hogy anno odavett maga mellé, pozitív, erős támogatással, lehetőséget biztosított a kutatómunkára. Az ő pályájának nagyon szép íve volt, azt látom, őt mindig az alapkérdések foglalkoztatták. Nem olyan kutató volt, aki »rátapad« egy szűk területre, és azt kibogozza – ez inkább én voltam az evészavarokkal – hanem Máriát a nemzeti alapkérdések, lehet mondani az emberi viselkedések alapkérdései foglalkoztatták. Őt a társadalmi vonatkozások érdekelték az epidemiológia kapcsán. A pályája végén aztán eljutott az olyan nagyon alapvető emberi érzések mint a boldogság vagy az élet értelmének a kutatásáig, vagy a nemzet mentálhigiénés állapotának a feltérképezéséig.

Purebl György pszichiáter, pszichoterapeuta: Határozott elvek mentén nyitottnak lenni az egész világra – ezt az igazán jézusi kombinációt elég kevesen tudják megvalósítani, Máriából viszont sugárzott.

„Ha felkeltette egy kutatás az érdeklődését, azonnal írt akár a világ másik végében élő nagyon híres kutatóknak is, egy percig sem feszélyezte magát. A megkeresettek többsége ugyanilyen feszélyezetlenül, nyitottan reagált, így azután végül Máriának lett egy »nemzetközi holdudvara« is. Emlékszem, egyszer együtt voltunk egy külföldi konferencián és Mária úgy beszéltetett a fogadáson, mintha egy baráti társaságban lenne, pedig a résztvevők nagy részét ő is akkor látta először. Érdekes, hogy Mária nyitottsága viszont bizonyos embereket zavarba hozott, olyanokat, akik nagyon szigorúan (és nagyon egyszempontúan) képviseltek valamit. Látszott, hogy nem tudják hova tenni azt, hogy valaki ennyire elfogulatlan. Pedig a Mária által képviselt értékekkel tudtak azonosulni, csak éppen azt nem értették, hogy Mária miért ilyen nyitott másként gondolkodó emberek felé. Pedig enélkül a nyitottság nélkül nehéz új szemmel rátekinteni problémákra – ami pedig a tudományos kreativitás alapja, és e nélkül a nyitottság nélkül nehéz pszichológiai segítséget nyújtani másoknak. Határozott elvek mentén nyitottnak lenni az egész világra -–ezt az igazán jézusi kombinációt elég kevesen tudják megvalósítani, Máriából viszont sugárzott.”

Raduch Csilla pszichológus: Lelkesítő volt Mária társasága

Bálint Mihály, a Bálint-csoportok megalapítója szerint a legfőbb gyógyszer maga az orvos. Mária orvos is volt, pszichológus is, kutató is. Milyen volt mellette dolgozni? Igényes volt. A kezdeti évek összecsiszolódásai során gyakran elhangzott, „ez így nem jó”, „hát ezt így nem lehet”, „ezt így javítsd”, de egy szép napon az elvégzett munkámon egy sárga cetlin ez állt: „Nagyon jó”, és ez lett a következő másfél évtized alapja. Ezt a kis papírt el is tettem emlékbe, ez lett a mérce. Lelkesítő volt Mária társasága. Meglátta mindenkiben a potenciált és támogatta a munkatársakat céljaik elérésében.

Vigh József, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom ügyvezetője: Mária védőangyalként segít sikerre vinni mindazt, amit együtt kezdtünk el

„Számomra leginkább Mária bátorsága volt példaértékű, hite és rendkívül jó kommunikációja, amivel máig jól érzékelhető hatása van pl. a családbarát szemlélet terjedésére. Szavai nálam is célba találtak, nekem is szívügyem lett a mozgalom, hogy tegyek én is a családokért, a gyerekekért. Kimutatták, hogy a magyar társadalom a leginkább családbarát Európában, mégsem születnek meg a kívánt, tervezett gyermekek. Sajnos tíz éve, 2012 tavaszán hirtelen távozott közülünk, ez sokkolt minket, akik vele dolgoztunk. Nekem nagyon emlékezetes vele kapcsolatban az, amikor felkért, hogy koordináljam az önkéntesek munkáját. Halálát követően küldetésem, hogy folytassuk az általa elkezdett munkát. Gyakran érezzük, hogy figyeli, milyen szépen gyarapodik Mozgalmunk, és védőangyalként segít sikerre vinni mindazt, amit együtt kezdtünk el.”

 Pálfay Erzsébet, a mozgalom országos hálózatvezetője: Rögtön „cselekvési üzemmódba” kapcsolt

„Ami a személyes történetemből Máriát leginkább megmutatja, az a lendülete, energiája, tettrekészsége, intenzitása, hatékonysága és még sorolhatnám… ami minden fontos, őt érdeklő ügyet előre mozdított. A közösségi brainstormingjaink után nem ismerve akadályt, lehetetlent, rögtön »cselekvési üzemmódba« kapcsolt. Volt, hogy nem érezte jól magát, mégsem engedte, hogy megszakítsuk a tervezett munkamegbeszélést, fontosabbnak tartotta azt, hogy közös terveinkben haladjunk. Nagyon közvetlen volt, az esti szűkebb körű megbeszéléseket a szobájában tartotta. Megfigyelte és pontosan felismerte az emberekben rejlő tehetséget, lehetőséget, és bevonó, integráló, lelkesítő viselkedésével jól működő munkacsoportokat hozott létre. Pillanatok alatt lépésekre bontotta a feladatokat és azokat a megfelelő személyeknek delegálta, ezzel is támogatva, biztatva emberi, szakmai kibontakozásukban. Mély meggyőződésem, hogy az ő emberi mintája, munkakultúrája – amit örökül hagyott nekünk és őrzünk – nagyban segítette mozgalmunk fennmaradását.”

 

Címlapkép: Beliczay László/MTI

Iratkozzon fel hírlevelünkre!