Nyomorgó országnak bizniszegyházakat?

Iványi Gábornál járt Márki-Zay Péter, vitt neki ökumenikusan egy csomó finom narancsot, és ha már ott járt, és épp nem volt senki a környéken, aki betapassza a száját, gyorsan mondott nekünk is néhány okosságot. Összefoglalnám röviden, nehogy valaki lemaradjon róla:

1) az Európai Unión belül Magyarországon „a második legalacsonyabb fogyasztás van, tehát az emberek a legrosszabbul élnek”, 2) a magyarok 74 százaléka „az uniós szegénységi küszöb alatt él, ez a legrosszabb az egész Európai Unióban”, egyébként pedig „az állam nem szólhat bele abba, hogy kik tekintik magukat egyháznak”. Mindenekelőtt végezzünk egy gyors tényellenőrzést az adatok tekintetében, aztán vizsgáljuk meg közelebbről MZP egyházpolitikai krédóját.

Ez az „uniós szegénységi küszöb” nagyjából azt jelenti, hogy összegyúrjuk a svéd, a holland és a luxemburgi fizetéseket a magyarokkal, az egészet átlagoljuk, és megnézzük, hol mennyien élnek ennél lényegesen kevesebb pénzből – mintha adott összegből egyformán lehetne lakni Uppsalában és Plovdivban. A módszerrel így rögtön kimutatható, hogy Magyarország háromnegyede nyomorog, ellenben a franciáknak csupán alig 4 százaléka él szegénységben. (A migránsok pedig nyilván a bántóan nagy jólét elől menekülnek onnan át a La Manche csatornán.) A dolognak tehát eleve nincs sok értelme, ráadásul logikusan az következne belőle, hogy a maga nemében Mészáros Lőrinc is szinte mélyszegény, hisz vagyona a valamirevaló európai nagytőkések medián vagyonának épphogy 3,3 százalékát teszi ki. Sajnálnunk kell őt ezért? Na, ugye.

De még nagyobb probléma, hogy a vonatkozó tanulmányból elég világosan kiderül: a magyarokkal szemben a románoknak egyenesen 96 százaléka tengődik a képzelt uniós szegénységi küszöb alatt. Így hát nehezen mondható, hogy a mi mutatónk „a legrosszabb az egész Európai Unióban”. Pláne, ha az oly régóta keresztény szónok nem kíván hazudni.

Érdekes továbbá az állítás, miszerint Magyarországon élnek a „legrosszabbul” az emberek, merthogy itt van a „második legalacsonyabb fogyasztás”. Ha akad egy uniós ország (jelesül Bulgária), ahol a háztartások még kevesebb fogyasztási cikket és szolgáltatást vásárolnak, mint nálunk, akkor ebből az adatból hogyan fordulhatunk rá a „tehát” szóval arra a következtetésre, hogy a magyarok élnek a legeslegrosszabbul?

Természetesen tény, hogy az egyéni fogyasztás szintje sok mindenről árulkodik (nem véletlenül áll a rangsor élén Luxemburg), de azért én két klímapánik között nem feltétlenül azon mérném le a jólétünket, hogy esztelenül összevásárolunk-e minden kacatot, a minél több fogyasztást tekintve eszményi állapotnak.

Különösen, ha az illető politikus közben kifejezetten szorgalmazza, hogy használjunk kevesebb vizet és gázt. Ha holnaptól a jóléti államokban senki nem cserélné le a működő telefonját csak azért, mert futja neki a legújabb modellre, hanem inkább átutalná az árát valami értelmes fejlesztési projektre, rögtön visszaesne az egy főre eső fogyasztás – mégse biztos, hogy érdemben romlana az életminőség.

És ha már így elérkeztünk a mértékletesség keresztény erényéhez, lássuk ezt az egyház-dolgot. Azaz vegyük jegyzőkönyvbe: a dékások szavazataival miniszterelnökké válni kívánó Márki-Zay Péter kimondta, ha megválasztják, bármilyen konglomerátum regisztráltathatná magát egyházként, és élvezhetné – idézem – „az azzal járó kedvezményeket, juttatásokat”. Ami nehezen értelmezhető másképp, mint hogy bemehetne a hivatalba egy csapat vicces kedvű (vagy csupán ingyenpénzre sóvárgó) polgár, és mondhatnák, hogy ők a „Szent Orbán Útja Messiási Közösség”, a „Csirkefarhát Ezoterikus Páholy”, vagy akár a „Júdea Népe Gyülekezet a Várandós Férfiakért”, és ezúton kérik tisztelettel a nyilvántartásba vételüket. Majd felmarkolhatnák az adófizetők pénzéből nyújtott támogatásokat a semmire, hisz ha ők magukat egyháznak tekintik, akkor ők bizony egyház, az állam ebbe nem szólhat bele. Viszont fizethet, mint a katonatiszt, hiszen MZP, a derék és szavatartó katolikus kilátásba helyezte nekik is a „kedvezményeket és juttatásokat”.

Hahó, ateista dékások, kell ez nektek?

Fotó: Szennyes Krisztián / Vasárnap.hu