Eltűnt épületek nyomában (27.)
Korábban már több alkalommal írtam az úgynevezett „elsüllyedt Duna-parti szállodasorról”. A világhírű Ritz, Hungária, Bristol és a Carlton mellett három másik palota is állt a Dunakorzón. Ezek közül az új Lloyd-palotát, amely egy ideig a Budapesti Áru- és Értéktőzsde épületeként is funkcionált, már bemutattam az olvasóknak. A másik ilyen épület a Vigadó teret dél felől lezáró Első Magyar Általános Biztosító Társaság hatalmas palotája volt, amely 77 éven keresztül uralta a Duna-korzó képét. 
A pesti Duna-partot a Vigadótól északra Felső-, míg délre, Alsó-Dunasornak nevezték el, amelyet még 1862 és 1866 között építettek át kétszintű védművé. Az átépítés során Pest város a Duna kárára hatalmas és értékes területekhez jutott, amelyet felparcellázta és értékesítette. Az Alsó-Dunasor területének legnagyobb, egyben legértékesebb középső részét az Első Magyar Szálloda Részvénytársaság vásárolta meg magának, ahova később a patinás Grand Hotel Hungáriát építették fel. A részvénytársaság az azzal szomszédos északi telket is megvette, ahol az első, építkezésért folyamodó beadványi tervek szerint szintén szállodát terveztek építeni. Végül pénzhiány miatt inkább úgy döntöttek, hogy a telket jó pénzért eladják. A vevő Lévay Henrik volt, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság igazgatója. 
Az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot 1857-ben alapították 3 millió pengőforintnyi alaptőkével. Az alapító közgyűlésen, Lévay Henriken kívül olyan neves személyiség is jelen voltak, mint gróf Apponyi György, Deák Ferenc, gróf Dessewffy Emil, báró Eötvös József, Ürményi József, gróf Zichy Ferenc és gróf Zichy Henrik. Míg korábban Magyarországon a legtekintélyesebb biztosítási cégek alig voltak képesek 300-400 ügynököt alkalmazni, addig az Első Magyar Általános Biztosító Társaság mellé olyan nagy tekintélyű személyiségek álltak, akiknek a közreműködése már önmagában véve a siker biztosítékát jelentette: 1858-ban több mint 600 fős ügynöki sereg várt az indításra, amely év végére már megduplázódott, míg 1860-ra a vidéki ügynökök száma már elérte a 7000-et. 
A biztosító sikere hatalmas bevételt generált, ugyanakkor az adminisztrációs feladatok is megnőttek. Ezért Lévay Henrik kezdeményezésére 1871-re felépült a biztosító székháza az Első Magyar Szálloda Részvénytársaságtól vásárolt Vigadó téri panorámás telken. A tervek elkészítésével Frey Lajost kérték fel. Az építész nevéhez kötődik többek között a bajai zsinagóga, a Budai Népszínház, a Lónyay-bérház, Ferencesek-bazára a Ferenciek terén és a Fiume Szálloda épülete. A négyemeletes eklektikus épület második emeleti erkélyeit hat atlaszszobor tartotta. Ezeket és a negyedik emeleti herma szobrokat Szendáz Károly és Szendház Ferenc készítette. 
A földszinten és az első emeleten helyezkedtek el az Első Magyar Általános Biztosító Társaság irodái, míg a második szinten további bérelhető irodahelyiségek kaptak helyet: itt működött a Magyar Királyi Folyam és Tengerhajózási Rt. és az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat kirendeltségei. A maradék két emeleten elegáns nagypolgári lakásokat alakítottak ki, amelyeket a biztosító társaság bérbe adott. Az ebből befolyó bevételek fedezték a vidéki kirendeltségek fenntartási költségeit. Az épület legszebb panorámájával rendelkező apartmanjában lakott maga az alapító-vezérigazgató, Lévay Henrik is. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság Dunakorzó felőli földszinti helyiségét 1931-től a Paulin Lajos irányította Negresco Kávéház bérelte, amelynek gyakori vendége volt az operett királya, Lehár Ferenc és a Pál utca fiúk ifjúsági regény szerzője, Molnár Ferenc is. 
Budapest második világháborús ostroma során, a környező épületekkel szemben, amelyeket láncos légibombák találtak el, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság székházát „csupán” a várhegyen felállított német 88 mm-es ágyúk belövései rongálták meg. A pusztítás nem volt végzetes: az épület tetőzete leégett, a födémek a legfelső szinteken beszakadtak, az ablakok betörtek, a homlokzat díszítése itt-ott megsérült. Az ostrom után az épületet magára hagyták, semmilyen állagmegóvási munkát nem végeztek rajta, így pár év elteltével az időjárás okozta állagromlás miatt bontásra ítélték, és 1948-ban lerombolták. A kommunista dúlás a patinás biztosítót sem kímélte: az Első Magyar Általános Biztosítót és két leányvállalatát 91 éves működés után, 1948-ban államosították, romjain egy évvel később létrehozták az Állami Biztosító Nemzeti Vállalatot, az ÁB-t. 
Az értékes épület lebontása a mai napig megbotránkoztatja a budapestieket és az építésztársadalmat. A biztosító épületének telkén hosszabb ideig közpark terült el, 1956-ban még forradalmárokat is temettek a területre. Aztán 1969 szilveszterén megnyílt Finta József építész brutalista, szocmodern épületkolosszusa, a Duna InterContinental, amely a mai napig az önzőség és az ideológiai építészet mintapéldánya a fővárosban. Nem megerősített, építész körökben terjedő információk szerint már tervezik a ma Mariott névre keresztelt InterContinental bontását és az egykori „elsüllyedt Duna-parti szállodasor” épületeinek korhű visszaépítését.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
