Eltűnt épületek nyomában (26.)
1837-ben, amikor megkezdődött Pollack Mihály remekművének, a Nemzeti Múzeumnak az építése, a környéket még csak gyümölcsösök és legelők borították. A múzeum elkészültével aztán minden megváltozott, mivel az országgyűlés, a végleges Dunaparti otthonának elkészültéig, a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett. A hazai arisztokrácia, mivel a lehető legközelebb akart lenni a döntéshozókhoz, felvásárolta a környék parcelláit, ahol fényűző főúri villák és paloták sorát húzták fel. Így alakult ki a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, a Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt a Mágnásdűlő, a mai Palotanegyed. 
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően az ország nagy veszteségeket szenvedett, köztük a lótenyésztés is. A megtorlások ellenére a lovaglás iránti igény nem veszített a népszerűségéből, ezért a Nemzeti Lovar Egylet elnökének, Szapáry Antal gróf javaslatára, Pesten új lovardát terveztek építeni. A kiszemelt helyszín a rohamosan fejlődő Mágnásdűlőre esett, a Nemzeti Múzeum mögötti Ötpacsirta (később Eszterházy, ma Pollack Mihály tér) utcában. Az építkezés Prónay Albert telkén kezdődött meg, amelyen eredetileg is egy lovarda, a (Nautmann-féle) állt. 
A tervek elkészítésével a híres építészt, Ybl Miklóst kérték fel, aki az impozáns épületet, mai szóval élve, egy multifunkciós csarnokot álmodott meg, ahol a lovas sport mellett lövész, vívó, testgyakorló és táncrendezvényeket is tarthattak. A Nemzeti Lovarda a mester korai művei közé tartozott. Később a keze közül került ki, többek között a budai Királyi Palota, az Operaház, a Várkert-kioszk és bazár, a Szent István bazilika, illetve a Pollack Mihály tér két másik épülete, a Festetics és a Károlyi palota terve is. 
A romantikus stílusú Nemzeti Lovardát 1857-ben adták át, a lovaglópályát Wenkheim Béla báró, későbbi miniszterelnök és király körüli miniszter nyitotta meg. A lovarda a nagyközönség számára is nyitva állt: 8 és 10 óra között mindenki számára nyitott volt, aki jegyet váltott. 10 és 12 óra között a férfiak, 12 és 13 között a hölgyek, majd 13 és 14 óra között közt ismét a férfiak használhatják, míg a maradék időszakot 16 óráig az alapitó tagoknak volt kizárólagos lovagló óráik.
Az új épület egyetlen nyeregtetővel fedett oromfalas középrésszel rendelkezett, amelyen vakívsoros párkányok és nagyméretű félköríves ablakok foglaltak helyet. A lovaglótér két végén fából készült (elbontható) lelátó épült, amelyen 600 fő is helyet foglalhatott. Míg az épület nyugati oldalán a főúri páholyok, addig a keleti oldalán a díszpáholyok kaptak helyet. Az oromzat csúcsát bronz lószobor díszítette, amelyet Anton Dominik Fernkorn készítette 1871-ben. A lovarda mellett gyakorlópályák, istállók, illetve a tanmesterek és a kiszolgáló személyzet lakásai is megépültek. A tervező külön figyelmet fordított a hölgyek igényeinek kielégítésére. A Nemzeti Lovarda két irányból, a Szentkirályi utcából és az Ötpacsirta utca felől is megközelíthető volt. 
A megnyitás utáni évtizedekben a Lovarda az előkelő urak találkozóhelyévé vált. A második világháborúig terjedő időszakban számos rendezvényt tartottak az épületben: volt itt többek között lovasünnepély, lovasverseny, jelmezes lovasbemutató, de rendeztek itt ökölvívó versenyt is. A háborúban a tetőszerkezet két helyen beszakadt. Annak ellenére nem kapott légibomba találatot, hogy a levegőből igen nagy, akár katonai termelési célokra is hasznosítható épület látszatát keltette. 
A Lovardát a háború után magára hagyták, mivel a kommunista rendszer a lovas sportot úri elfoglaltságnak nyilvánította. A karbantartás hiánya és a nedvesség három év alatt megtette hatását. A leromlott állapotú épületet végül a Műemlékek Országos Bizottságának tiltakozása ellenére 1948-ban lebontották. Egyedül az épület homlokzatát díszítő lószobor élte túl az épületet, amely a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokra került (Tata-Dióspuszta), ahol ma is megtekinthető.
A Nemzeti Lovarda helyét parkosították, hogy a szomszédos, ekkor köztársasági elnöki palotaként szolgáló Esterházy-palota megfelelő környezettel rendelkezzen. Később, az 1950-es években a Lovarda helyén építették fel a Magyar Rádió ma is álló bunkerstúdióját, 1969-ben pedig az ötemeletes központi irodaházát. 
Nemrég látott napvilágot az a hír, hogy öt év múlva, 2026-ra a mai Pollack Mihály tér teljes mértékben megújul, amit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) új campusának felépülése tesz lehetővé. A látványtervek egyrészt az oda nem illő épületek elbontását, a tér főúri palotáinak megújulását és új, a városkép szövetébe beágyazottabb egyetemi épület megépülését, valamint a tér fasorral is ellátott kibővülését, nyitottabbá válását vizionálják.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
