Eltűnt épületek nyomában (24.)

Korábbi cikkeimben már írtam az „elsüllyedt” pesti Duna-korzó híres szállodasoráról. Azt viszont kevesen tudják, hogy nem csak szállodaépületek pusztultak el a második világháború és az azt követő kommunista dúlás következtében. Az egyik ilyen épület a Vigadó térre néző Első Hazai Biztosító Társaság neoreneszánsz székháza, a másik a Thonet-bérház, amely egyedüliként a mai napig őrzi az egykori világhírű Duna-sor historizáló hangulatát A harmadik épület, az úgynevezett új Lloyd-palota volt, amely harminckét éven keresztül otthont adott a Budapesti Áru- és Értéktőzsdének is.

Az 1860-as évekre elkészített kettős dunai védműrendszer, amelyet ma alsó és felső rakpartnak hívunk, építészeti kuriózumnak számított a maga korában. A felső rakpart szintjét úgy alakították ki, hogy szegecselt acélgerendákákra helyezték a villamossíneket (mai 2-es villamos), amelyet vasbetonnal fedtek be, míg a Duna felé eső homlokzatot faragott mészkővel és kovácsoltvas ajtókkal díszítették. Ezt az építészeti megoldást „viaduktnak” hívják és szinte teljesen megegyezik a későbbi sugárúti kéregvasút, azaz a kisföldalatti alagútjának építési technológiájával. A befedett acéloszlopok közötti terekben a hajókon érkezett árukat, például gabonát, burgonyát vagy italárut raktározták el. Később, ezekből a helyiségekből, már kofák és italkereskedők árulták a portékájukat, így az alsó rakpart egy igen nyüzsgő piaci forgataggá vált, míg felül a villamospályán túl egy elegáns korzót alakítottak ki.

Ez a kiváló adottságú Duna-parti terület felkeltette az amúgy is hely szűkében szenvedő Pesti Lloyd Társulat és a Budapesti Áru- és Értéktőzsde vezetőségének érdeklődését és megvásárolták a Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utca, a Wurm (ma Szende Pál) utca és a korzó által határolt hatalmas területet. A két társaság 1869-ben kérte fel Kolbenheyer Ferenc építészt, hogy új, közös székházat tervezzen nekik a Stein-palota (későbbi Grand Hotel Ritz-Dunapalota) mellé. Kolbenheyer nevét már jól ismerhetik az olvasók, hiszen számos historizáló épületet tervezett a fővárosban, többek között, az Üllői úton található I. Számú Sebészeti, a II. Számú Belgyógyászati Klinikákat, a Somogyi Béla utcai Rabbiképző Intézetet, a Rózsák terei Protestáns Árvaházat, illetve a képzőművészeti egyetem épületét is.

Az építkezés 1869 ás 1873 között zajlott, amelynek során számos alkalommal szembesültek az építők a beszivárgó Duna nehézségeivel. Kolbenheyer ezért az épület alapjait egyenként 8 méter mélyre leszúrt borovifenyőrönkökre helyezte (hasonló módon, mint az itáliai velencei épületeit), hogy az épület alapozása stabil maradjon. Az új négyszintes historizáló stílusú épületnek három homlokzata volt. A dunai és a Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utcai homlokzat egy magastetőben végződő széles középrizalitot tervezett. A tetőzetet antracit és fehér színű, kárómintás palával fedték le. A két világháború között a tetőzetet átalakították: a középső és szélső rizalitokat a főpárkányzat magasságában széles mellvéddel egészítették ki. Kolbenheyer a Wurm (ma Szende Pál) utca felé tervezte az épület főbejáratát, így ez a homlokzati rész a legdíszesebb: a két oldalrizaliton egy-egy csodálatosan kidolgozott sarokkupola, míg a középrizalit felett magastető állt. A kupolák tetejét pedig egy-egy aranyozott szárnyas Merkúr-szobor koronázta, amely délutánonként, a lemenő nap sugarában gyakran megcsillant. A szobrokat Szász Gyula és Langer Ignác készítette el, Giambologna, egy híres németalföldi szobrász alkotásainak mintájára.

Az épület két belső udvart fogott közre: a déli (főbejárat mögötti) földszintjén alakították ki a Lotz Károly négy freskójával (kereskedelem, ipar, hajózás, fölművelés) díszített gabonacsarnokot (árucsarnokot), az első emeleten pedig az értékcsarnok nagytermét. Míg a második emeleten a brókerek és a különböző kereskedőházak irodái, addig a harmadikon a Pester Lloyd liberális német nyelvű napilap szerkesztősége kapott helyet. A negyedik emeleten húsz, többségében luxuskivitelű nagypolgári lakást alakítottak ki, amelyeket az építés évében az egyik legdrágább bérleti díjjal kínálták Budapesten, a csodálatos panorámának köszönhetően. A korzó felé eső földszinti helyiségekben Steiner Gyula kávézója működött közel ötven éven keresztül. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde Tőzsde csak 1905-ig használta az épületet, ugyanis ekkor lett kész az Alpár Ignác tervezte Szabadság téri új Tőzsdepalotájuk, a későbbi Magyar Televízió székháza. A felszabadult két emeletet zömmel ügyvédi irodák és ipari szervezetek vették bérbe, míg a két nagyteremben kávéházat alakítottak ki, mely 1916-tól Deli bár néven üzemelt.

Az új Lloyd-palota negyedik emeletének két híres lakója volt. Az egyik Halász Aladár ügyvéd, aki a Tanácsköztársaság idején a szociális termelés egyik népbiztosa volt. Annak ellenére, hogy a későbbi kommunista diktátorral, Rákosi Mátyással közösen még a szabadkőműves Galilei-körből ismerték egymást, 1949-ben az ő árulásának köszönhetően számolta fel az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a budapesti és a vidéki szabadkőműves páholyokat, mintegy 13 ezer taggal. A ház leghíresebb lakója, kétségkívül a világhírű gróf Pálmay Ilka színésznő, operettprimadonna volt, aki 1879-től a Lloyd-palotában bérelt egy dunai panorámás lakást. A primadonna rendszeresen fellépett a bécsi és a londoni udvarban, de X. Pius pápa is vendégül látta egy vatikáni előadás során. Mindezen felül az Angol Királyi Zeneakadémia elnöke meghívására 175 alkalommal játszott a londoni Savoy Színházban és Mark Twain világhírű író és utazó hívására pedig több mint egy évig játszott a New York-i Palace-ban, ahol többször megnézte őt a későbbi Titanic katasztrófában eltűnt Mr. és Mrs. Guggenheim is (Guggenheim Múzeum névadói). Az idős színésznő rajongásig szerette hazáját és Budapestet, nem volt hajlandó elmenekülni a közeledő orosz front elől – pedig megtehette volna. 1945. február 17-én, 85 évesen hunyt el a Lloyd-palota óvóhelyén, végelgyengülésben.

Budapest II. világháborús ostroma alatt a Lloyd-palota épületét hosszanti irányban szinte keresztülvágta három, egyenként 100 kilogrammos, lánccal összekapcsolt légibomba. A találat következtében az épület közepe szinte a földdel vált egyelővé, az elharapózó tűzben az épület teljes berendezése elenyészett. A bombák telibe találták a Lotz Károly freskóival díszített egykori árucsarnokot és az első emeleti értékcsarnok nagytermét, amelyek teljesen elpusztultak. A tűzvész és az épület középtengelyét ért pusztulás ellenére a palota statikailag menthető állapotban maradt meg, csakúgy, mint a szomszédos Grand Hotel Ritz-Dunapalota (amelyet még bombatalálat sem ért, csak egy-két szinten pusztított tűz). Mindezek ellenére, valószínűleg ideológiai okokból (a Monarchia építészeti stílusa nem korszerű, nem felel meg a modern szocialista ember elvárásainak, a tőzsde egy kapitalista képződmény) magára hagyták az épületet. A három éven keresztül pusztuló egykori fényes palotaépület az állagmegóvás hiányában kritikus állapotba került 1948-ra, és egy évvel később csak a gránit járdakövek jelezték, hogy egykoron épület állt a területen. 1950-es évek elejére már a szomszédos Grand Hotel Ritz-Dunapalota is „elsüllyedt”, az így megüresedett panorámás telken közpark és játszótér létesült, amely hosszú évtizedekig meghatározta a Duna-part látképét.  

A helyszín beépítésének első tervei már 1972-ben elkészültek. Előtte (mint a környék szinte összes üres telkére) ide is a Magyar Tudományos Aakadémia könyvtárát tervezték felépíteni, de a hatvanas évek végére a devizatermelő turizmus és a szállodakoncepció győzött. Finta József építész az 1960-as évek végén az egész Duna-korzó beépítését megtervezte, amely terv szerint a Duna Intercontinentáltól (ma Hotel Mariott) északra két további betonmonstrum terpeszkedett volna. Ezek egyike a Thonet-ház helyén (amelynek elbontását javasolta az építész) létesült volna. Az egykori Grand Hotel Ritz-Dunapalota és a Lloyd-palota hatalmas telkén 1981. november 28-án nyitotta meg kapuit a négycsillagos, 408 szobás InterContinental lánchoz tartozó Hotel Forum (ma InterContinental), Finta József alkotása. A szállodát az osztrák Porr vezette konzorcium 41 millió dollárból építette fel. A belsőépítészeti terveket Finta állandó alkotótársa, Király László készítette. A megépült szálloda tűzfalszerű déli homlokzatán visszaköszön Finta azon elképzelése, hogy a Thonet-bérház helyére a Fórum tükörképét tervezte. Hála istennek a Thonet megmenekült, viszont napjainkra a Hotel Fórum (ma Duna Intercontinental) megérett a bontásra.

 

(A sorozat jövő héten folytatódik.)

 

Fecske Gábor László